Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

188 Az országgyűlés képviselőházának munkások fizetése 35 fillértől 55 fillérig' terjed. Ez a legnagyobb fokú ki zsákmányolás. Ein ezt állami üzemnek tekintem, mert az a részvénytársaság, amely százszázalékban az állam tulajdona, méltán tekinthető állami üzemnek, az államnak pedig nem volna szabad megtűrni azt, hogy a munkásokat ott ilyen módon zsákmányolják ki. Különösen kifogásolandó az, hogy visszaélnek a munkások nyomorúságos helyzetével. Annakidején átvettek munkásokat^ a Ganz-gyártól, amely munkásoknak 1 pengőt fizetett óránként; 80 filléres órabérrel vették át őket és amidőn a munkás családjával odaköltözött, annak a szakmunkásnak órabérét 55 fillérre szállították le, mert biztosak voltak abban, hogy most már kötött helyzetben van a munkás, onnan családjával könnyen elköltözni nem tud. így r áll ebben az üzemben a munkások munkabérének kérdése. Nem kutatom, hogy a vezető tisztviselőknek, vagy az igazgató úrnak milyen a jövedelmük. Azt tapasztaltam, hogy igen szép. Családi házakat építettek számukra. De amikor szükségesnek tartják ilyen módon gondoskodni a vezetőemberekről, akkor ne taszítsák a legnagyobb nyomorba a munkásokat és ne 'alkalmazzák 35 vagy 55 filléres órabér mellett, mert ez még ha az az egyén egyedül állana is, akkor sem biztosítana ez megélhetését még ott falun sem. Hogyan tud akkor nyolcad- vagy kilencedmagával megélni az^ a munkás, aki 35, vagy legjobb esetben 55 fillért kap óránként? Arra kérem a kormányt, hogy ezt a kérdést vizsgálja felül, erős kézzel nyúljon bele^ és ilyen mérhetetlen kizsákmányolást ne tűrjön. Állapítson ott meg emberséges munkabéreket és ne használja ki azt ia hallatlan országos nyomort, amely ezidőszerint van, arra, hogy munkásokat ilyen munkabérek mellett alkalmazzanak, amely munkabérek nem megélhetést, hanem éhezést jelentenek számukra. A munkanélküliség enyhítése érdekében pedig azt kell kérnem, hogy legalább azt a célt valósítsak meg, amely célra már felvettek külföldig pénzt, amelyről itt sok szó hangzott el. Tessék a vasútelektrifikálás kérdését végre kézbe venni. ^ Ne fulladjon ez a kérdés örök hallgatásba és ígéretekbe, mert egyébként az fog megtörténni, hogy a dunántúli hatalmás nagy áramfejlesztőteleo továbbra is parlagon hever és ha megindítják a gépeit, a bánhidai öreg tóba lesznek kénytelenek beereszteni az áramot, pedig a kölcsön kamatait meg részleteit fizetni kell. A kereskedelemügyi kormánynak, szerintem ama kell törekednie, hogy ez a nagy áramfejlesztőtelep — ha már megépítették — mihamarabb hasznos tevékenységet fejtsen ki. Legyen az a cél is megvalósítva, amely cél érdekében építették azt az áramfejlesztőtelepet, hogy tudniillik majd Budapest és Hegyeshalom között elektrifikálni fogiák a vasutat és a vasút elektrifikálásához szükséges áramot ez a dunántúli áramfejlesztőtelep fogja szolgáltatni. Még csak hozzá sem nyúltak a vonalon a munkálatokhoz. Alig történt meg egyéb, minthogy a távvezetéknek oszlopai le vannak fektetve, az is úgy tudom, hogy csak Győrig és Győrön túl már iáiig egypár kilométer távolságban. Hol vannak még az egyéb munkálatok, amelyek a Vasút elektrifikálásával járnak? Hol vannak azok a munkáilatok, amelyeket a gyárakban kell elvégezni, az elektromos mozdonyoknak megépítése, ami mind-mind sokszor szóbakerült a Házban, amelyekre vonatkozólag kaptunk itt ígéreteket is? Nein tudom megérteni, 95. ülése 1930 május 21-én, szerdán. hogy ezek mind miért nem valósulnak meg. A gyárak várják a munkákat, a munkások várják a munkálatokat, a munkások nem jutnak munkaalkalomhoz,^ :a gyárak pedig kénytelenek vagy a munkáslétszámot csökkenteni, vagy kényszerintézkedéssel szabadságolni a munkásokat, mert mindig abban reménykednek, hogy hátha mégis megkapják ezeket a munkálatokat. Kérem a kereskedelmi kormányt, hogy ezt a kérdést tessék már egyszer megoldani. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Kabók Lajos: Azonnal befejezem. Itt még csak azt sem lehet mondani, hogy miből, mert kölcsönt vettek fel, van tehát a kitűzött célra pénz. Tessék tehát minél hamarabb megvalósítani ezt a célt, mert egyébként majd nem tudják miből fizetni azokat a súlyos kamatokat és tőketörlesztési részleteket, amelyeket annak idején vállaltak. Elnök\ Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Eri Márton! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az volt a szándékom, hogy mint kisgazdaképviselő, egyenesen a földmívelésügyi tárcánál szólalok fel, de minthogy támadólag egy mozgalom indult meg az országban a kereskedelemügyi miniszter egy bizonyos rendeletének kiadása miatt, amely rendelet határozottan óriási érdeke a földmívesosztálynak, most kötelességszerűleg ennél a tárcánál is felszólalok. Méltóztassanak megszívlelni azt, amit erről mondok. Mi a magyar nemzet összesége — értve ez alatt a kisgazdatársadalmat — részéről kértük, hogy a kisgazdák az általuk előállított lisztből az ipar nélkül is bizonyos eladást teljesíthessenek. Tudjuk világosan, hogy egy kiló lisztet, egy kiló kenyeret vagy egy kiló húst senki ipar közbenjötte nélkül át nem adhatott az ő embertársának, akármennyire is szorult volt a helyzete. A kenyeret csak péktől, a húst pedig csak mészárostól lehetett megvenni. Azt is tudjuk nagyon jól, hogy mi esik itt közbe, hogy a termelőktől a fogyasztóig hogyan jön létre az árkülönbözet. Most, amikor a mi kérelmünkre a kereskedelemügyi kormány egy parányi kedvezményben részesítette a gazdatársadalmat, különösen a kisgazdatársadalmat, — mert hiszen a nagyobb gazda nein foglalkozik ilyen dolgokkal — jönnek az óriási sérelmek és ^mindenütt gyűlések:•tartására ^vannak kilátások a pékek és mészárosok részéről. Ki kell jelentenem nekem, aki egyike voltam azoknak, akik kértük a kereskedelemügyi kormányt, illetve az összkormányt, hogy egy kis szabad levegőt adjon a gazdáknak, hogy nem a mészáros megbuktatását és a pékek megbuktatását akartuk. (Jánossy Gábor: Ügy van, hiszen azok is magyar emberek! — Malasits Géza: Hány magyar embert buktattak már maguk víz alá! Mit beszél magyar emberről? — Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: En senkit sem buktattam víz alá! Visszautasítom ezt a vádat! — Elnök csenget. — Kabók Lajos: Nem Jánossy Gábor, hanem az a párt, amelyhez tartozik. — Malasits Géza: Nagyon sokat a víz alá nyomott! — Jánossy Gábor: Egy nevet sem tetszik tudni említeni! — Kabók Lajos: Adókkal agyonterhelték, belepusztult! — Zaj a jobboldalon.— Elnök csenget.) Engem nem vezet senki ellen rosszakarat, (Úgy van! a jobboldalon.) de kell, hogy vezes-