Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 219 tem utána egyénileg ilyen pletykálkodások­nak és csodálatosképpen nem lehet megfogni semmit, mert manapság nálunk az emberevé.s divatja dúl, (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) a helyett, hogy az igazságkerésés divatja lépne fel. T. képviselőtársam Tiborcot idézte. Tiborc azt mondta, hogy: «A lopásra még nem ért meg ősz Tiborc apátok.» En ügy é^rzem, hogy a magyar nép még a becsületlopásra sem ért meg, de ne méltóz­tassék őt erre rátanítani és rászoktatni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon ) Elnök: Gál Jenő képviselő úr kíván a viszon válasz jogával élni. (Zaj jobb felől.) Gál Jenő: T. Képviselőház! Igen rövid időre veszem igénybe a Ház türelmét. (Fel­kiáltások a jobboldalon: Elég volt!) A miniszter úr azt mondta, nogy én bizo­nyítsam be, kik kapják — mint állítottam — ezeket a közszállításokat. (Zsitvay Tibor igaz­ságügyminiszter: Az adatokat kérem! — Zaj jobbfelől.) Bocsánatot kérek, tessék megnézni az úgynevezett közszállítási pályázatot és tes­sék megnézni a közzétett névsort. Meglátja a mélyen t. miniszter úr, hogy azokat a kisem­bereket, akik megérdemelnék, hogy az állam támogassa őket, a vállalkozásokban nem igen találjuk. (Felkiáltások jobbfelől: De igen!) Nem merek visszaélni a Ház türelmével, mert különben elmondanám, hogy kik építenek. (Zaj a jobboldalon.) Például itt a fővárosban ban­kok építettek, mint építőmesterek, az építő­mesterek pedig összetett kezekkel könyörög­nek, hogy: velünk építtessenek, ne a bankok­kal! Nem történt meg. Találhatnak vállalkozásokat, amelyek ban­kokban húzódnak meg, amelyek bankok szindi­kátusaiban élnek, de nem itt van az eleven erő. Az eleven erejű gazdasági élet az, amely nem a csukott ajtók mögötti tanácskozások és elintézések barátja, hanem a nyiltságé, a nyilt ellenőrzésé. Ezt sürgetem én, a nyiltságot, a titokzatosság helyébe a nyiltságot és nyilt bírálatot s megint nem azt, hogy perrendszerű bizonyítékokkal álljak elő, (Zaj a jobboldalon.) A panama megbújik, azt meg kell érezni és el kell gázolni. Az elgázolás nem perrendszerű katakombákban és labirintusokban található. Az eleven élet eleven ereje nem szükségli azt, hogy a bizonyítás területén szabályokat al­kossunk. ((Neubaeur Ferenc: Mint védő is ezt vallja? — Zaj.) Reformálhatjuk, miniszter úr, az esküdtszéket, 'ahogy akarjuk és hivatkozha­tunk angol példákra, ahogy tetszik. Amit Ang­liában kedvezően tudunk a magunk számára magyarázni, arra azt mondjuk, olyanok va­gyunk, mint az angolok, ami pedig nálunk nem jó, arra azt mondjuk: nézzük meg, mi van a kontinensen. Nem így, mélyen t. miniszter úr! Ez az év­százados jogalkotás a szabadságnak az a védő­bástyája, amely mindenütt megvan, Angliában énpen úgy, mint a kontinensen. Ne zárkózzék el előle és ne ígérje be, hogy dolgozik rajta, s hogy jön ez a reformmunkálat. {Zaj a jobbolda­lon.) Az esküdtszéket nem megalkotni kell Ma­gyarországon, csak a halottaiból feltámasztani. Ha ön javítást is tesz hozzá, köszönet jár érte, de úgy javítani, hogy a temető kapuját bezárva tartja és a feltámadást akadályozza, ez nem az a szolgálat, amely az igazság érdekében ebben az országban szükséges Elnök: A miniszter úr kíván szólni? Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem! Elnök: A miniszter úr nem kíván szólni­A vitát bezárom, következik a határozatho­zatal. Kérdem at. Házat, méltóztatik-e a mi­niszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Várnai Dániel képviselő úr in­terpellációja a belügyminiszter úrhoz Kérem az interpelláció szövegének felol­vasását! Petrovics György jegyző (olvassa): «Inter­pelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Kispesten, folyó hó 19-én délelőtt a rend­őrség a munkanélküli munkásság egy csoport­ját, amely békésen haladt a Munkásotthon felé, minden előzetes felszólítás nélkül kivont karddal megtámadta és több embert súlyosan megsebesített? 2. Ha a miniszter úrnak van erről tudo­mása, hajlandó-e haladéktalanul intézkedni és az ilyen brutalitásoknak egyszersmindenkorra véget vetni? Budapest, 1930. május 20. Várnai Dániel s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Ide kellett hoznom ezt a szomorú esetet, mert önmagá­ban véve is olyan, hogy az ország nyilvános­sága előtt kell felderíteni, még pedig a féle­lősségrevonásnák a kötelességével és a fölé­nyével; de ide kellett hozni ezt az esetet kü­lönösen azért, mert szomorú és feháborító je­lenségekből és tényekből azt látom, hogy a kormány és az alája rendelt hatóságok — a rendőri és a polgári igazgatása hatóságok egyaránt — igen kemény harcot, utóbb már véres harcot folytatnak nem a munkanélküli­ség, hanem a munkanélküli munkásság ellen. (Farkas István: Ügy van!) T. Képviselőház! Egy történelemfilozófiai megállapítás szerint a történelemben minden kétszer ismétlődik : egyszer mint tragédia, máskor mint komédia. Azt hiszem, vannak kivételek is: vannak események, amelyek mind a kétszer tragédiaként ismétlődnek meg, tehát a ma élő embernek a feladata és kötelessége az, hogy a további ismétléseknek az útjába álljon. XVI. Lajos pénzügyminisztere, — hiszen méltóztatnak tudni, — Neoker azt mondotta, hogyha a népnek nines kenyere, akkor egyék füvet. Ez ismétlődik most is, t. miniszter úr. A rendszer nem mondja, hogyha nincs kenyér, akkor a nép egyék füvet. A rendszer ezt igen könnyedén, de igen veszedelmesen úgy intézi el, hogy kenyér helyett rendőrkardot ad azok­nak, akik nem kívánnak, nem követelnek egye­bet, csak kenyeret és munkát. Az a rendszer, amely a munkanélkülii munkásság ellen foly­tatott harcban, nem a munkanélküliség legyő­zésére, hanem a munkanélküli munkásság ellen folytatott harcban újabban^ megnyilatkozik, veszedelmes, provokáló, felháborító és követ­kezményeiben beláthatatlan és olyan, hogy azt hiszem^ kötelesség az. ha ennek a rendszernek kivetüléseit, megismétléseit, megnyilatkozásait itt szóba hozzuk és figyelmeztetünk kérő és komoly szóval arra. hogy az illetékesek, a ha­talom kezelői, a felelősek mindent kövessenek el ezeknek az eseményeknek megismétlődése ellen. Ennek a sajnálatos, szomorú és felháborító rendszernek a mesrvilágítására hozom én ide éppen ezt az esetet, egyik bizonyító adatát annak, hogy ez a szomorú rendszer tényleg fennáll- Nagyon röviden és, bár nagyon nehéz, higgadtan kívánom ezt az eseményt előadni. * T. Képviselőház! Kispesten — méltóztatnak mindnyájan ismerni egy 56.000 lakosú város

Next

/
Thumbnails
Contents