Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-390
12 Az országgyűlés képviselőházának és élet tehát azonos, összekapcsolódó hatalmas, mély realitás (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és meri-e valaki kétségbevonni, hogy a magyar hit a magyar élet is?! (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En a magyar életben bízom és azt hiszem, hogy ebben az életben mindenkinek, aki a faj elpusztíthatatlanságában hisz, hinnie kell. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ne méltóztassanak azt^ hinni, hogy ennek a hitnek, ennek az élniakarásnak a jelenlegi keserű gazdasági helyzet akadálya lehet. Az emberiség története bebizonyította, hogy a nagy hitmozgalmak sohasem a jólétből, a gondtalanságból sarjadtak ki. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Bizony, ebből a rosszból egy új rendszer fog születni!) A kereszténység első nagy világhódító útja nem a nyomorúságból és szegénységből indult-e ki? (Nagy Emil: A tisztességes szegénységből igen! — Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Ne vegye senki a mai súlyos helyzetet olyan momentumnak, amely az erre az új hódító útra való indulásnak lényeges akadálya lehet. A gazdasági krízisek okai objektív tényezőkön kívül nem utolsó sorban lélektaniak. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Az a fő, hogy a nép jó lelkiállapotban legyen!) Tudjuk nagyon jól, hogy annak oka sokszor a bizalom hiánya, a gazdasági helyzet jobtbrafordulásában való bizalom hiánya. Éz a bizalomhiány legtöbbször egy rendkívül fontos hatóereje a gazdasági krízisnek. (Ügy van! jobbfelől. — Malasits Géza: Miért nem fordítják meg?) Engedtessék meg nekem,^ hogy optimista legyek ebben a tekintetben és leszögezzem azt, hogy ezeknek az egyezményeknek tető alá jutásával egy egészen új éra kezdődhetik efeben az országban. (Ügy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Többet fizetünk! — Friedrich István: Elzálogosítunk mindent! — Malasits Géza: Még a levegőt i=íi — Elnök csenet.) Ne nézzük ezentúl azt, t. baloldal, hogy azok az eszközök, amelyek a jelenlegi megoldás és a jelenlegi helyzet kialakulásainak érdekében eddig igénybevétettek, szerencsések voltak-e vagy nem. Ne nézzük ezt, hanem nézzük csak azt. hogy megvannak immár a nélkülözhetetlen előfeltételei annak, hogy újból egy komoly, nagy és honmentő munkára induljunk. (Mozgás a szélsőbaloldalon ) Mi nem itilthatjuk meg a baloldalnok, hogy kritikát gyakoroljon a múlton, sőt kérjük. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Meg vagyunk hatva! — Elnök csenget.) De ha kritikát hoznak^ is a múltra nézve, ne hozzanak bizalmatlanságot a jövőre nézve. (Üay van! Ügy van! a jobboldalon. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Nézzék azt a lélektani momentumot. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Az összes jövedelmeket elzálogosítani: az a jövő, becsiapni mindent: az a jövő! — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Ismételten figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Őrffy Imre előadó: T, Ház! Az az út, amelyet eddig megtettünk, nagyon nehéz volt, nem egyszer kellett áttörnünk magunkat csaknem lehetetlen akadályokon; most e pillanatban félre hengerítünk az útból egy nagy-nagy, hatalmas sziklát, talán a legnagyobbat. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Félre fogjuk lökni a többi 390. ülése 1930 május 13-án, h akadályt is. Tisztelettel kérei^ M «j a s sék a javaslatot az általános tárgyad alapjául elfogadni. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kassay Károly! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérünk a Ház minden oldalán! Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy Rassay Károly képviselő úr beszédét megkezdhesse! (Halljuk! Halljuk!) Rassay Károly: T. Ház! Amikor gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam (Elénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — Malasits Géza: Boldogok, hogy fizethetünk!) a javaslatot tárgyaló bizottság ülésén leadta a javaslat mellett nem annyira kedvező, mint inkább a kormányt felmentő vótumát, az utána felszólalt cgységespárti képviselő úr iázzál a klasszikus mondással kezdte beszédét: Roma locuta, causa finita, vagyis Apponyi Albert beszélt, az ügy el van intézve. Nekem t. Ház, annak ellenére, hogy ezt a kijelentést azóta a miniszterelnök úr, pártjának hívei, a sajtója és most közvetlenül *az előadó úr többször megismételték folytonos hivatkozással, mégis elnézést kell kérnem tőlük, hogy e kijelentés, e megállapítások után is elmondhassam a magam kritikáját, a magam aggodalmait, a felelősség: kérdésében vallott felfogásomat. Azt hiszem, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamtól nem kell ugyanezt az elnézést kérnem, mert hosszú közéleti működése, bölcsesége és az ebből eredt ember- és helyzetismerete olyan magasra emelte őt, ahol bizonyára nemcsak a hódoló, demonstráló tiszteletnek sokszor sekélyes indító okait, hanem a kritikában megnyilvánuló őszinte (tiszteletet is értékelni tudja. (Ügy van! bal felől) T. Ház! Azt hiszem, hogy mielőtt a kormánynak azt a politikáját bírálnám, amely szükségszerűen ezekhez az egyezményekhez, ezeknek az egyezményeknek megalkotásához vezetett, mielőtt felvetném a felelősség kérdését és elmondanám azokat az aggodalmakat, jogi és politikai aggodalmakat, amelyek az egyezmények megkötése után a jövő szempontjából eltöltenek, talán leghelyesebben járok el, ha tőlem telhető objektivitással tárgyilagos mérleget vonok a párizsi egyezmény előtti és a párizsi egyezmény megkötése után beálló helyzetet illetőleg, egy mérleget, amelyben szembeállítom a trianoni békeszerződésből Magyarországot terhelő és Magyarországot megillető jogokat és követeléseket. A legegyszerűbb módszer lesz, hogyha, először felvetem a kérdést: mik voltak Magyarországnak vitathatatlan kötelezettségei a párizsi egyezmény megkötése előtt. Súlyt helyezek erre a kifejezésre, hogy: vitathatlan kötelezettségei, mert bátor leszek rátérni arra, hogy voltak olyan kötelezettségei is, amelyeket vitássá lehetett, sőt vitássá kellett tenni. Ezek közé a kötelezettségek közé tartozott mindenekelőtt az a kétszázmillió aranykoronát kitevő jóvátételi tartozás, amelyet nekünk a jóvátételi bizottságnak 1924 fe'bruár hó 21-iki határozatából kifolyólag 1943-ig bezárólag el kellett vállalnunk;* a *mi vitathatlan kötelezettségeink közé tartoztak a trianoni békeszerződés alapján megkötött egyezményekben elvállalt azok a kötelezettségek is, amelyeket az arany- és idegenvalutáról szóló államadósságok törlesztése tekintetében kötöttünk, amely adósságok tekintetében a jóvátételi bizottság, ha jól tudom 45*73 és 49'629%-ban terhelte meg Magyarországot. ;-':, ! '
