Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 189 sen saját fajom iránt 'becsületes, jó lelkiismeret és akarat. Tudom, tisztán látom, hogy mi volt a múltban. A múltban megengedték annak a kisgazdának a kenyérsütést, hogy a lisztjét így értékesítse. Amióta esak iparilag lehet egy kiícr lisztet vagy abból való süteményt eladni, határozottan ott keletkezett a különbözet. A mi termésünk potom áron megy el, a fogyasztók pedig drágán fizetik meg. A fogyasztót önök képviselik, azaz képviselnék, (Kabók Lajos: Jobban, mint maguk!) mert ha igazán képviselnék, akkor melleink állanának és azt mondanák, igazságotok van, mert a közvetítő kitaparja belőlük a lehetőt. Amikor a dolog így áll, akkor nekünk nemcsak a magunk, hanem a munkások érdekét is figyelembe kell vennünk és együttesen kell szolgálnunk. (Malasits Géza: Ha soká így védik, mind élh'enhal!) Mit akarunk ? Azt akarjuk, hogy a fogyasztók könnyebben jussanak a kenyérhez, és pedig nem alábbvaló kenyérhez, mint amilyent a pék süt. Méltóztassanak azt megtanulni, hogy a magyar gazdaasszony süt olyan egészséges kenyeret, mint az összes pékek Magyarországon. (Úgy van! jobbfelől.) Amikor mi a kisgazdatársadalom érdlekében szót emelünk és a minisztérium egy parányi keidlviezményt ad annak a tengődő népnek, amely nem bírja az adót fizetni a. 18 és 19 pengős búzáiból, (Kabók Lajos: Minek szavaztak meg ennyi adót!) akkor jönnek a támadások, elmennek a miniszterhez, hogy ezt a sérelmes rendeletet vonja vissza, mert megbuknak Magyarországon a pékek, a hentesek, a húsiparosok. (Malasits Géza: Hát meg is buknak!) Méltóztassék csak megnézni, hogy hol buknak meg. Az elsőrendű sertés legmagasabb ára a vidéken 1*20 pengő, ugyanabban a városban 2 "60 pengő a szalonna és a zsír ára. Bocsánatot kérek, igazság a fogyasztóval, igazság a termelővel, a jószágtartó 'közönséggel szemben, ha egy pengőért veszik meg a termelőtől azt, amit a fogyasztónak 2*50 fillérért adnak el? Becsületes eljárás ez Magyarországon? Ezt most szóvá kell tennem a kereskedelemügyi tárcánál. Hallom, hogy Debrecenben és másutt is majd támadások lesznek. (Malasits Géza: Az adót se tessék elfelejteni, amelyet az iparos fizet! — Jánossy Gábor: Mindenki fizet egyformán! — Malasits Géza: Ismerjük az egységespárti adórendszert! — Jánossy Gábor: Mindig egy nótát fújnak az urak! — Bródy Ernő: Maid iövünk újabbakkal! — Elnök csenget. — Malasits Géza: Majd mindjárt hallunk új nótát! — Jánossy Gábor: Állunk elébe! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csontos Imre: Ha egy városban van 50 mészáros, — mert mégis csak jó hivatal az, jobban szeretik az emberek, mint a kapálást (Derültség.) — ez az 50 mészáros egyúttal árszabályozó is, barátom! Az árszabályozást ők csinálják, nem az általános országos forgalom. Ezt nekünk csak ügy elhallgatni minden vonalon nem szabad. Ezt a dolgot én figyelmébe ajánlom a kereskedelemügyi kormánynak és az összkormánynak, hogy miután mirsket ezzel a parányi joggal elősegített, többé ne engedjen bennünket kiszolgáltatni ilyen helyzetnek, mert mi sem fogjuk mindig tűrni azt, hogy bennünket egy-egy csoport érdekeltsége határozottan a földre verjen le, vagy kiaknázzon. Én tudom, ki keres legtöbbet a liszten Magyarországon. Senki annyit, mint a pék. Senki! Tessék kiszámítani! (Kabók Lajos: Hát a malmok Î Azokat kihagyjál!) Bocsánatot kérek, én megmondom magának azt is, ha kell, mert tudom. Jó, ha az a malom tisztán keres 50 fillért egy mázsa búzán, *níg a pék egy mázsa liszten 9 pengőt keres. Tessék megtanulni: 9 pengőt keres! (Malasits Géza: Vizezi a búzát és klórozza a lisztet!) Az becsület dolga. Ha maga odaáílna, majd meglátná, mit csinál. (Erdélyi Aladár: Meg is kell szárítani és úgy adja viszsza! — Jánossy Gábor: Csak a bort ne vizezzék!) (Malasits Géza felé): Lehet jó gépész, de ehhez maga nem tud! (Malasits Géza: Hogy 15% a víztartalomba lisztben?!) Nem tud hozzá! Csak azért szólaltam fel ennél a témánál, hogy kérjem és figyelmeztessem a kormányt arra, hogy mi senkit megbántani nem akarunk, de a magunkét sem hagyjuk túlságosan. Elég volt idáig! Mindent iparilag csinálnak. Mindent, amink van, csak a kartellen keresztül lehet a fogyasztóhoz eljuttatni; a fogyasztó ugyancsak a kartéllen keresztül kapja meg az utolsó falat kenyeret is. A pék urak minden községber, minden városban kartellben vannak a fogyasztóval szemben. Maguk Budapesten laknak; itt nincsenek kartellek? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Dehogy nincsenek!) Akkor mit beszélnek nekem? (Felkiáltások a ' szélsőbaloldalon: Nem helyeseljük mi azt! — Jánossy Gábor: A fogyasztók lépjenek kartelibe! — Bródy Ernő: Ez ellen a kormány eller !) A kormányt most nem bánthatjuk azért, hogy nekünk ad egy kedvezményt. (Farkas István: A kormány támogatja a kartelleket! —

r Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak' Csontos Imre: Nem időzöm tovább ennél a témánál. A földmívelésügyi tárcánál akartam ezeket elbeszélni, de mivel aktuálisnak tartom ezeket a dolgokat, minthogy a vidéken is. Pesten is lázonganak, akiket sért ez a nekünk adott parányi kedvezmény, éppen azért itt hívom fel a kereskedelemügyi miniszter urat, vagy az államtitkár urat, hogy igenis kísérjék figyelemmel a mi érdekeinket is, ne csak mindig a gyáripar érdekeit. Szilágyi Lajos képviselő úr panaszkodott előbb, mint az autóbuszoknak, vagy az autóbilisiúknak elnöke, vagy nem tudom mije, bocsánatot kérek; azt sem tudom, elnökük-e a képviselő úr: fizetéssel jár-e az az elnöki állás, azt sem tudom. (Derültség.) Arra az egyre kérem, nemcsak a kormányt, hanem őt is, mint olyan, képviselőt, akitől én sokat várok, mert hiába, mégis csak a falut képviseli, nemcsak az ótóbuszokat — bocsánat, még ki sem hí dorn jól mondani —

V.. (Jánossy Gábor: Gépkocsi!) Van abban mindenfajta. Van [motorbicikli, bicikli, gépkocsi, minden! Egyre kérem a képviselő úr figyelmét, ha köztük van, figyelmeztesse Őket: ha^ a kormány rendeletét be nem tartják, legalább vegyék elő a jobbik lelkiismeretüket ezek az urak. (Erdélyi Aladár: Kétféle van?) Van annak mindenféle. Mert annak van gép vezető tehetsége is, de niincs esze hozzá, mert különben nem fordulna elő, hogy a magyar parasztot az útfélen megöletik a géppel. Hány embert megöltek már! Ügy sietnek ezek az autók! (Jánossy Gábor: Mintha ki akarnának menni a világból.) Nem tudom, azelőtt, míg nem volt autó, hogyan jöttek-mentek, de ez most az "őrülettel határos. Megy úgy, hogy olyat az ember még nem látott. En igazán, nagyon figyelmébe ajánlom a kereskedelemügyi^ minisztériumnak, hogy fiatal ^embereknek^ észbelileg nem érett embereknek nem adnám alája' a motorbiciklit, törvénnyel tiltanám el őket ettől. Az megy gyorsán és ki kell térni a szekérnek, mert nem törődik azzal, hogy mi lesz a kocsin ülo emberről, eszében sincs, csak megy a porban előre és a másik a hátámögött addig meg is halhat.