Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

178 Az országgyűlés képviselőházának egy remek út s amikor azt a remek utat hasz­nálni akarták, akkor az a remek út nem léte­zett — ezt nem tudom. Nem akarom idézni a Bajkál-vasút példá­ját; bejelentették Pétervárott ia cári kormány­nak, hogy a Bajkálon keresztül remek vasút vezet, s amikor az orosz-japán háború meg­indult, a csapatokat nem lehetett szállítani, mert kiderült, hogy az a vasút, amelyre a cári kormány 2 millió pengőt kifizetett, egyáltalán nem létezett. T. Ház! Ne áltassuk magunkat. Igenis, tudni kell, minden embernek tudomásul kell vennie, hogy nemcsak Jugoszláviában, hanem körülöttünk mindenütt már tudomásul veszik azt, hogy a mai fejlődő világban a vasút mel­lett az automobilizmus fejlődése következté­ben, az autóbusz-forgalom fejlődése következ­tében óriási jelentősége van magának az or­szágútnak is. Ebben az országban az ország­utak olyan állapotban vannak, hogyha rövid időn belül nem jön komoly útépítési ^olitika, amely nemcsak arravaló, hogy a pénzt kidob­ják, s hogy legyen kinek odaadni a pénzt, ha­nem arra a célra is szolgál, hogy tényleg uta­kat építsenelk és pedig olyanu utakat, amelyek az európai szükségletnek megfelelnek, akkor majd ide fognak jönni az egész világból ta­nulmányozni azt, hogy hogyan néztek ki az őskori utak, de nem a rómaiak-korabeli utak, mert azok nagyon jó utak voltak, amelyekkel a mai magyar utak nem vehetik fel a ver­senyt, hanem hogy miként néztek ki az őskori utak. Én tehát nemcsak azt mondom, hogy a ke­reskedelemnek^ iparnak és mezőgazdaságnak «az irányvonalaihoz feltétlenüil szükség van egy kitűnő, remekül elkészített úthálózatra, s hogy a népek kultúrközösségbe való bekapcsolódás­hoz vagy az abban való megmaradáshoz feltét­lenül szükség van úthálózatra, hanem igenis, azt mondom, hogy szégyen, és gyalálzat az . . . Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék a parlamenti illem határain belül maradni megállapí tásaib an ! Fábián Béla: Sajnálatos, hogy azt kell mondanunk, hogy utajnk ilyen szomorú álla­potban vannak. Én már tegnap felhívtam a kereskedelemügyi államtitkár úr figyelmét, s ma is azt mondom: t. képviselőtársaim, ha látni akarják azt, hogy milyen az út a főváros kö­zelében, — mert halloni t. képiviselőtársaimtól, hogy Zalában meg Somogyban és nein tudom még melyik részében az országnak, Budapesttől óriási távolságban milyen állapotban vannak az utak — tessék a Budapesttől 13 kilométer távolságban lévő s Mátyás királyról nevezetes Cinkotai Nagyiteéhez elmenni és megnézni a főútból Rákoisszentmihályra ágazó kicsiny utat: nincs a viláigon az az autó és nincs a világon az a kocsi, amely ezen az úton fel tudna menni. Itt fekszik négy köziség: Rákosszentmihály, Mátyásföld, Cinkota és Tárcsa; ezek állandóan könyörögnék, hogy ezt az utat, amely fél kilo­méter hosszúságú, énítsók meg, de nincs az égen és földön az a hatalom, amely ezt az utat meg tudná építeni. De így van ez az egész országban, talán kevésbbé súlyos méretekben, csak az a különb­ség, hogy amíg ez az út azért rossz, mert ezt soha meg nem építették, mert ebbe még soha semmiféle költséget bele rem verték, addig az országban másutt annak ellenére rosszak az utak, hogy 2. vagy 3 esztendővel ezelőtt már pénzt vertek bele az utak megépítésébe. Én tehát egyet kérek: méltóztassék a leg­szigorúbban ellenőrizni, hogy az a pénz, ame­395. ülése 1930 május 21~én } szerdán. lyet útépítésre kiadtak, tényleg útépítési cé­lokra fordíttatott-e? Méltóztassék a legszigo­rúbban megvizsgáltatni a legutóbbi esztendők átépítési számláit, mi történt azzal a pénzzel, amelyet útépítési célokra kiadtak, mert én meg vagyok győződve a felől, hogyha a legutóbbi évek útépítésének szerencsétlen történetét meg­ismeri a kormány, akkor meg fogja tudni, hogy miképpen kell a jövőben eljárnia. Ezeket óhajtottam ennél a címnél elmon­dani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Nincs senki felirat­kozva. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kér­dem, kíván még valaki szólani? (Gáspárdy Ele­mér szólásra jelentkezik,) Gáspárdy Elemér képviselő úr kíván szólani. A szó a képviselő urat megilleti. Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) A kereskedelemügyi tárca Költ­ségvetésének ehhez a címéhez nem volt szándé­komban felszólalni, de hogy ezt mégis teszem, erre az impulzust Fábián Béla t- képviselőtár­sam felszólalása adta meg. (Fábián Béla: Hall­juk!) Elsősorban kénytelen vagyok megvédeni ezt a nagy pártot abban a tekintetben, hogy csak helyi ügyekkel foglalkozik és nem tekinti az országos útépítési érdekeket. Már bocsásson meg a t. képviselőtársam, de ezt a pártot ezzel a váddal illetni egyáltalán nem lehet és méltóz­tassék megengedni, ha én ezt a vádat az egész párt nevében visszautasítom, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert ha van párt ebben az or­szágban, amely párt ezekkel a kérdésekkel fog­lalkozik, úgy az a mi pártunk. (Ügy van! jobb­felől.) Méltóztassék eljönni a mi pártértekezle­teínkre... (Bródy Ernő:. Igen, beszélni szoktak, a kartellek ellen is, de nem tesznek semmit!) Elnök: Kérem, képviselő úr, tessék csendben maradni ! Gáspárdy Elemér: Tessék eljönni és meg­győződni róla, hogy nemcsak beszélgetünk ezek­ről a kérdésekről... (Bródy Ernő: Mit tettek a kartellek ellen?) Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, tessék csendben maradni! Támadást intéztek egy párt ellen és Gáspárdy képviselő úrnak joga van felszólalni és pártját megvédeni. Gáspárdy Elemér: ...henem éppen ennek a pártnak fellépése-eredményezte azt, hogy út­jaink, amelyek egy évtizeddel ezelőtt tényleg olyan állapotban yoltak^mint ahogyan azt Fá­bián t képviselőtársam jellemezte, hogy még Ázsiában sem voltak olyan utak, — ma már, el­mondhatjuk, egészében és nagyjában megfelelő nívón állanak. (Ügy van! Ügy van! a jobbol­dalon.) Fábián Béla t. képviselőtársam azt mon­dotta, hogy az olasz autósok itt lévén, útjainkat a legrosszabbaknak minősítették. Engedjen meg a mélyen 1 képviselő úr, mi nagyon is tudatá­ban vagyunk annak, hogy fő útvonalainkat mo­dernizálni kell és megfelelő burkolattal kell el­látni, mert mi is tisztában vagyunk az automo­bilizmus nagy érdekeivel, mi is tisztában va­gyunk azzal, hogy a külfölddel egyetemben ezekkel a kérlésekkel foglalkoznunk kell, és azon vagyunk, hogy utainkat megfelelő modern fed­anyaggal lássuk el, hiszen e téren, sajnos, mind­össze 800—900 kilométerre tehető az az úthossz, amelyet sikerült átmodernizálnunk. De ha a mi gyenge anyagi eszközeinket tekintjük, akkor ugyan erre is gondot kell fordítanunk, de mégis nem erre kell a fősúlyt fektetnünk, (Fábián I Béla; Kétszer kifizették egyes útépítések szám-

Next

/
Thumbnails
Contents