Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 177 niszter úr el is utasította. Nevezetesen a pontonhíd úgy közlekednék, hogy az alulról és felülről jövő hajók érkezésekor a hidat ki kellene nyitni, ide Olyan sok hajó érkezik Mohácson keresztül lefelé, valamint felfelé, hogy a hídnak majdnem egész nap nyitva kellene lenni, annyira, ' ihogy alig maradna a közlekedésre naponként egy vagy két óra. Éjjel pedig a trianoni szerződés értelmében ennek a hídnak állandóan nyitva kellene lenni. Másrészt azonban az is lehetetlenné teszi ennek a pontonhídnak a felállítását, Ihogy a Dunáról erős szelek jönnek, úgyhogy még gőzerővel sem volnának képesek a pontonhidat középen kinyitni, és így a közlekedést ez a körülmény lehetetlenné teszi. Arra kérem tehát az igen t. államtitkár urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy nem volna-e vailami módon, valaminő megtakarításokból ennek a Mdnalk megépítésére lehetőség. Ismétlem, mezőgazdiasági, kulturális és egészségügyi szempontból ez nagyfontosságú kérdés. Mert ha ott orvost alkarnak, ha patikába akarnaík menni, óraszámra kell várakozni, míg a komp átmegy a Dunán, óraszámra ikell várakozni, amíg megint visszamegy^ Ez tehíát lehetetlen állapot itt az ország szivében, egy 60.(K)0 holdnyi terület teljes elzárása. Ismételten kérem tehíát a kereskedelmi kormányt, méltóztassék erre nagyobb gonJdbt fordítani, és amint lehető lesz, ennek a hídnak kiépítését elősegíteni. Mohács város ma olyan szegény, hogy ennek a hídnak kiépítését a saját erejéből megvalósítani nem tudja. Nem kell itt egy díszes budapesti híd, itt a legegyszerűíbb közlekedési híd is segít a 'bajon, ismétlem, a legdrágább híd, amelyet terveztek, 3 és félmillió pengőbe kerülne. Azt hiszem, hogy ebből az összegből is lehetne még valamit leszállítani és ekképpen lehetővé tenni a felépítést. Az érdekeltség mindén bizonnyal valami csekély összeggel Ihlozzá járulna a híd építéséhez, vagy esetleg hosszabb annuitással lehetne ezt a kérdést megoldani, de mindezt Mohács a maga erejéből nem tudija megcsinálni. Kérem tehíát az igen t. államtitkár urat, méltóztassék erre vonatkozólag is a kereskedelemügyi minisztérium illetékes osztályaival megindítani a tárgyalást, hogy ezen az ősidőkből származó bajon valahogyan segíteni lehessen. Egyébként a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Ház! Tegnap óta folyik a kereskedelmi tárca részletes vitája és látom, hogy t. képviselőtársalim milyen nagy mértékben foglalkoznak az útkérdéssel. Az útkérdéssel Magyarországon tényleg lehet foglalkozni azért, mert azokat az utakat, amelyek Magyarországon vannak, már nem is lehet az ázsiai utakkal összehasonlítani, mert Azsiábau igen kitűnő aszafltutaik vannak. (Gáspárdy Elemér: Túlzás!) A magyar utakat az után a felfogás után, amelyet itt hallottunk, -hogy az automobilizmus az utak kárára van, természetesen nem fogják úgy berendezni, hogyané hallanánk állandóan a Magyarországra jövő autósok panaszát. Például legutóbb a Stahlhelm itt járt küldöttei nyilatkoztak ebben a. kérdésben az egyik újságban, 'hogy nem tudják mi lesz a jövő esztendei autótúrával, mert a magyar utak nagyon szomorúan néznek ki ' autócélokra. Ugyanezt hallottuk a másik társaságtól is, amely szintén Magyarországon járt. az olaszoktól, akik ide feljöttek a szerenesésen végződött olasz-nmagyar-meeesre. Az olasz—magyar-meccsen nemcsak a magyar futballsport bukott meg, hanem megbukott a magyar útsport is és én azon, hogy a magyar utak így néznek ki nem csodálkozom. Nem csodálkozom azért, mert igaz ugyan, hogy a Képviselőházban minden egyes kereskedelemügyi tárca tárgyalásánál a különféle párthoz tartozó .képviselők valóságos versenyt rendeznek abban az irányban, 'hogy kerületeik részére az utak megjavítását követeljék, de azt, ihogy itt az egész útügyi politikával és ezzel a módszerrel szemben, ahogyan Magyarországon utakat csinálnak és utakat javítanak, hangoznának fel^ a Képviselőházban a kormány oldaláról felszólalások, semmlikép nem tauasztalom. Azt valamennyi t. képviselőtársam megállapíthatja, hogy Magyarországon, vidéken úgy javítanak és készítenek utakat, hogy a régi útra egyszerűen rávetik a salakot, a tetejére rávernek egy kis homokot, ráeresztik a_ gépet, szép simára megcsinálják az utat.^ Kijön a bizottság, átveszi az utat, azután jön egy kis eső, rámegy egy stráfszekér és volt út, nincs út, egy esztendő múlva megint lehet az utakat építeni. Közben a vállalkozó felvette a pénzt, Isten tudja mit csinált vele, el is ment vele, átvették az utakat s megint az a helyzet, hogy nincs út. ÍKállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár: Az útjavítás sehol sincs vállalkozásba kiadva Magyarországon, csak az új utak!) T. államtitkár úr, én nem a mai napról beszélek, ÍKállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár : Nem is voltak javítások sohasem kiadva!) az utakat különféle tényezők készítették. (Kállay Miklós igazságügyig államtitkár: Azt lehet! Azt igen!) különféle 'készítésről 'beszélek, mert hiszen nem arról van 'szó, hogy most új utat készítenek, hanem egy régi, elromlott útból kellett megint a modern kor követelményeinek megfelelő utat csinálni, s ez ki volt adva vállalkozónak, hogy csinálja meg. Valósággal katasztrofális a helyzet ezen a téren. Hogy milyen rossz a szituáció az útépítés tekintetében és hogy^ mennyire nem vonnak senkit felelősségre azért, ha valamelv útba beleverték a drága pénzt s az útból mégsem lett út, hanem pocsolya, arra .vonatkozólag kénytelen vagyok felhívni a t. kormány figyelmét és megkérdezni, hogy mi történt a székesfehérvári útépítkezés körül. Amikor két esztendővel ezelőtt elindult valaki Budapestről, — már nem is beszélek külföldiről, hanem csak magyarról — elindult azért, hogy lemenjen az úgynevezett magyar tengerhez, f amelynek felvirágoztatásáról állandóan beszélünk, a Balatonhoz, akkor az autóját Székesfehérvár előtt vagy után, de biztosan megfogták és ráterelték valamely mezei útra, ahol a porban és piszokban mehetett az autó a Balaton felé. S amikor megkérdezte, hogy ez miért történik, azt mondták: javítják, csinálják a székesfehérvári országutat. A székesfehérvári országutat csinálták az egyik esztendőben s ha a másik esztendőben ugyanaz az utas megint le akart menni a Balatonhoz, ugyanazon az útszakaszon meerint megállították az autóját, megint leterelték ugyanabba a piszokba, s ha az illető azt mondta, hogy: hiszen tavaly, amikor arra jártam, akkor is készítették az utat — erre azt felelték: hja, tavaly készítették, de az idén is készítik az utat, Ugy tudom, hogy a székesfehérvári útbiztosságnál. vagy nem tudom kicsodánál, megindult ebben a kérdésben a vizsgálat azért, mert a lapok írtak erről, de, hogy végeredményben mi történt, hogy hova lett a pénz, hogy miért kell Magyarországon is úgy építeni utakat, mint ahogy a cári : Oroszországban építettek, hogy bejelentették, hogy van 28*