Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 39S. ülése Í93Ó május él-én, szerdán. 10Ö fogok térni mindenkor és igen sokszor erre a kérdésre, amíg ezt közmegelégedésre nem rendezik. Akkor szóbahoztam két tarifális intézkedést és az egyik ezek közül a szénre vonatkozó intézkedés volt. Nemcsak, hofrv kartellben vannak\ a szénbányák, hanem az állam még olyan előnyöket is biztosított a szeneseknek, amilyennek nézetem szerint nekik nem dukálnának. Ha azonban csak ez volna, akkor még nem beszélnék sokat, de itt van az is, hogy a Magyar Államvasutak indolenciája folytán — vagy lefordítva: a magyar kormány akarata folytán — Komárom kiépült hajózási emporiummá, és az összes szenet, amelyet voltaképpen az Államvasutaknak kellett volna szállítania, hajók szállítják budapesti átrakással. Hogy a t. Háznak is körülbelül fogalma legyen e tekintetben, is: métlésekbe kell bocsátkoznom; úgy hiszem, hogy már el is felejtették a multévi számokat. Előre kell bocsátanom, hogy külföldről már csak olyan szén jön be Magyarországba, amelyre feltétlenül szükség van, amelyet most már nélkülözni és a porhanyósabb magyar szénnel helyettesíteni nem lehet. Lehetséges ugyan bizonyos arányban még ezt is megcsinálni, azonban nagyon sokat ebben a dologban már elérni nem lehet A külföldi kőszén tarifája 10*3 pengő; a belföldi széné csak 4'80, Magyarországon tehát a belföldi szén ára 4 pengő 80 fillér. Ennek ellenében Ausztriában a szén tarifája 3 '96* Olaszországban 3*72, Lengyelországban 5'25, Németországban 4'58 pengő, tehát teljesen tiszta dolog, hogy annálfogva, miután a külföldi szenet 10 3 pengővel viszik csak a mi vasúti sineinken, elesik a Magyar Államvasutak egy ötmilliós bevételtől. Körülbelül ötmillió pengőt tesz ki az az összeg, amelynek ellenében a Magyar Államvasutak éppúgy szállíthatnák, mint a cseh, bajor, vagy akármilyen hajózási társaságok, amikor is nem volna szükség azt egyszerűen kidobni az ablakon. Ennek a szállítása ugyanis még azt is involválja, hogy a rezsiköltséget természetesen alábbszállítja. Ugyanakkor mondtam, hogy a magyar cementgyárak kapnak, gondolom, 80 vagy 100 ezer vagonnak szállítása ellenében igen nagy tarifakedvezményt, amelyet nem az élvez, f aki a cementet kapja, mert hiszen a cementgyárak csak úgy adják el a cementet, hogy odaszállítják, ahol az illető venni akarja, tehát az egész refakciának előnyei a cementgyárakra hárulnak. A drága árak mellett tehát a cementgyárak még az államtól is szubvenciót kapnak azért, hogy ők általában cementet gyártanak,. Ez olyan balgaság, amelynél nagyobb balgaságot nem lehet elképzelni. Hogyha ezt hozzávesszük a széntarifáknál mutatkozó többlethez, rögtön megkapjuk az ellenkövetelést, ugyanis azt a 10—12 milliót, amelyet a

? t. kereskedelemügyi miniszter úrnak kívánságára az Államvasutak a második osztályai személytarifák felemelése útján kaptak. Tehát ha csak erre a pénzre lett volna szükség, nem lett volna szükség arra, hogy a második osztályú személyvonati jegyek árát felemeljék. Ne felejtsék el, t. uraim, hogy nálunk sokkal több személyvonat jár, mint gyorsvonat. Nálunk, miután rövidek a vonalak, a személyvonat sokkal fontosabb. mint a gyorsvonat. Belátom, nogy emelni kell a tarifákat abban a pillanatban, ha félő, hogy deficitben vagyunk, vagy (ha nem hoz eleget a Magyar Államvasút, de az egyik oldalon tarifákat emelni, a másik oldalon pedig mind a két kézzel ajándékozni és olyanoknak, akiknek erre abszolúte semmi szükségük nincs, kedvezményes tarifákat, refakciákat adni, amelyekből az ország lakosságának semmiféle haszna KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. nincs, ezt semmiképpen indokoltnak nem tartom. Ha szabad ezzel tovább foglalkozni, — és beszédemnek ezt a részét a t. pénzügyminiszter úrhoz intézem — nem tartom helyesnek azt, hogy azt az 50 millió pengő nyugdíjat, amelyet azok a politikai természetű nyugdíjasok kapnak, akiket át kellett vennünk, s amely nyugdíjteherinost még — mint tudjuk — körülbelül 60 millióra fog emelkedni, az állam nem veszi at. Mert ha a t. pénzügyminiszter úr tényleg azon gondolkodik, hogy a Máv. részére a jövőben külön kölcsönt vegyen fel, ki akarván ezt kapcsolni a nagykölesönből, akkor ki kell mutatnunk, hogy a mi Államvasútunk tényleg :hoz valamit, ki kell mutatnunk, hogy az kamatkeoesNem látom be tehát, hogy miért nem veszi at a t. miniszter úr ezt a nyugdíj terhet, amely nem a Magyar Államvasutat illeti. Sőt azt állítom, hogy ez a mi budgetünknek elpalástolása. Ez a kiadás az államot illeti, úgyhogy ezzel az összeggel gyarapodnia kellene annak' az 54—56 százaléknak, amennyit & költségvetésiből a hivatalnokok fizetése kitesz. A mai helyzet elpalástolása költségvetésünknek és a Máv. költségvetésének meghamisítása, mert ha a Máv.-on ez a teher nem volna, rendes üzemet tarthatna fent és talán megadhatna olyan refakciákat is, amelyek tényleg hasznosak az országra, így azonban tartózkodnia kell ettől és rezignálnia kell, míg a kormány ezeket lehetővé nem teszi. Hogy ez mennyire igaz, azt mutatják a Máv.-nak bevételei, amely bevételek igen erősen megcsappantak az egész vonalon. É bevételek — amennyire emlékszem, nem találom meg az adatot e pillanatban — kétmillió pengővel leszállottak. A bevétel 68 millió pengő volt s ez az utóbbi évben 2 millióval leszállott. Tehát a t- pénzügyminiszter úrnak érdeke fűződik ahhoz, hogy a Máv. olyan objektum legyen, amelyre érdemes kölcsönözni, és amelyre esetleg kapíbatnak egy nagy kölcsönt, ha beruházásokra lesz szükség. Mit teszünk, ha most a Magyar Allamvasutalknak egy nagyobb összeget kell biztosítanunk, amelyet ismét kamatoztatni kell, beruháznunk kell. Ezzel ismét kevesebb hozamot fog előidézni ez a kölcsön. Én tehát azért szólalok fel, mert azon a nézeten vagyok, hogy itt végre rendet kell csinálni: vagy üzem a Magyar Államvasutak vagy nem üzem. Ha üzem, maradjon teljesen az üzem keretében és adják meg neki, ami dukál, de ne hozzák a Magyar Államvasutak vezetését abba a helyzetbe, hogyha valamikor deficit mutatkozik, mint ahogy fog mutatkozni, ha így folytatjuk, hogy ezt a deficitet akkor a Magyar Államvasutaknak és nem a kormány bölcseségének rovására fogjuk írni. T. Ház! Ezt óhajtottam kifejteni. Indítványt nem teszek, de kérem a kormányt, hogy e tekintetben csináljon rendet, mert figyelemmel fogjuk ezt kísérni, miután igen élénk érdekek kölvietelik, hogy a Magyar Államvasutak egy egységes gondolat szerint legyenek w vezetve. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Igen rövid megjegyzésre szorítkozom csupán. Á vitában felszólalóknak majdnem mindegyike a kereskedelemügyi kormány és az Államvasutak figyelmébe ajánlotta a vasúti munkásság helyzetét. A nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék ezt a helyzetet illetőleg, legyen szabad csak arra szorítkoznom, hogy a kereskedelmi kormányzat és az Államvasutak igazgatósága nagyon vegye 31