Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

180 Az országgyűlés képviselőházának sági elvnek keresztülvitele során, amellyel az összköltségivetésnek 5 százalékos redukcióját tervezték. Sajnos azonban ennél az ipari szakoktatásnál már akkor is stagnációról kellene beszélni, ha tisztán csak a multévi összeg állna rendelkezésre. így, mikor a költségek jelentős része leszállíttatott, a visszafejlődés útjára kell mennie az iparoktatásnak, holott állandóan azt hangoztatják, hogy nekünk nem annyira egyetemet végzett, főiskolai végzettségű szellemi proletárokra van szükségünk ebben az országban, mint inkább iskolailag képzett iparosokra. Erre van az országnak elsősorban szüksége és ha mi az iparunkat fejleszteni kívánjuk, akkor az iparfejlesztésnek nincs intenzívebb részlete, mint magának az iparoktatásnak kifejlesztése. Amikor az iparosnevelési célokra a múlt évben felvett 105.000 pengőt 71.000 pengőre redukálták, amikor a 13 iparoktatási intézet épületeinek felszerelésére a tavalyi 100.000 pengő helyett csak 30.000 pengő áll rendelkezésre, vagyis egy-egy iparoktatási intézetnek 3000 pengő sem; amikor az iparoktatási intézetek felszerlésére és berendezésére a multévi 400.000 pen erő helyett csak 115.000 pengő áll rendelkezésre, vagyis egy-egy iparoktatási intézet felszerelésre és berendezésre mindössze 10.000 pengőn aluli összeggel dotálható csupán: akkor azt kell mondanom, hogy az iparoktatás visszafejlődésének kell ebből bekövetkeznie. Ez egyik részlete a mi oktatásügyünk ferde irányba való terelésének. À mi oktatásügyünk a mezőgazdasági oktatást úgyszólván teljesen nélkülözi. A mi oktatási ügyünk az iparoktatást visszafejleszti, csak egyetlenegy tételt fejleszt előre és ez a főiskolai képzés, holott ez volna az az ágazat, amelynél leginkább lehetne a mai redszerből valami kevés visszafejlesztést csinálni. T. Képviselőház! Iparoktatásunk ma még koránt sincs abban a helyzetben és nincs arra a nívóra kifejlesztve, amelyre e^v iparosító országnak kifejlődnie kellene. Az összes ipariskoláink, úgy a felsőipariskoláink, mint az ipari szakiskoláink az iparnak csak kevés ágazatát^ ölelik fel. Vannak vas- és fémipari szakiskoláink, vannak építőipari szakiskoláink, vannak faipari szakiskoláink és ezzel készen vagyunk, a többi iparágnak ezidőszerint semmi néven nevezendő iskolája nincs. Igen nagy szükség volna például Magyarországon egy textilipari szakiskolára, s ha azt akarjuk, hogy textiliparunk fejlődjék, akkor lehetetlen azt a »helyzetet fenntartani* hogy kizárólag külföldi textilmunkásokat, kizárólag külföldi textilipari szakiskolákat végzett textil előmunkásokat hozzunk be. E téren importunk messze túlhaladja azt az exportot, amelyet mi más ipari ágban képzett munkásokban a külföldnek adunk. Szükség volna tehát arra, hogy egy textilipari szakiskolánk is legyen. S szükség volna arra, hogy a mezőgazdasági iparok számára is szakiskolákat létesítsünk, mert ma, mikor a mezőgazdasági értékesítés ilyen rendkívül nagy válságban van, nagyon fontos, hogy a r mezőgazdasági iparágaknak, a mezőgazdasági termények feldolgozását eszközlő iparágaknak intenzív tanításával adjunk lehetőséget arra, hogy mezőgazdaság necsak az egyszerű adásvétel munkáját végezze, hanem a mezőgazdasági termények helyesebb feldolgozásának r és helyesebb, produktívebb értékesítésének módját is megismerje: e célból tehát a mezőgazdasági iparokat tanító ipariskolák felállításával iöjjön a kereskedelemügyi kormány a mezőgazdaság segítségére. Fontosnak tartanám azt is, hogy a kevéssé S 95. ûlêsè 1930 május él-én, szerdán. bevált ipari szakiskolák helyett inkább a rendkívül bevált felsőipariskolai típust propagálná a kereskedelemügyi minisztérium. Méltóztatnak tudni, hogy a felsőipariskolában alig lehet helyet kapni, oda csak óriási protekcióval lehet a fiatalembereket bejuttatni s ezzel szemben az ipari szakiskolák létszámkontingensét csak mesterséges úton lehet fenntartani; tehát azok az iskolatípusok volnának fejlesztendők, amelyeket a közönség a maga részéről a legszívesebben igénybevesz ama típusok rovására, amelyeknek vérszegénységét csak mesterséges vérátömlesztéssel — tudniillik a felsőiskolai jelentkezésnél fel nem vett tanulók oda való átutalásával — lehet eliminálni. T. Ház! Ez a rendkívül szűkös dotáció lehetetlenné teszi, hogy az ipariskolai növendékek túlterhelésén segíteni lehessen. Ma a 'hat féléves, háromesztendős ipariskolai tanfolyamokon túlterhelésben van része a növendékeknek. Már rég idő óta tervezik ennek a túlterhelésnek csökkentését, enyhítését. Ma 40—42. sőt 48 órás heti elfoglaltságuk van az ipariskolák növendékeinek, holott a középiskolai növendékek elfoglaltsága 24—32 óra. 40—42 órát intenzív munkában tölteni egy fiatalembérnek körülbelül képtelenség, ezért végtelenül fontos volna legalább egy félévvel felemelni a tanulmányi időt és a hétszemeszteres ipariskolai típust bevezetni. Külföldön mindenütt 8, sőt 9 szemeszteres ipariskolák vannak, ennek következtében intenzívebb műveltséget s nagyobb szakképzettséget tudnak nyújtani. Ha azonban az ipari oktatásra szánt összeget ilyen módon csökkentik, mint ahogyan a jelen költségvetésben van, akkor mindezeknek a reménységeknek le kell fagyniok a pénzügyi szűkkeblűség miatt és az intenzívebb oktatás bevezetése ezen egyszerű anyagi kérdésnél fogva ismét időtlen-időkre elhalasztódik és kitolódik. Az iparoktatásnak rendkívül fontos része az ipariskolai tanárok szellemi színvonalának lehető emelése. Azelőtt a kereskedelemügyi' kormányzat külföldi szakkönyvek és szakfolyóiratok bőséges vásárlásával tette ezt lehetővé, de akkor, amikor ezekre a célokra 13 intézetnek összesen 30.000 pengő áll rendelkezésére, nem lehet arról beszélni, hogy a magyar iparoktatás megmaradhasson azon a nívón, amelyen meg kell maradnia, Illetőleg hogy átvehesse a külföld haladását, hogy a külföldi szakirodalom terén aj our maradhasson. Nem lehet ezt elvárni, ha nem juttatjuk hozzá, hogy szakkönyvek és szakfolyóiratok segítségével tudását gyarapíthassa és a külföldi relációban előforduló újításokat, a külföldi relációban évről-évre tapasztalható fejlődést nyomon követhesse. Hasonló képtelenség ebből a szerény dotációból a külföldi kiküldetéseknek azt a rendszerét, amely azelőtt megvolt, folytatólagosan továbbvezetni. A külföldi utazásoknak, a külföldi tanulmányozásnak főképpen az iparos nevelés terén rendkívül nagy a fontossága.. Csak azt lehet helyesen átérezni, amit az ember személyesen tapasztal és osak az átérzett dolgot lehet továbbadni, s ebből következik, hogy iparoktatási személyzetünknek ikülföldi utaztatása produktív befektetés és erre kell, hogy fedezet legyen költségvetésünkben. Tegnap az építőiparral kapcsolatosan említettem és a Ház helyeslésével találkozott az. a gondolat, hogy tekintettel a fában való óriási szegénységünkre, nekünk a vasbetonra való áttérés, f a vasbetonszerkezetek fokozottabb kifejlesztése végtelenül fontos es szükséges, mert a vasbetonnal a fát tö'kéletesen tudjuk pótolni.