Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának S 95. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 179 Iáit! — Perlaki György: Hol? — Fábián Béla: Székesfehérváron!) haneim olyan utakat kell elsősorban létesítenünk, amelyek az ország elhanyagolt tanyavidébeit kapcsolják be az országutak forgalmába; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) létesítsünk olyan utakat, amelyek egy agrárállam céljainak megfelelnek. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen, t. képviselőtársam, ha az állam anyagi ereje és eszköze megvolna ajhhoz, akkor már ezek a modern utak éppenúgy, mint a művelt nyugaton, régen megépültek volna. Ma azonban, amikor az agrár országban elsőrendű érdek az, hogy a községi összekötő utak készüljenek el, (Úgy van! jobbfelől.) — amely célra már szerves megindulás is történt, mert hiszen 300 kilométernyi ilyen út megépítése van tervbe véve már ebben az esztendőben, dacára a pénzügyi elesettségünknek, és később pedig még azt a hiányzó 2200 kilométert is meg fogjuk építeni, — azt (hiszem, hogy nem bocsátkozhatunk olyan nagy modern útépítkezésekbe, amilyeneket keresztülvinni szeretnénk. Vannak ebben az országban más egyéb nehézségek is, mert hiszen erre a célra is egyharmadrészben az állam fogja adni a pénzt, egyharm<adrészben a vármegye és egyharmadrészben a község, a jelen szomorú viszonyok között azonban még azzal is számolnunk kell, hogy ezek az összegek nem folynak be kellőképpen, mert hiszen az adófizető alanyok ereje meggyengült, valljuk be őszintén, és nem mehetünk nagyon messzire az útépítések terén, mert nézetem szerint elég teher fog hárulni erre az országra abból a szempontból is, hogy a meglévő útainkat karban tudjuk tartani. T. Ház! Nem akarok most bővebben foglalkozni az útépítési kérdésekkel, csak ismételten hangsúlyozom, hogy nem a helyi politika játszik főszerepet ennek a pártnak kebelében, hanem mindig csak az országos érdek, (Ügy van ! jobb felől.) és mi ebben az agrárországban elsősorban azt vesszük célba, hogy útainkat igenis megfelelő nívóra emeljük, de viszont szorgos figyelembevételével a meglévő anyagi eszközöknek. Hiszen ebben a Képviselőházban az ellenzék részéről is felszólalások történnek a közmunkaváltságnak, ennek az igazságtalan adónemnek ia megszüntetése érdekében, de nem veszi azt senki tekintetbe, hogy ezáltal körülbelül 13 millió pengő hiány fog mutatkozni és nem számol senki sem azzal, hogy honnan vesszük ezt a 13 milliót? (Szilágyi Lajos: Igazságosabban kell elosztani a terhet! Nem arról van szó, hogy a közmunkát megszüntessük, hanem arról, hogy a szegény ember ne fizessen kétszer annyit!) Ez a párt törekszik ennek az igazságtalan adónemnek megszüntetésére. Nagyon tudatában vagyunk annak, hogy ez elavult és a legnagyobb mértékben igazságtalan, de méltóztassék javaslatot tenni abban a tekintetben, hogy honnan méltóztatik ezt a 13 milliót beszerezni, amelyről a magyar útépítés le nem mondhat? (Szilágyi Lajos: A vagyonosabbaktól; arányosabban kell elosztani a terhet!) Állami adóban vessük-e ki, vagy pedig törvényhatósági útadóban? (Fábián Béla: Majd megmondom!) Egészen mindegy, azt az összeget valakinek ki kell izzadnia, ki kell fizetnie. (Szilágyi Lajos: A vagyonosabbaknak kell többet fizetni! Most a szegény emberek fizetnek kétszer annyit! Meg kell fordítani a dolgot! —• Fábián Béla: Megmondok majd egy forrást -a képviselő úrnak, ahonnan 24 millió pengő fog rendelkezésre állani!) Kérem, tessék; de ne méltóztassék azt gondolni, hogy csak a t ellenzék foglalkozik ennek a kérdésnek megoldásával. Vannak ebben a pártban is emberek, akik igenis azon vannak, hogy ezek az igazságtalanságok minden téren, nemcsak az útadófizetés terén, de iá társadalmi és gazdasági élet minden terén megszüntettes s ének. Különben nem is iszükséges bővebben beszélnem róla, mert magam is kifejezést adtam többízben annak, hogy elsősorban itt Magyarországon, ha mi egy szebb, egy boldogabb jövőt akarunk előkészíteni, az igazságtalanságoknak minden téren való . megszüntetésére kell törekednün k. (Ügy van! jobbfelől. — Szilágyi Lajos: A köz munkaváltság igazságtalan! Toprongyos szegény ember kétszerannyit fizet, mint a vagyonos ember! — Br. Podmaniczky Endre: Hogy lehet ilyet mondani? — Zaj. — Elnök csenget) Ne méltóztassék nekünk ebben a tekintetben útbaigazítást adni. Mi tudjuk QS látjuk nzt az utat, amelyen haladnunk kell (Ügy van! jobbfelől.) és legyen meggyőződve Fábián Béla t. képviselő úr, hogy ez a párt nemcsak egyes vidékek és helyi érdekek elősegítésén munkálkodik, hanem általános, egyetemes, országos érdekek elősegítésén is. (Bródy Ernő: Ibusz. engedélyekkel!) Ez a párt és a mélyen t. kormány is^ csak örömmel venné a mélyen t. ellenzék rérészről, ha nemcsak olyan erős és talán súlyos és bizonyos mértékig igazságtalan kritikával állana elő, mint Fábián igen t. képviselő úr, hanem megjelölné azokat a segítségeket hozó módozatokat, (Ügy van! jobbfelől.) amelyekkel a magyar úthálózatot megfelelő színvonalra lehet emelni és megfelelőképpen lehet kifejleszteni. Gsak ezeket voltaim bátor elmondani, egyébként pedig ezt a címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra feliratkozva nincs senki. Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Miután a 7. cím házszabályszerűén meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 8. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvani! Fitz Arthur jegyző (olvassa a 8. cimet, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 9. címet): Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Buday Dezső t. képviselőtársam tegnap kifogásolta, hogy ennek a tárcának címe helytelenül van megállapítva, amennyiben kereskedelmi tárcának mondják, holott tevékenységének legnagyobb rés^e ipari vonatkozású, úgyhogy a tárcának helyes címe ipari és kereskedelmi minisztérium volna. Megfordítva: ennél a címnél viszont az áll, hogy «ipari és^ kereskedelmi szakoktatás» és ez alá a cíim alá kizárólag csak az ipari szakoktatás tartozik, mert a kereskedelmi szakoktatás, sajnos, nem a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe, hanem a kultusztárca hatáskörébe tartozik. En tehát mindenekelőtt azt a tiszteletteljes propozíciőt tenném, hogy a jövőben vagy adjunk ennek a cíimnek tartalmat, vagy pedig a tartalomnak megfelelően módosítsuk a címet. Vagy tegyük át a kereskedelmi szakoktatást a kereskedelmi tárca hatáskörébe, vagy pedig ha csak az iparoktatás van benne, mint ahogyan ma ez van benne, akkor ennek a címnek ne legyen más neve, mint tisztán és kizárólag «Ipari szakoktatás.» T. Képviselőház! Ezzel a címmel dotáció tekintetében rendkívül mostohán jártak el, amennyiben a multévi dotációnak jelentős részét elvették tőle annak az általános takarékos-