Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

194 Az országgyűlés képviselőházának 3 95. ülése 1930 május 21-én, szerdán. radtt indákon, vagy leihetetlen, hogy visszautasítás nélkül maradjon az, hogy ez a Képviselőház olyan valami testület, ahol csak méltóságos urak íejik immár a teheneket. Hasonlóképpen azt sem lehet tűrni, hogy a Képviselőházat cupringerháizhoz hasonlítsák a nélkül, hogy az visszautasításban részesülne. (Ügy van! — Zaj.) Ha pedig minderre rászolgált ez a Ház, és rászolgált ennek a Háznak mindkét oldala, ám lásson tisztán a nemzet. Úgy is közeledik az ítélethozatal ideje, közeledik az az időpont, amikor a választóik elé kell állani. Ám hadd lásson az ország tisztán! Ezért állítottam élére a tanasskoizoképesséjï kérdését ós mem azért, hogy nekem több hallgatóságom legyen, mint másnak. Azonfelül van még egy indokom is. Amikor a többségi párt ezt a 'házszabályt megalkotta, akkor az ellenzék ez ellen a házszabály ellen a legélesebben tiltakozott. Nagy ellenzéki felvonu* lás volt a miatt, hogy a költségvetési vita úgy szabályoztatott, hogy az egyes tárcák költségvetésénél csak egy napi általános és egy napi részletes vita időtartam maradt. Ha az ellenzéknek ez a felvonulása erkölcsileg jogosult volt, ám hadd lássuk, hogy igénybe veszi-e az ellenzéki kritika ezt a két napot, vagy pedig nem veszi igénybe ezt a két napot sem, amely esetben jogosulatlan és igazságtalan volt kritikája a többségi párttal szemben. (Ügy van! jobbfelől.) Erről az üzemről, amelyről most szó van, a posta-, távirda- és telefonról, az elmúlt esztendők költségvetésénél nem is lehetett bírálatot mondani. (Sándor Pál: Még sohasem!) Egyszerűen fizikailag lehetetlen volt, mert a Képviselőház még nem jutott abba a helyzetbe, hogy rákerült volna a sor ezekre a tételekre. Annál inkább nagy a felelőssége azoknak, akikre a bírálat kötelessége hárul, azért, mert nincsenek jelen és mert most ez a Ház itt a tanácskozóképességen alul van. A posta, távirda és távbeszélő költségvetésénél nagy örömmel kell konstatálnunk, hogy íme végre valami, ahol plusz r van. végre valami, ahol látjuk, hogy 113 és félmillió bevétel áll szemben 111 és félmillió kiadással. Egy állami intézmény, amely nemcsak kifizeti magát, hanem még felesleget is produkál, mégpedig 2 millió pengőnyi felesleget. Látjuk továbbá, hogy Magyarország egyik legfontosabb intézménye nemcsak feladatköre szempontjából, hanem azon létszám szempontjából is, amely itt alkalmazásban van, ihivatásának^magaslatán áll. A költségvetésből megállapíthatjuk, hogy 13 005 alkalmazottja van ennek az intézménynek, akik 35,227.000 pengő járandóság mellett teljesítik a maguk kötelességét. Hasonlókép a költségvetésből láthatjuk, hogy itt 110 kincstári postahivatalról, 1690 postamesteri hivatalról, 500 ügynökségről, mint postahivatalról esik szó. Ebből kifolyólag tehát nagyon is megérdemli ez az üzem, hogy az, akinek itt bírálatra valamiképpen oka van, azt előhozza. En a legnagyobb elismeréssel adózom a posta és távirda vezérigazgatóságának, nagy megnyugvással látja az országban mindenki, a posta és távirda intézmény élén báró Szalay Gábor vezérigazgató urat, (Éljenzés jobbfelől.) aki néhai atyjától örökpit fényes tulajdonságaival, nagy tehetségével és szakértelmével valóban magas színvonalon tartja ezt az intézményt (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Kabók Lajos: Kevesen vagyunk!) Méltóztassék beszédét folytatni. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Meg kell állapítanunk, (Zaj és mozgás jobbfelől.) hogy az államnak ez az intézménye kitűnő, gyors és a legteljesebb mértékben megbízható, meg kell állapítanunk, hogy mindezeket a sikereket ez az üzem a személyzet csökkenése ellenére tisztán a szakértő vezetés, az eszközök és berendezések fejlesztése révén érte el. (Graeffl Jenő: Hát nem lesz névsorolvasás? — Br. Podmaniezky Endre: Ügylátszik, nem. Pedig most is kevesen vagyunk. — Zaj jobbfelől.) En az üzemről, annak tényleges vezetőjéről tehát csak a legnagyobb elismerés .hangján szólihattam. Részletesebben kívánok azonban foglalkozni — és itt már nem vagyok elismeréssel — a m. kir. posta nyugdíjasainak ügyével. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A m. kir. postának bámulatosan sok nyugdíjasa van. Miközben 13.005 emberből áll a tényleges alkalmazottak száma, a nyugdíjasok, özvegyek, árvák, nyugbéresek stb. létszáma 8531-et tesz ki, tehát horribilis nagy létszámú a nyugdíjas státus. Ennek a tömegnek nyugdíj cl IVA állami költségvetésben 13,836.000 pengőt tesz ki. Ezzel a nagy tömeggel, ezzel a nagy költséget okozó tömeggel tehát igenis itt foglalkoznunk kell A nyugalmazott postásoknak van egy országos egyesületük, amelynek címe: Nyugalmazott Postások Országos Egyesülete. Ez az egyesület több mint 8500 nyug'íasnak^ \hivatalos érdekképviselete. Amikor a nyugdíjasokról beszélek, ennek az egyesületnek információiból indulok ki és majdnem szó szerint tolmácsolom azokat a kívánságokat, amelyeket ez az egyesület ismételten előterjesztett s memorandumaiban a kereskedelemügyi kormányzat elé tárt. A postás nyugdíjasok legnagyobb sérelme az, ami a többi állami nyugdíjasoké: íhogy különböző^ kategóriák vannak köztük. Első kérelmük tehát az. hogy a nyugdíjasok között lévő különböző kategóriákat megszüntessék. Másik kérelmük a postás nyugdíjasoknak megint csak azonos a többi állami nyugdíj ásókéval: kérik a szanálási levonások megszüntetését. A többi kérelem azonban eltér a többi volt állami alkalmazott, jelenlegi államig nyugdíjas kérelmétől. Súlyos sérelme a postás nyugdíjasoknak az, hogy amikor a magyar Államvasutak fizetési rendszeréről átmentek az állami fizetési rendszerre, súlyos igazságtalanságok keletkeztek az átszámításnál. Másik sérelmük, hogy amikor a postakiadói szolgálatot a postai szolgálatba, a postakiad-ói szolgálat különböző beszámításával igen sokan hátrányokat szenvedtek. További sérelmük a temetkezési segély kérése. Jóformán általános az a felfogás, 'hogy a temetkezési segély háromhónapi vagyis .negyedévi járandóság; a hadsereg körében még német szakkifejezés is volt erre: kínos magyarsággal halálozási évnegyeddíjnak keresztelték el azt az összeget, amelyet az özvegy kapott, ha férje meghalt. Itt a postás nyugdíjasoknál évnegyedről szó sincs. A temetkezési segély öszszege egy havi nyugilietmény, már pedig könynyen kiszámíthatja mindenki, hogy a legegyszerűbb temetést sem lehet egy havi nyugilletményből kifizetni. Itt tehát súlyos igazságtalanság van, mert az általános szokástól eltérően az általánosan megszokott összegnek 'harmadrésze' az, ami a^ postás nyugdíjasok számára temetkezési segély formájában kifizetődik. További sérelmük a nyugdíjasoknak a lakbér kérdése. A lakbér kérdésére csak egy kife-