Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

218 Az országgyűlés képviselőházának rendért. Amikor ezt áthárítani akarja a miniszter úr, akkor a magyar alkotmány védelmében nem áll azon a megalkuvásnélküli állásponton, amelyen állania kellene. Tisztázzuk tehát a gondolatot. Én azért jöttem ide a panama-vádakkal kapcsolatban interpellálni, hogy felhívjam a miniszter úr figyelmét arra, hogy ezek a visszaélések azért szaporodtak el, mert a közvélemény ellenőrző ereje a sajtón és az esküdtszéken keresztül ma Magyarországon szünetel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a, jobboldalon, — Jánossy Gábor: Hiszen a -sajtó kiteregeti a visszásságokat! — Farkas István: A nyilvánosság a legnagyobb ellenőrző szerv!) Mélyen t. Képviselőház! Nem lehet som mi féle szép szóval és argumentációval áthidalni ezt a tényt, amelynek ha bizonyságát akarja, akkor egyet mondok a miniszter úrnak. Jöjjön ki hivatala belső szobáiból és menjen el a társadalmi egyesületekbe, menjen el nem a politikai, de a társadalmi vonatkozású együttességekre, a katholikus legényegyleteiktől kezdve végig a kisvárosok olvasóköréig; menjen el a tudományos és, a művészeti együttességekre, menjen el a szerkesztőségekbe és 'hallgassa meg az őszinte szót; menjen el a panaszkodó nép közé és hallj a meg annak panaszát, mint Bánk bán Tiborcáét, melynek szerzőjét ön dicsőitette Kecskeméten. Tiborc panaszkodik és azt kapja válaszul: .munkálkodó légy, és ne panaszkodó. A nemzeti kultusz nem úgy nyilvánulj meg, hogy egymásnak tapsolunk és nem úgy nyilvánul meg, hogy a bizalom a hódolatban jelentkezik, hanem^ abban, hogy a kritika igazságát és méltóságát is megóvjuk. Az a Standesehre, amelyet itt hirdetnek, a tekintélynek az a tisztelete, amely abban nyilvánul meg, hogy a hivatalnokok előtt alázatos hajlongással jelenünk meg, amely azt jelenti, hogy a közhivatalnoki erőkre nem úgy néznek fel,- mint támaszra, hanem úgy néznek fel, mint akiktől félnek. A félelemnek ez a közszelleme, az, amely nem engedi, hogy az a világosság áradjon, amelyből a megelőzés eredményes munkája ered. (Zaj a jobboldalon.) Hiába dicsérik meg a magyar bírákat, ezt velem szemben nem kell tenni, minden beszédeimben, kötségvetési t beszédeimben, igazságügyi szakjavaslatoknál tartott beszédeimben mindenütt kiemeltem és bizonyítottam kiválóságukat; megtettem ezt még egy ellenzéki képviselőtársammal szemben is, aki azt mondotta, hogy dolgoztassák jobban a bírákat. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Egy perc blatt befejezem. — Még azzal szemben is azt mondottam, hogy nem lehet többet dolgozni. De nem ebben a munkaképességben és nem ebben a puritánságban rejlik az, ami a magyar bíró dísze és sajátja, nem ebben rejlik a megelőzésnek az a gondolata, amelyet én hirdetek, és amelyet nem lehet egy szabad alkotmánvo« országban máskép elképzelni, mint úgy, hogy a felelősség kérdésének eldöntése, ha közhivatelinokkal állok szemben, ne a közhivatalnok bíró előtt, hanem a nép előtt, az esküdtszékben rejlő igazság- előtt történhessék meg. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ahol ez hiányzik, t. uraim, ott szavalhatunk, beszélhetünk, mondhatunk pohárköszöntőket, dicsérhetünk, parádézhatunk. (Jánossy Gábor: Egyiket sem tesszük!^ Emellett azonban nem megyünk előbbre és nem fogjuk meghirdethetni orazás:-világ előtt, hogv a békével egvütt m^v^l okítottuk az alkotmányos demokrácia alapfeltételeit, enélkül pe3 95. ülése 1930 május 21-én

3 szerdán. * dig nincs haladás, enélkül osiak reakció lehet, enélkül csak pusztulás kö vétkezhetik. A választ nem veszem tudomásul. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Kénytelen vagyok még néhány szóra kérni a t. Ház figyelmét. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy, ha én tőle bizonyítást kértem, én elmulasztottam a magam részéről a bizonyítást. T. képviselőtársam figyelmét talán elkerülte, hogy én az egyik momentumra, amelyet- állítottam, ^ bizonyítást is nyújtottam, ellenben képviselőtársam arra, amire én kértem bizonyítást, most ismételt felszólalásában sem adott bizonyítást. En t, i. megválaszoltam azt, hogy t. képviselőtársam általánosságban azt mondotta, hogy panamák sorozata van stb. Ezzel szemben megállapítottam, hogy a bíróság előtt két olyan ügy van folyamatban, amelyekre vonatkozhatik t. képviselőtársam állítása. Tisztáztam és bizonyítottam, dátumokkal és határozatok felhívásával, hogy itt mulasztás sem az igazságszolgáltatást, sem semmiféle felelős faktort nem terhelhet. Itt tehát nincs panamák sorozata, csak két ügy van. Nem számítottam azt az ügyet, amely * most gomolyogja nyilvánosság előtt és amelynek szellőztetéséből, azt hiszem, senkinek, a sajtónak sem, semmiféle hátránya nem volt, legfeljebb van hátránya, megengedem, magának az országnak, mert senkinek gyönyörűsége nem telik abban, hogy ilyen ügyeket kiszínezve, minél szélesebb mederben tárgyaljunk, mert ezek fölött valóban mélységes szomorúsággal kellene napirendre térni, azzal a biztos tudattal, hogyha van bűnös, a megtorlást nem fogja elkerülni. Ami pedig azt illeti, hogy a bizonyítást kértem, én nem azt kívántam, hogy minden vonalon bizonyítson . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: ... hanem t. képviselőtársamnak egy elszólása volt, amikor azt mondotta, hogy mindig ugyanazok kapják a közmunkákat. Mondom, nem tudom, mire vonatkozhatik ez, mert az én minisztériumomban ilyen közmunkák nincsenek. De itt hivatkoztam erre és mint igazságügyminiszter azt kértem t. képviselőtársamtól, hogy bocsássa rendelkezésemre az adatokat, hogy megnézhessem és megvizsgálhassam őket, mert ha van ebben az állításban valami, akkor ennek végére kell járni és nem elég az. hogy ezt a képviselőtársam itt^ bedobta a köztudatba, mert hiszen ezzel a képviselőtársam egy óriási felelősséget vállalt, (Ügy van! jobb felől.) nem a megtorlás szempontjából, Isten ments, hiszen a mentelmi jog védelme alatt méltóztatott ezt elmondani, hanem az erkölcsi felelősséget, szemben a nemzet naey erkölcsi érdekeivel. Kérem tehát, méltóztassék segítségemre lenni s a bizonyítékokat nekem rendelkezésemre bocsátani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami pedig azt illeti, hogy képviselőtársam felhív, hogy járjak el ilyen és olyan testületekbe, megnyugtathatom: járok, nem kapcsoltam ki magamat az életből. En az emberekkel érintkezem és tudom, nagyon sokszor szomorkodva látom azt, hogy az emberek milyen ! könnyenhivők. En inkább azt szeretném, ha a képviselőtársam is úgy foglalkoznék az emberekkel, mint én, hogy ha azt hallom, hogy valaki lelkiismeretlenül terjeszt rágalmakat, vagy pletykákat, én azt nem torkohfogom, — mert ez helytelen volna — hanem a lelkére beszélek, hogy adja ide adatait. Hányszor men-