Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának S torn kielégítőnek a szakemberek kiképzését pusztán a szakiskolákban. A szakembereknek ott kell lenniök az életben, a műhelyekben, a gyá rákban, ahol tényleg dolgozniok kell; ezeket kell megszokni, ezeket kell megismerni, ezekben kell a mesterségeket elsajátítani, mert az iskolában a mesterséget elsajátítani, úgy, hogy azután ők ebből keressék meg mint iparossegédek a kenyerüket, úgy gondolom, úgy vélem és úgy tapasztalom, hogy nem egészen lehet. Éppen ezért a tanonckérdés rendezését kell végrehajtania a kereskedelmi kormánynak, és pedig olyan módon, ahogy én megjelöltem, avagy legalább az általam megjelölteket kellene megfontolás tárgyává tennie. Mert nem szabad továbbra is annak megtörténnie, hogy a tanonckérdés legyen a leggondozatlanabb kérdés, (hogy ahhoz hozzászólni senkinek ne legyen szabad, nehogy megtörténjék továbbra is az, ihogy valamely iparágat, amely felkapott, - nagyon ellepjenek a tanoncok! Mostanában például nagyon felkapott az autószerelő iparág. Ma az iskolából kikerülő ifjak nagyrésze abban az elgondolásban van, hogy motorszerelő, autószerelő akar lenni, s éppen ezért ezt az iparágat túlságosan ellepik, aminek következménye azután az, hoogy már a tanoncszerződéseknél is olyan feltételeket szabnak, amelyek legtöbbnyire azt eredményezik, hogy a tanulási idő alatt ezek a tanoncok semmiféle díjazást nem kapnak. Éppen azért, mert ebbe az iparágba erőszakolják az ifjakat, a munkáltatók el vannak kapatva és nem nagy súlyt helyeznek arra, hogy a tanoncokkal a mesterséget kellőképpen elsajátíttassák, hanem azt gondolják magukban, hogy ez mindegy, és felhasználják .ezeket az ifjakat ,a kisebb garázsokban, autójavító üzemekben arra, hogy egy-két segéd mellett a garázs, az üzem szükséges munkáit elvégezzék. Némely ilyen üzemben 10—15—20 tanonc is van, akiknek nincs kitől kellő szakoktatást kapniok, és így természetesen nem lesz: nek olyan szakemberek, akik szakmájukban megfelelő jártasságot tudnak tanúsítani. Ez egészségtelen. Az ipar érdekében sem szabad ezt megtűrni. S én tudnék még több ilyen — ha szabad ezt a kifejezést (használnom — divatos mesterséget megjelölni. Ilyen például az eletromostechnikában is.a műszerészipar. Ez is túlteng, mert vagy autószerelő vagy műszerész akar lenni az iskolából kikerülő ifjú, mert ilyen tanácsokkal látják el. Éppen ezért ezeket az iparágakat nagyon ellepik. Ezzel szemben vannak iparágak, amelyekről azt is lehet mondani, hogy ott hiány mutatkozik. A túltengő ,iparágakban azután azt a következményt látjuk, hogy ezek az ifjak nem tudnak foglalkozást találni, hanem kikerülnek rosszul képezve az élet viharába, amely elsöpri, letöri azután őket. Ezt nem volna szabad tűrnie a kereskedelemügyi kormánynak, nem volna szabad ezt a kérdést gondozatlanul hagynia. Szabályozni kellene a tanonckérdést minden vonatkozásában. Azzal kellere kezdeni, hogy kellőképpen megosszák a tanoncokat az egyes iparágak között, hogy megszűnjék az a visszás állapot, hogy míg az egyik iparágban túltengés van, addig a másik iparág el van hanyagolva» Az ország érdeke, hogy minden iparágunkat egyformán felkaroljuk. Nem szabad a mai helyzetet végérvényesnek tekinteni és csak azt nézni, mert ebben az országban mindenki remél egy jobb helyzetet, kedvezőbb konjunktúrát, amikor az iparoskezeikre nagyobb szükség lesz, mint amilyen van most. Majd akkor fogjuk meglátni, hogy milyen nagy baj lesz, ha rem lesznek kellő számban jól képzett iparossegédeink, akik KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. K ülése 19ÙÔ május 21-én, szerdán. 1&3 a szükségeseknek mutatkozó munkálatokhoz megfelelően felhasználhatók. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztassék beszédét befejezni. Kabók Lajos: Azonnal befejezem. Kell ezzel törődnie a kormánynak, és óppen azért láttam szükségét annak, hogy megragadjam az alkalmat ennél a címnél arra, hogy erre a kérdésre rámutassaik, mert úgy tapasztaltam, hogy sem ebben a költségvetésben, sem más alkalommal a kereskedelemügyi kormány ezzel a kérdéssel nem törődött Szakítani kell ezzel az egyoldalú szakoktatással és a sz/akoktatás kérdését olyan mederbe kell terelni, hogy tökéletesebben karoljuk fel az ipari szakoktatást, mint ahogy felkaroljuk ebben ,a költségvetésben ennél a címnél is, az indokolásban és a, tételekben egyaránt. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassanak ebben a gondolatban osztozni és méltóztassanak belátni, iiogy ez a kérdés mégsem hagyható mai állapotában, hanem szükség van azokra a változtatásokra, amelyeket megjelöltem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: feliratkozva senki sincs. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni rem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 9. cini házszabáíyszerűen meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 10. cím. Kérem a jegyző urat* szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 10. címet): Usetty Béla! EÍnök: A képviselő úr nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Steuer György! Steuer György: T. Képviselőház! Az az ország, amely nyersanyagot szállít külföldre, egyúttal emberanyagot is kivisz. Ezért a hazai ipar, különösen a mezőgazdasági ipar fejlesztésére igen nagy gondot kell fordítani. A mezőgazdaisálgi ipar alapja a növénytermelés és az állattenyésztés. A német junker nemcsak földbirtokos, hanem egy személyben iparos ós kereskedő is. A mezőgazdasági termelőknek nemcsajk az a feladatuk, hogy termeljenek, hanem az is, hogy mezőgazdasági terményeiket értékesítem tudják; A növénytermeléssel összefüggő mezőgazdasági ipar hazája Németország és Csehország, az állattenyésztésseil kapcsolatos mezőgazdasági ipart főleg Hollandiában, Dániában és Amerikában találjuk. Az ország iparosítása azért is fontos, hogy a, vidéken a társadalmi osztályok egyensúlyát fenntartsuk és biztosítsuk, hogy vidéken az ipari szükségletek kielégítését biztosíthassuk, hogy a. falusi lakosságnak a városba való tódulását minden körülmények között megakadályozzuk. Az országnak körülbelül 300.000 kézműiparoisa van, akik 220.000 segédet tartanak és 80.000 tanoncot képeznek ki. Az ipari termelés növelésénél az iparfejlesztésnek elengedhetetlen feltétele azonban a többfogyasztás. A fogyasztók, a vásárlók nagyobb felvevő és fizetőképesséigét kell elsősorban biztosítani, iha kell, valamilyen áldozatok árán is. Hiába adunk hitelt, hiába adunk r kedvezményes gépeket, hiába adunk kedvezményes áron nyers anyagot a kisiparosoknak, ha nincs fogyasztó, felvevő közönségünk, akkor nem tudjuk az ő kisipari üzemeiket talpraállítani. Le kell szegeznem azt, 29