Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-395
Az országgyűlés képviselőházának 395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 207 ami ki lett volna zárva, ha az út állapota nem lett volna kifogástalan.» (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a 70 kilométeres átlag helyenkint 100 kilométeren felüli sebességet jelent. — Ezt írja dr. Déghy Ödön, a Királyi Magyar Automobil Klub igazgató-ügyésze. Ugyanekkor beérkezett hozzám egy másik levél, dr. Bláthy Ottó Titusztól, a Királyi Magyar Automobil Klub elnökétől, aki a következőket írja (Olvas'sa): «Kedves Barátom! Mint aki a legkülönbözőbb utakon 40 év óta — régebben kerékpáron és 25 év óta automobilon — körülbelül 350.000 kilométert (a holdnak a földtől való távolsága!) bejártain, örömmel mondhatom, hogy a legjobb minőségű utak ebből a hatalmas tömegből az Erd—Martonvásár—Bar aoska-i Topeca-burkolatú ás a Székesfehérvár—Siófok-i ibetonút. Ezeknél jobb minőségű utakat sehol, ta külföldön sem láttam. Ugyanilyen értelemben nyilatkoztak többen a nemrég ittjárt olasz automobilisták közül is.» (Élénk hely esés a jobboldalon és a középen.) Szükségesnek láttam ezzel a kérdéssel talán a kelleténél részletesebben foglalkozni, hogy azoknak a képviselő uraknak meggyőződését, akik elismeréssel nyilatkoztak meg a magyar útépítési tehnikáról, alkalmam legyen itt alátámasztani. (Elénk helyeslés.) T. Ház! Az útépítés kérdésében mii meglehetősen hátra vagyunk. De ez semmi egyéb, mint egy szegénv országnak, a háború által visszavetett országnak hátramaradottsága. (Ügy van! Ügy van!) Azt nem méltóztatnak kívánni ettől az országtól, illetve a pénzügyminiszter úrtól, hogy olyan eszközöket bocsásson erre a célra rendelkezésre a kereskedelemügyi kormánynak, amelvek a lehetőségeken felül állanak. En biztosíthatom az igen t. Házat, hogy minden fillért, amely útépítésre fog hozzánk befolyni, mi a legjobban, a célnak legmegfelelőbben fogjuk erre a feladatra fordítani, mert igenis, olyan kiváló tisztviselői kara van az államépítészeti hivatalnak (Elénk éljenzés.), amely ezt az óriási munkát — egy év alatt annyit építünk, mint amennyit azelőtt tíz év alatt építettünk — lecsökkentett személyzettel is képes elvégezni. (Ügy van! Ügy van!) Sajnos, nem egészen kielégítő választ kell itt adnom egy interpellációra, • amely Meskó Zoltán t. képviselőtársunk részéről hangzott el az útkaparók kérdéséről. Az idők fejlődésének a jele, hogy mentől jobb utak épülnek, annál kevesebb útkaparóra van,szükség. (Ügy van! Ügy van!) Itt egy fokozatos leépítés elkerülhetetlen, és ebből természetesen súlyos veszteség éri az útkaparókat De viszont a képviselő urak tapasztalatból tudják, hogy nem igen mehetnek ki kerületük valamely községébe úgy, hogy egy pár protekciós kérvényt ne kapnának útkaparói állások elnyerését illetőleg (Ügy van! Ügy van!), holott ez nagyon gyengén dotált állás. Bocsánatot kérek, azt^ hogy mi ingyenjegyet, avagy félárú kedvezményt adjunk a vármegyei útkaparóknak, eltekintve attól, hogy a minisztertanács ezt határozottan visszautasította, igazán nem tartom szükségesnek, hiszen az útkaoaró összes jó tulajdonságai közül éppen az a legfontosabb, hogy lehetőleg ne mozduljon ki a körzetéből. (Elénk derültség és helyeslés.) Méltóztatott szóvátenni, hogy a minisztériumnak két volt főtisztviselője, Buday és Gálik államitkár urak újra alkalmazást nyertek, jóllehet teljes szolgálati idő után nyugdíjaztattak. Annak oka, hogy Buday államtitkár KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII, úíj aki teljes szolgálati idejének letelte után tényleg elhagyta a minisztériumot, pótdíj mellett visszarendeltetett, az, hogy ő foglalkozott évtizedeken keresztül az út-törvény megalkotásával. (Ügy van! Ügy van!) Most, amikor ezt a törvényt meg akarjuk csinálni, a különben is túlterhelt ministerialis személyzethez a régi szakértőt óhajtottuk visszahívni, (Elénk helyeslés a jobboldalon és középen.) Bocsánatot kérek, ez nem olyan súlyos tétel, amely abból a takarékossági szempontból nem állna meg, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr majdnem minden vonatkozásban igyekezett keresztülvinni. A másik ilyen berendelés Gálik, államtitkár úr berendelése, aki nemcsak Európában, de Amerikában is elismert szaktekintély a hídépítés terén, s ma, amikor mi hidakat akarunk építeni, és pedig olyan szerkezetű hidakat, amelyek egyedülállók lesznek Európában, szükségesnek láttuk őt a szolgálatra bizonyos időre visszarendelni. {Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Kabók Lajos: Hol lesz az a hídépítés'?) Azt hiszem, e hó 10-én járt le a Boráros-téri híd pályázata — a dátumra nem emlékszem pontosan — és jelenleg folyik a tervpályázatok felülbírálása. Ha a megfelelő elgondolású terv-pályázat elfogadtatik, akkor a részletes munka után, azt hiszem körülbelül augusztus hónapban a munkálatok megkezdődhetnek. {Elénk helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy az útü gyekkel kapcsolatban végül a közmunkaváltság kérdésével foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom, magam is vidéki ember vagyok, hogy melyek azok a sérelmek, amelyek a közmunkaváltsággal kapcsolatban felmerültek. A közmunkaváltsáp: úgy keletkezett, hogy tulajdonképpen a fizikai erőt akarták a községi közmunkák céljaira igénybe venni, az emberi napszámot és az uradalmaknak, vagy a jószágtartó, lótartó gazdáknak igaerejét. Idáig ez nem volt súlyos teher, hiszen azt a párnapi napszámot rendszerint nem is teljesítették, de ha teljesítették is, kibírható dolog volt. Abban a nillanatban azonban, amikor a fokozott útépítési programmok megvalósításával kapcsolatban és az utaknak az autóközlekedés folytán elkerülhetetlen tökéletesebb fenntartásával kapcsolatban a vármegyéknek nagyobb összegekre volt szükségük, született meg a gondolat, hogy ezt a közmunkát pénzben megválthatóvá, később pénzben kötelezően megváltandóvá kell tenni. így jött létre az az anomália, hogy mí^ az elmúlt évben útadóból 30.5 millió pengő folyt be a törvényhatóságokhoz, most magából a közmunkaváltságból 13 millió pengő folyt be, és így egy teljesen tarthatatlan és igazságtalan helyzet állott elő. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Előttem fekszik az útépítési osztály tervezete, amely kettős elgondolásból indul ki. Az egyik ama terv, amely éppen a Buday-féle kidolgozással kapcsolatos, s amely esetleg teljesen meg akarja a közmunkaváltságot szüntetni. (Helyeslés és taps jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár: Ennek megvalósítása azonban pillanatnyilag nem várható, de megvannak a lehetőségeink arra, hogy rendeleti úton a ma fennálló keretek között is az igazságtalanságokat el tudjuk tüntetni, azokat nagyrészben mérsékelni tudjuk, és ez még ebben az évben meg 32