Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 3 minden kétséget kizárólag a magánalkalmazottak összes kategóriáira és pedig a kereskedelmi és ipari, műszaki, forgalmi és üzleti alkalmazottakra, nemkülönben a mérnökökre, művezetőkre, gépészekre, és egyéb hasonló munkakörű ipari és kereskedelmi alkalmazottakra. Kérték ebben ia memorandumban az egyesületek a kollektív szerződések kötésére való áttérést, a paritásos üzemi bizottságot, a béregyeztető intézményt, a -munkaidő törvényes szabályozását, a betegsegélyezésnél a fizetési határ felemelését; kérték az állami gépészek jogfosztásának orvoslását, a gépészek képesítési kérdésének új szabályozását, továbbá a Budapesten működő hajózási vállalatokra vonatkozólag öt különböző konkrét kérelmet terjesztettek elő. Végül pedig kérték a nyugdíjvalorizációs törvény revízióját s e tekintetben nagyon is számítanak a kereskedelemügyi minisztérium megértésére, szemben a pénzügyminiszter úr esetleges akadékoskodásával. En tehát kérem az igen t. államtitkár urat, méltóztassék odahatni, hogy ezeknek a nemzeti alapon álló magánalkalmazott szervezeteknek felterjesztése mielőbb s a lehetőség szerint kedvezően elintéztessék. A másik kérdés, amelyet a tárcánál teszek szóvá, az automobilistákat érdekli. (Halljuk! Halljuk! balfelőL) Oly kérdés ez, amelyhez még senkisem nyúlt hozzá,nyilván,mert kényes kérdésnek tartják az ügyet. Nekem azonban feltűnt, hogy legutóbb a szakirodalomban, a «Pénzvilág» című lapban szóvátétetett? a kérdés és sürgős törvényhozási intézkedést követeltek az úgynevezett soffőrprovíziók ellen. ;A soffőrprovízió kérdését még senki sem hozta a Ház elé; én belenyúlok ebbe a kérdésbe. Mégis csak abszurdum, ami ma a helyzet ebben a tekintetben. Nem érdeke ez a kereskedőknek^— a tisztességes kereskedőknek különösen nem érdeke — nem érdeke az automobiltulajdonosoknak, de nem érdeke véreredményben (maguknak a soffőröknek sem. Ma az a tényleges helyzet, hogy valósággal ki van szolgáltatva minden gépkocsitulajdonos egy maffiának, és szokásjog útján törvényesített sarccal van sújtva minden gépkocsitulajdonos azáltal, hogy a kereskedők kvázi korporative, százalékokban részesítik a soffőrt minden olyan megrendelésnél, amelyet a soffőr eszközöl, sőt ez az állapot odafajul, hogy a soffőrök províziókat kapnak a kereskedőktől olyan megrendelések után is, amelyebet nem ők eszközöltek, hanem amelyeket az ő kihagyásukkal maga a gépkocsitulajdonos is eszközöl. Szerintem ez az anomália, ez az abuzus megszüntetendő s csak a kereskedelmi kormánynak van útja és módja .arra, hogy ebbe a kérdésbe belenyúljon. Lehetetlen, hogy korrekt kereskedőnek, előkelő és jóhiszemű kereskedőnek ez a mai állapot a tetszését bírja. Lehetetlen, hogy a kereskedőknek ez a kifogástalan eleme ne érezze, ihogy erkölcstelen valami ez a testületileg gyakorolt igen rossz szokás; ez formális sarc; amelyet a gépkocsitulajdonosok szenvednek; ez olyan valami, ami visszaélésre, erkölcstelenségre csábítja a soffőrt, hűtlenségre csábítja gazdája ellen, azonfelül pedig árdrágítást jelent, az automobilok tartását szörnyen megdrágítj tulajdonos helyzetét lehetetlenné teszi, mert ez a provízió természetszerűleg helyetfoglal és jelentős summát tesz ki abban a felszámításban, amellyel a kereskedő él a tulajdonossal szemben. • f Itt tehát sürgős intézkedés szükséges; törvényhozási úton vagy más úton, de ezen a hely95. ülése. 19 SÖ május Èl-én> Szerdán. ÏB5 zeten változtatni kell. Én azt hiszem, a korrekt, előkelő, jóhiszemű kereskedők vagy javítóműhely tulajdonosok nem vehetik személyük vagy üzletvitelük ellen irányuló hangnak azt, ha mi ezt itt a Képviselőházban szóvátesszük, (Lázár Miklós: Ellenkezőleg!) sőt ezt nekik kellett volna elsősorban kezdeményezniök. Csodálom, hogy nem a kereskedelmi érdekeltségektől indult ki először akció ennek a mai állapotnak megszüntetésére. Mivel nem indult ki, azért teszem szóvá én és hívom fel az igen t kereskedelemügyi államtitkár úr figyelmét erre, mint olyan anomáliára, amely az automobilizmus rovására megy, tehát a közlekedésügyi érdekeit sérti. (Ügy van! Ügy van! — Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár szólásra jelentkezik.) Elnök: Az államtitkár úr kíván szólni! Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a kereskedelemügyi tárca költségvetésének vitája a múlt héten megindult és Görgey István előadó úr megkezdte a tárca ismertetését, éppen ezekből a padokból és éppen a most felszólalt képviselő úr részéről hangzottak el hangok, hogy az előadó úr fogja rövidebbre előadását, bármilyen értékesnek és tartíalmiasnak találta is azt az egész Képviselőház, mert az időt a képviselő urak elől veszi ezzel el, akik a tárcához hozzá akarnak szólni. (Meskó Zoltán: Ügy van! Ez így volt!) Midőn tegnap a részletes vitába kezdtünk, Szilágyi Lajos igen t. képviselő úr első felszólalását azzal vezette be, hogy már az 1. címnél hozzá fog szólni az államvasúti és üzemi dolgokhoz, mert fél, hogy kifogy az időből, ezért már ennél a címnél kénytelen azokat a dolgokat elmondani, amelyeket különben csak az utolsó címnél, az üzemeknél mondhatna el. Ilyen körülmények között határoztam el magamat arra, hogy lojalitásból az igen t, felszólaló képviselő urak iránt, referálásomat és válaszomat ezekben a kérdésekben csak az öszszes elhangzott felszólalások után fogom megtenni, mert így nem fogok elvenni a felszólaló uraktól egyetlen percet sem, viszont én az adott helyzetben az időn túl is beszélhetek. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven. — Meskó Zoltán: Az ellenzék érdekében tette! Nagyon helyes! — Szilágyi Lajos: Nem helyes! — Meskó Zoltán: Mint régi ellenzéki állapítom meg,' hogy helyes! — Kabók Lajos: Meskó Zoltánnak minden helyes, ami a kormánytól jön! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalása alkalmával megindult vita, amelyet a sajtó úgy nevezett, hogy kiszélesedett vita, igen sok és érdekes problémát vetett fel és igen sok fájó sebére mutatott rá a mai gazdasági életnek. En ezzel a címmel kapcsolatban csak egy-két konkrét kérdéshez kívánok hozzászólni. Sailágyi Lajos barátom és t. képviselőtársam nagyon védi minden alkalommal, ahol csak tudja, az automobilizmust. En ezzel kapcsoaltban rá kívánok mutatni arra, hogy különösen vidéken, az autók, amikor a falvakon keresztülmennek, egyáltalán nem tartják be az előírt sebességet; mint az őrültek rohannak keresztül a falvakon és igen sok bajt csinálnak. (Farkas István: Tyúkokat és libákat gázolnak el!) Az a legkevesebb, de ha embert gázolnak el, sokkal veszedelmesebbek. (Farkas István: 29*