Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 221 ügyminiszter: Ügy van! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rabok Lajos: Rendőrkarddal!) mert az ilyen rendőrségi provokáció még azt a rendet sem fogja biztosítani, amelyet a miniszter úr annyira védeni akar. Kérem a miniszter urat, vessen véget ezeknek a provokációknak, ezeknek a brutalitásoknak, mert ennek éppen itt van az ideje. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! A képviselő úrnak előadott interpellációjára a magam válaszát a beszerzett információk alapján a következőkben vagyok bátor megadni. Előrebocsátom, hogy az én beszerzett hivatalos információim nem fedik a képviselő úr által előadott tényeket (Kabók Lajos: Gondoltuk! — Farkas István: Rendesen így szokott lenni!) és többnyire nekem szokott igazam lenni. (Farkas István: Téved a miniszter úr, papiroson lehet önnek igaza!) Ha pszichológiailag veszem, akkor is minden valószínűség szerint, sőt 'bizonyosan az én előadásom fedi a valóságot. A munkanélküliség kérdésével foglalkozni természetesen kormányfeladat, de ez szorosan véve nem. az én resszortomba tartozik és így a magam részéről kizárólag a karhatalmi ténykedéssel kívánok foglalkozni és a tényállást kívánom itt úgy előadni, ahogyan az én információim szólnak. A polgármesternél folyó hó 19-én reggel 8 órakor Kispesten a városháza előtt megjelent nem. 300, hanem 40 főnyi munkanélküli, akik a polgármestertől kihallgatást kértek és ezen kihallgatás során munkát, illetve pénzsegélyt, munkanélküli segélyt óhajtottak volna kérni. A polgármester azt az üzenetet adta, hogy menjenek a népjóléti tanácsnokhoz és pedig ne negyvenen, hanem hármas küldöttségben. El is mentek a tanácsnokhoz, de az kijelentette, hogy ezen a héten, sajnos, nincs abban a helyzetben, hogy szükségmunkával elláthassa őket. E közben a tömeg felszaporodott már körülbelül 150 főre, de nem mind munkanélküli volt, hanem csőcselék és mindenféle vegyes népség csatlakozott hozzájuk. (Kabók Lajos: Szóval, a munkanélküliek csőcselék a miniszter úr szerint! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem így mondta! Ne csavarja el! — Huszár Dezső: A munkanélküliek közé keverődött a csőcselék és vegyes népség, azt mondta a miniszter úr! — Zaj. Elnök csenget.) Innen ez a tömeg el akart menni az Üllői úton át a Kossuth Lajos-uccai munkásotthon felé és éppen, amikor a piacra befordulóban voltak, a piacon állók is csatlakoztak ehhez a 150 főnyi tömeghez, úgyhogy az körülbelül 300 főre szaporodott. De akkor már ez, a tömeg egyáltalában nem viselkedett csendesen, hanem az ott álló rendőröket, nem egy szakasz, hanem Összesen hat rendőr volt jelen, — kezdték bántalmazni és „le a feketeruhás zsarukkal, le kell fegyverezni őket, agyon kell ütni őket!" kifejezésekkel illették őket (Kabók Lajos: Hallatlan!), — bizony ez hallatlan, képviselőtársam, — és volt köztük egy ismeretlen, aki a szovjet köztársaságot is éltette. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Természetesen a tömeg is izgatott volt, úgyhogy a rangban legidősebb altiszt szétoszlásra szólította fel a tömeget. Ennek a felszólításnak nem tettek eleget, sőt az egyik négyszeresen rovottmultú, a rendj őrség előtt ismert egyén a vele szemben álló rendőr kardját megfogta. A rendőrök ugyanis látván veszélyeztetett helyzetüket, kénytelenek voltak kardot rántani, és éppen ez a rovottmúltú ember az egyik vele szemben álló rendőr kardját megfogta. Ez azonban az illető kezéből kirántván a kardot, megsebesítette ennek az e^y tüntetőnek kezét, ezt sem súlyosan, hanem csak könnyebb természetű sérülést okozott rajta. A tömeg látván azt, hogy a rendőrség kardot rántott, körülbelül fele részében eloszlott, másik fele része azonban, amely az első sorokban állott, tovább tüntetett és biztatta azt, aki éppen a rendőr kardját megfogta volt, hogy ne nagyja magát, hanem üssön, üsse le a rendőrt, úgyhogy ezt az illető egyént le is tartóztatták. (Kabók Lajos: Az öklével?) Mindenesetre olyan eszközzel, amellyel az önvédelmet biztosítja, és mivel kard volt a rendőr kezében, karddal biztosította a maga önvédelmét. Ekkor kisebb csoportokra oszlott az ottmaradt tömeg, és ezeket szólították fel még oszlásra. További rendzavarás nem volt, és fel is oszlott a tömeg. Minthogy sem kórháztól, sem orvostól, sem a mentőktől — információt kérvén tőlük — ebben a tekintetben felvilágosítást nem kaptunk, nincs tudomásunk arról, hogy ezen az egy egyénen kívül más a kardlapozás folytán sérülést vagy sebesülést szenvedett volna. Letartóztatás is csak kettő vagy három történt, nem tudom pontosan. Ez volt ennek az egész eseménynek hiteles története, amely természetesen egészen máskép fest, hiszen pszichológiailag nem úgy van, hogy egy nagy tömeg csökken le a tüntetésnél, hanem egy kisebb tömeg szaporodik fel nagyobb tömeggé, és csak az esetben, ha rendőrségi beavatkozás van, csökken le a tömeg, (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a valóság, az élet követi eat a pszichológiát, ezt aiem lehet meghamisítani, t. képviselőtársaim. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon. Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez faktum, ez tény, képviselőtársaim. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ebben a szorongatott helyzetében a rendőrség sem tudott több szaporulatot kapni, mint két egyént, úgyhogy az egész tömeggel szemben csak nyolc rendőr állott. Maga a polgármester kijelentette volt azt, hogy igenis természetbeni segéllyel rendelkezésére áll a munkanélkülieknek, a munkanélküliek azonban kijelentették, hogy ők csak pénzbeli segélyt hajlandók elfogadni. A polgármester erre nem volt hajlandó, és helyesen is teszi, hogy nem ad pénzbeli segélyt, mert akkor a munkások nem munkát keresnének, hanem a munkanélküliség alapján kívánnának megélni. Ilyen munkanélküli-pénzsegélyt húsvétkor adtak, és soha nem voltak íhangosab'bak a kocsmák, mint éppen azon a napon, az ilyen munkanélküliek részére juttatott pénzbeli segély folytán. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem Farkas István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezen előadásommal szemhen a Népszava azt írja, hogy a helyszínen hai'minc sebesült maradt, pedig a kispesti mentők az egyetlenegy sérültön kívül senkit sem részesítettek segélyben, sem pesti kórházba senkit sem szállítottak. Valótlan a Népszavának állítása is, hogy tizenkét embert tartóztattak volna le, mert csak három egyént állítottak elő. Hivatkozik itt a Népszava a 2327-es^ számú rendőrre, aki a legdurvábban használta volna a kardját. Az ezen számú rendőr Óbudán teljesített szolgálatot (Kabók Lajos: Azt hittem, hogy nincs is olyan számú rendőr!), a rend helyreállítása okából tehát nem tartózkodhatott Kispesten.