Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 3 95. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 181 De ennek megint egy akadálya van ennél a tételnél. Tudniillik az, ha nem gondoskodunk arról, hogy azok az ipariskolák, amelyek már eddig is

t be akarták vezetni a viasbetonépitési szakosztályt, amely szakosztály vasbetonépítő pallérok, vasbetonépítő mesterek kiképzését akarja az ország közgazdasága javára lehetővé tenni, megkapják azt a szükséges anyagi erőt, amellyel a mélyépítő szakosztályt, a vasbetonépítési szakosztályt létesíteni tudnák. Célzok itt a Budapesti Felső Epítőipariskolára, amelynek viasbetonépitési szakosztályának egész tervezete és szervezete hat esztendeje le van tárgyalva, hat esztendeje jóvá van hagyva és tisztán anyagi szempontból nem tudják azt életbeléptetni. Kell. hogy módot találjunk arra, hogy ez a közgazdasági szempontból a nemzetre rendkívül fontos szakiskolai irányzat szintén helyet kapjon s hogy képesített vasbetonépítő palléraink, vasbetonépítő mestereink lehessenek, ami által ebben az országban a vasbetontechnikának erőteljes fellendülése következhetnék be és a fának az építésből való fokozatos kiszorítása lehetővé válnék. (Sándor Pál: A cement?) A cementről tegnap voltam bátor beszélni és azt mondani, hogy nincs az országban elsőbbrangú érdek, mint a cementkartellnek letörése (Ügy van! Ügy van!) és a cementáraknak legalább arra a nívóra való leszállítása, amely nívó a minket környező országokban megvan. Igazoltam, hogy Újvidéken 40 dinárért lehetett a cement métermázsáját kapni, ami a mi pénzünkre átszámítva 4 pengő. Itt Budapesten 6 pengőért lehet kauni, vidéken pedig 10 pengőbe kerül a cement. Ilyen módon nem lehet gazdasági mérlegünket a cementiparnak erőteljesebb kifejlesztésével javítani. Mélyen t. Képviselőház! Még mint az Iparoktatási Tanárok Országos Szövetségének elnöke vagyok bátor a kereskedelmi kormánynak figyelmébe ajánlani az iparoktatási tanári személyzet kívánságainak néhány jelentős részét.. A státusrendezéssel kapcsolatosan a közoktatásügyi tárca alatt álló középiskolai tanárság az úgynevezett 2000-es rendelet révén bejuthat tanári minőségben is az V. fizetési osztályba, bár nem nagy számban, hiszen a tanárságnak 1%-a van abban a kivételes helyzetben, hogy módjában áll az V. fizetési osztályt is elérhetni a nélkül, hogy intézeti igazgatónak kellene lennie. Az iparoktatási tanári kar kivétel nélkül műegyetemet végzett mérnökökből, építészekből, gépészmérnökökből áll. Kvalifikációjuk tehát minden körülmények között eléri azt a nívót, amely nívó az V. fizetési osztálynak számukra való megnyitását lehetővé tenné. A mai helyzet az, hogy az iparoktatásnál a tanárok kizárólag csak mint igazgatók juthatnak az V. fizetési osztályba, holott e tanári kar legalább egy-két reprezentatív emberének, ha nem nagyobb százalékarányban, mint a kultusztárcánál, vagyis 1—2%-os arányban, mint tanárnak is be kellene juthatnia <az V. fizetési osztályba. A terhek tekintetében az iparoktatási tanári kart a középiskolai tanárokkal egyenlőnek szokták számítani, de az előnyök tekintetében differencia van. Nagyon kérném, hogy ezt a differenciát méltóztassék eliminálni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt s ezért kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Petrovácz Gyula: Azonnal befejezem. Méltóztassék megszüntetni végül azt a sérelmet, (Zaj) amely az óradíjak tekintetében fennáll. Míg a békében 4 aranykorona volt egy órának díja, addig ma 2 pengő. Vagyis egy iparoktatási tanárnak egy órai munkáját nem becsüli többre a kereskedelmi kormányzat, mint egy jobb szakmunkásét.. Egy jobb szakmunkás is kap 2 pengő óradíjat munkájáért. (Ellenmondások, a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Hol?) A szerelőiparban egy egész sort tudok mutatni, ahol 2 pengő óradíjat kapnak a szakmunkások. (Kabók Lajos: Ugyan!) Minden jobb ipari szakmunkás kap ennyit. (Kabók Lajos: Ne mondja!) Ezzel szemben egy ilyen gépészmérnöknek, vagy építészmérnöknek ugyancsak egy órai. előadói munkáját 2 pengőre értékelni, ez megalázó ezen tanári karra. Éppen azért kérem a mélyen t. kormányt, hogy ezt az óradíjat is a békebeli állapotnak megfelelően legalább kétszeresére méltóztassék emelni. A címet egyébként elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Ebben a címben nyer megoldást a szakoktatás kérdése, illetőleg itt kellene megoldást találnia a szakoktatás kérdésének. Miután azt tapasztalom. hogy a ísföakoktatás kérdése nem egészen helyesen és nem kielégítően van megoldva, éppen ezért ezt az alkalmat használom fel arra, hogy észrevételeimet elmondjam. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,.) Elnök: Csendet kérek! Kabók Lajos: Nevezetesen ebiben a címben található az is, hogy hol vannak állami ipari szakiskolák és milyenek ezek a szakiskolák. Nagy könnyedséggel lehet megállapítani, hogy az ezidőszerint fenntartott állami ipari szakiskolák koránt sincsenek olyan számban, hogy ezekkel az ipari szakoktatás kérdését el lehetne intézni. Ká kell azonban mutatnom arra is, hogy nemcsak ilyen motion kell a kereskedelemügyi kormánynak az ipari szakoktatás kérdéséről gondoskodnia, hogy az iskolai módon nyerjen elintézést, (Petrovácz'Gyula: Tanfolyamokkai!) hanem végre rá kellene térni az iparos tanonckérdés rendezésére is. (Petrovácz Gyula: Kultusztárca!) Szerintem ez nemcsak a kultusztárca, hanem a kereskedelemügyi tárca hatáskörébe is tartozik. (Petrovácz Gyula: A tanonckérdés a kultusztárcához tartozik!) A tanonckérdés teljesen rendezetlen állapotban van, és a tanonekérdés rendezetlensége rendkívül erős mértékben hat ki a munkanélküliség kialakulására is. Nálunk egyáltalán nincs semilyen fórum, amely ezzel a kérdéssel törődnék. Ez a kérdés senkinek reszortjába kiosztva nincs, és nemcsak parlagon hever, hanem a legnagyobb rendezetlenség is található e téren. Úgyszólván két félre van bízva a kérdés: a tanoncszerződést megkötő felekre, akik közül az egyik a tanoncul szerződésbe jutó fiúnak szülője vagy gyámja, a másik pedig a tanoncszerződést megkötő munkáltató, ipiarosmester, és èzzel a két féllel van elintézve az egész ügy, és egyáltalán senkinek sincs befolyása arra, hogy miként alakuljon ki a tanoncikérdés, illetőleg az iparosodás kérdése. Ennek következménye azután az, hogy a munkabéreik tekintetében a legnagyobb iszertelenségek tapasztalhatók, viszont a munkanélküliségnél is megtaláljuk azt, hogy egyes iparágakban nagy túltengés van, míg más iparágakban, ha esetleg kis munkakonjunktúra mutatkozik, munkáshiány tapasztalható. Szerintem a kereskedelmi kormánynak kellene kézibe vennie ezt a kérdést és intézményesen kellene gondoskodnia arról, hogy a tanomckérdés megoldást nyerjen, mégpedig