Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

186 Az országgyűlés képviselőházának Elég nagy kár az is a szegény embernek) A falun nincsen! közlekedési rendőrség, amely rendet teremtene, azonban mindenesetre a kormánynak gondoskodnia kellene arról, hogy valamilyen technikai berendezést applikáljanak az autókra, amely a. sebességet kontrollálni tudja, mert különben a csendőr nem. tudja ellenőrizni az autókat, amelyek száguldanak az országutakon. Ilyen technikai berendezés van, de az autótulajdonosok nem valami szívesen veszik azt, ha őket ellenőrzik. (Csontos Imre: Hány ember halt már meg miattuk! — Kabók Lajos: Járjunk gyalog, úgy-e? — Zaj.) Ami a szövetkezeteket illeti, erről a címről is el lehetne mondani azt, amit az egyszeri szerzetes egy könyve címének adott: De omnibus rebus de qui dem quam aliis. Az «Ipari és kereskedelmi célok» című felírás kalapja alá is mindent be lehet venni T. Ház! Itt szó esett a szövetkezetekről pro és kontra. Én szükségét látom, hogy az álláspontot fixírozzuik. A szövetkezetekre igenis szüksége van országnak, szüksége van a fogyasztónak és szüksége van a kisembernek. A iíartellkérdésben, amint láttuk, egységes felfogás alakult ki a Házban (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a kartellekkel szemben éppen a szövetkezetek hivatása az, hogy megvédjék a fogyasztók érdekeit. (Úgy van! úgy van! a jobboldalon.) Távol all tőlünk, hogy a szövetkezetek vezetőségében mutatkozó esetleges hibákat fedezzük, de ne tessék a szövetkezeti ^eszmét összekapcsolni a szövetkezetek vezetésében mutatkozó esetleges hibákkal. Mindenesetre provokálás és árt a szövetkezeti gondolatnak az, hogy amikor a szövetkezeti központok válsággal küzdenek, akkor aránytalan dotációt kapjanak bizonyos szövetkezeti vezetők, vagy garden partyt rendezzenek olyankor, amikor az államhoz fordulnak támogatásért. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) i T. Ház! Egy szóval csak, de rá akarok térni az indokolásnak a kisiparról szóló részére. Az előttem felszólalt Lázár Miklós képviselő úr tegnap a gyáripar fontosságára, mutatott rá. (Lázár Miklós: Ellenkezőleg! A mezőgazdaság fontosságára!) Bocsánatot kérek, akkor egy utána felszólaló képviselő azt úgy értette. En viszont rá akarok mutatni a kisipar fontosságára, hogy a kisipar ötször annyi embernek ad kenyeret, mint a gyáripar. És amikor az indokolás azt mondja, hogy a kisiparnak is mégvan a maga jelentősége, már tessék megbocsátani, de ez az «is» szó egy kicsit bántólag hat a kisiparra, (Viczián István: Vállver égetés!) mert a kisiparnak igenis nagy jelentősége van a nemzet gazdasági életében és nem szabad elfelejteni, hogy ez az osztály nehéz időkben a nemzeti tradícióknak is mindig kipróbált támasza és ápolója, volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én arra kérem a kereskedelmi kormányt, hogy alimentálja ezt az osztályt erőteljesebben hitellel és különösen csökkentse azokat a bürokratikus nehézségeket, amelyek a kisipari hitel útjában állanak. Még egy tételre kívánok rámutatni, és ez a háziipar kérdése. A háziipar 50.000 pengőben van felvéve. Ez egy kicsit mostolha elbánás, mert így rendszeres háziipart sohasem fogunk tudni létesíteni, (Lázár Miklós: Nagyon kevés!) már pedig a falusi munkanélküliség kérdése szorosan összefügg a háziipari kérdéssel. (Jánossy Gábor: Minden tétel kevés, de miből, az Istenért?) A háziipari kérdést, nézetem szerint, átfogóbban kell felfogni. A magyar agrárproletár-centrumokban a téli munkanélküliség kérdését csak itt lehet megfogni, (Ügy van! 395. ülése 193Ô május 21-én, sZerdáú, • balfelől.) és például lehetetlennek tartom, hogy a földmívelésügyi tárcánál 7000 pengő van felvéve a háziipari kéndésekre, mert hiszen talán ez a tétel jobban oda tartozik a földmívelésügyi tárcához, mint ehhez a tárcához. Ezekre kívántam rámutatni, egyébiránt elfogadom a címet. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! (Meskó Zoltán: Nincs itt!) Elnök: Ki a következő szónok? Fitz Arthur jegyző: Fábián Béla! (Meskó Zoltán: Nincs itt!) Elnök: Ki a következő szónok? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! (Meskó Zoltán: Nincs itt! — Propper Sándor: Mi az? ön az elnökhelyettes? — Meskó Zoltán: Igen! — Derültség. — Pintér László: Propper fél a konkurr enciától !) Elnök: Következik? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Ennél a címmel az Állami Munkaközvetítő Hivatal is szerepel, amelyre vonatkozóan szintén szükségét érzem annak, hogy véleményemet elmondjam. Nevezetesen az a megállapításom és tapasztalatom, hogy az Állami Munkaközvetítő Hivatal nem áll hivatása magaslatán, és pedig azért, mert azt tapasztalom, hogy nem törődik azzal, hogy a munkaközvetítéseknél a munkabérekre is kiterjedjen a figyelme, csak egyszerűen a közvetítés munkáját végzi el és ennek következtében a legalacsonyabb, valósággal mondihatom, éhJbérekért is közvetít munkásokat, különösen ilyenkor, amidőn nagyarányú a munkanélküliség, amikor a munkások úgyszólván ki vannak éhezve, vállalkoznak munkára, meg sem szabják a feltételt, csakhogy munkaalkalomhoz jussanak. Szerintem ennek a hivatalnak kellene ilyenkor a munkás helyett elvégeznie ezt a feladatot, a hivatalnak kellene a munkabérek tekintetében is megtenni a maga kikötéseit és nem volna szabad megengednie, hogy a nagy munkanélküliséget a munkáltatók kihasználhassák és ilyenkor a normális munkabéreken alul is alkalmazzanak munkásokat. Amíg egyrészt a belföldi munkások közvetítésénél ezt tapasztalom, addig sajátságosan ettől egészen eltérő a munkaközvetítő hivatal magatartása a külföldi munkaalkalmaknál. Ott olyan feltételeket szab meg, amely feltételek a legtöbb esetben nem is teljesíthetők. Akkoi igenis kiterjed a ihivatal gondoskodása abban az irányban, hogy a munkásnak milyen legyen a bére, hogy szociálpolitikai ellátása, lakása stb. stb. meglegyen. Ha nős, családos munkásról van szó, még a gyermekek neveltetéséről. betegellátásáról, mindenről* gondoskodik a hivatal és csak az összes feltételek betartása, vagyis szerződésbe foglalása után hajlandó külföldre munkásokat közvetíteni. Amidőn tehát ezt lehet tapasztani a külföldi alkalmaztatásoknál, akkor joggal várhatjuk el, hogy A belföldi munkaközvetítéseknél is ilyen cél vezérelje a munkaközvetítő hivatalt és gondoskodása kiterjedjen a munkabérekre, a munkaviszonyra, a munkaidőre, és a munkaközvetítő hivatalnak kellene megtagadnia a közvetítést akkor, ha nem megfelelő feltételket szab meg, vagy kínál fel az a munkáltató, aki a hivataltól munkást igényel. Azért viszont, mert a külföldi munkaalkalmaknál ( súlyos feltételekéi szab meg a munkaközvetítő hivatal, bekövetkezik, hogy elszalasztunk külföldi munkaalkalmakat, pedig a mai nagy munkanélküliség mellett erre rendkívül nagy szükség volna.