Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

184 Az országgyűlés képviselőházának 3 95. ülése 1930 május 21-én, szerdán. hogy az oïszag kisipari osztályának talpraállítását csakis a mezőgazdasági osztály talpraállításával, 'munkásnépünk, tisztviselőink megélhetésének biztosításával tudjuk elérni. A magyar Alföld, különösen Csongrád, Békés és a többi vármegyék egyértelműleg azt kívánják és követelik, hogy az ottani fogyasztóközönség megélhetését, fogasztóképességét biztosítsuk. A folyó év február hó 19-én tartott interpellációmban hiteles adatok alapján rámutattam arra, hogy most .harmincezer kubikos földmunkás ív an kereset- és munkanélkül, és ezeknek az embereknek megélhetését, fogyasztóképességét biztosítanunk kell, mert ezzel tudjuk a kisipart is talpraállítani. Az alföldi iparosság naprólnapra látja azt, 'hogy nem jönnek üzleteikbe, nem jönnek boltjaikba bevásárolni. (Ügy van! a jobboldalon.) Jászárokszálláson egy igen értelmes, talpraesett munkás azt mondotta: mi munkások a társadalmi életben azt a szerepet töltjük be^ mint amelyet a transzmisszió a gépeknél: ha a munkásaiak: nincs keresete, nincs fizetőképessége, bezárhatja a boltját az a kisiparos, bezárhatja a boltját az a kiskereskedő is. Ezért én a felvetett különböző munkaalkalmaknak a megindítását nemcsak a rnunkásnéuünk létének boldogulásának a biztosítása érdekében kértem a kormánytól, hanem egyúttal az iparososztály megmentése érdekében is

% Ha Jászárokszálláson az ágói útnak megépítését megindították volna, amelyre az ottani úrbéresek 80.000 pengőt megszavaztak, és az a pénz rendelkezésre áll, akkor nemcsak azok a munkások kaptak volna munkát és kereseti lehetőséget, hanem az ottani iparosok is megtalálták volna egynéhány hétre vagy hónapra a boldogulásukat Akkor, amikor Kisteleken a vasútállomás közelében a gödrök levezetését, lecsapolását és feltöltését kérjük, nemcsak 50.000 munkásnak akarunk egy évi munkaalkalmat biztosítani, hanem az ottani iparosoknak, kereskedőknek is megélhetést akarunk ( biztosítani. (Jánossy Gábor: Meg kell csinálni!) Es ha ezeket és a más kivitelre kerülő munkákat a népjóléti es a földmívelésügyi miniszter urak a pénzügyminiszter úr támogatásával végre megindítják, én hiszem, hogy a magyar kisiparosok osztálya ezt meg fogja érezni. A közszállításokban nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki, különösen a trianoni határ mentén élő kisiparosokat is vonják bele, mert a trianoni határok mentén élő kisiparosok között is igen sok a derék kocsigyártó, bognár, lakatos, igen sok a kézműiparos, akik elvesztették fogyasztóközönségüket és arra vannak ráutalva, hogy a közszállításokban résztvegyenek. Azok a kisiparosok, akik árúcikkeik után kiviteli yámot fizetnek, azt kérik, hogyha áruikat eladják, kapják azt vissza. Az Iparosok Országos Központi Hitelszövetkezete a napokban közölte velem, hogy 2.400,000 pengős hitelből nem tudja az iparosokat kielégíteni. Tízmillió pengő hitel van kilátásba helyezve, amelynek a módozatai azonban még mindig tárgyalás alatt állanak. Hoszszabb munkanélküliség esetén iparosainkat valamilyen adókedvezményben kellene részesíteni, mert kisiparos nem tehet arról, hogy az ország súlyos gazdasági helyzete miatt nem tud iparcikkeket termelni, de azért kell, hogy adót fizessen; Export esetén a forgalmiadó visszatérítését kérik. A több gyermekkel megáldott kisiparosok kedvezményt kérnek éppenúgy* mint azt Németországban a sok gyermekkel megáldott iparosok élvezik. Az iparosok a befizetett tőkék után ötévi adómentességet kérnek. A budapesti kereskedelmi és iparka^ maránál panaszt emeltek, hogy a vidéken sok kontár dolgozik és olyan árukkal látják el a falusi lakosságot, amelynek igen kevés az értéke. A téglagyárak üzemeiket gépüzemre szervezték be, kartellbe léptek és ezzel igen sok munkás veszítette el kenyerét. Mindezekután felhívom a t. Ház figyelmét és kérem a magyar kormányt, hogy elsősorban a közmunkák megindításával, kereseti lehetőségek biztosításával biztosítsa a legalsóbb néposztály ezreinek megélhetését és ezzel a kisiparososztály boldogulását. Ezekután örömmel fogadom el a címet Elnök; Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! Az elmúlt vasárnap a Képviselőház a különböző népgyűléseken rendkívül lesújtó kritikában részesült. Nem akarom ismételni azokat a kifejezéseket, amelyeket az egyes népgyűléseken a Képviselőházra alkalmaztak, (Halljuk! Halljuk!) de azt hiszem, hogy ez a tárgyalási mód, ahogy most a kereskedelmi tárcát tárgyaljuk, megint súlyos kritikára ad jogot és okot. Mégis csak szokatlan eljárás az, hogy az egyes cimek után a miniszter urat helyettesítő államtitkár űr nem nyilatkozik, nem válaszol, hanem az elhangzott felszólalások után következik a szavazás. Ahogy viszont értesülve vagyok az államtitkár úr nem vonakodik a nyilatkozatoktól, nyilatkozni kíván, ellenben összesítve fog nyilatkozni az elhangzott felszólalásokra. (Úgy van! a középen,) Én ezt a tárgyalási módot nem tartom szerencsésnek, nem tartom elég komolynak és óvást is kell, hogy emeljek ellene. Ez valahogy komolytalanná teszi az állásfoglalást, mert mégis csak szavazás előtt kell elhangzaniok a pro és kontra nyilatkozatoknak és az elhangzott nyilatkozatok, alapján kellene lelkiismereti vizsgálat után szavazni kinek-kinek álláspontja értelmében. En tehát helytelenítem az államtitkár úrnak azt a magatartását, amelyet itt az egész tárgyalás folyamán követett, hogy az egyes címeknél nem szólalt fel és hovatovább már a végén járunk a költségvetés tárgyalásának és még az államtitkár úr nem méltóztatott nyilatkozni. T. Ház! Ennél a címnél én fel akarom híyni az államtitkár úr figyelmét arra, hogy , még a múlt év november hó 10-én öt igen tekintélyes egyesület, ipari és kereskedelmi alkalmazottakból álló egyesület egy előterjesztést adott be. Felsorolom külön-külön az egyesületeket. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetsége, a Művezetők Országos Szövetsége, a Gépészek Országos Szövetsége, a Keresztényszocialista Hajósok Országos Gazdasági Egyesülete és a Vaskereskedelmi Alkalmazottak együttesen egy gyűlést tartottak, amelynek eredményeképpen 17 pontból álló előterjesztést intéztek a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. amely előterjesztésnek mind a 17 pontját ismételni nem kívánom, nagyrészére a szónokok már eddig is rámutattak, de igenis, megint nyomatékosan felhívom az államtitkár úr figyelmét arra, hogy ez a hat tekintélyes egyesület^ a magánalkalmazottak jogviszonyainak szabályozásáról szóló törvényjavaslat sürgős letárgyalását, törvényerőre emelését kérte és követelte. Ezek az egyesiiletek, ezek a hivatalos érdekképviseletek azonban olyan formájú és olyan tartalmú törvényjavaslatra gondolnak, hogy a törvények hatálya kiterjedjen