Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-390

Az országgyűlés képviselőházának 390. ülése 1930 május 13-án, kedden. 9 ken keresztül torténnek, a jelen időre le kell számítolni és tőkésíteni. A cél az, hogy ez a tőkésítés annak dacára, hogy sajnos, csak 4%-os kötvények bocsáttatnak ki, mentől előnyösebb legyen. Erre kellett bizonyos rendelkezéseket felvenni és a nagyhatalmak is vállaltak e tekintetben segítséget, hogy ez a pénzügyi művelet, lehetőleg kedvezően bonyolódjék le. T. Ház! A kötvények kibocsátásának a feltételeit nem ismertetem, ellenben igen fontos az intézőbizottságra vonatkozó cikk. Ez lesz a leglényegesebb szerve ennek az alapnak, amenynyiben ez az intézőbizottság: csaknem szuverén módon fogja intézni a rábízott kérdéseket. Nemcsak iazt ellenőrzi, hogy az évi hozzájárulások évtizedeken keresztül, tényleg fizessenek is, hanem ezenkívül módjában lesz az is, hogy ezek a nagyhatalmak a járulékaikat egy összeggel megválthassák. Módjában áll továbbá azon nagyjelentőségű kérdéssel foglalkozni, vájjon a kötvényfizetések helyett nem sikerülhet-e esetleg készpénzfizetésre vonatkozó megállapodást létesíteni egyes optánsokkal. Végül igen fontos feladata lesz a segédkezést ígérő nagyhatalmakkal együtt, hogy f elkövessenek mindent a legkedvezőbb kötvénykibocsátás érdekében. Hogy alakulnak mármost az egyes utódállamok fizetési kötelezettségei. Amint voltam bátor már a második pontban említeni — ők ugyanis bizonyos — csekély — helyi kártalanítást vállaltak. (Halljuk! Halljuk!) Románia fizet aránylag a legkevesebbet. E mellett Románia nem is foglalkozik azzal, hogy visszabocsásson valamit az optánsoknak, ennélfog'va a konstrukció itt a legegyszerűbb, amennyiben itt Romániánál csak meg kellett állapítani a/t az évi járandóságot, más összegben az első, más összegben a második periódusra, amelyek fizetésére Románia kötelezve van. Jugoszláviánál a helyzet annyiban változik, hogy itt megvan a lehetősége annak, hogy perelutasítás, másrészt visszabocsátás folytán csökkenhetik az igénybe vett területek nagysága. Itt tehát gondoskodni kell arról, hogy ennek megfelelően ez az alap, amelynek kalkulálásával az egész földterület vétetett figyelembe, megfelelően csökkentessék. Ennek a csökkentésnek az összege kataszteri holdanként 387 aranykorona, amely magasabb a cseh viszonylatnál azért, mert a jugoszláv földek jobbak, mint a cseh földek. A csehszlovák kérdés, amint már voltam bátor jelezni, a legkomplikáltabb. Mielőtt ennek a részletes ismertetésére — nem lesz hoszszú — kitérnék, meg kell itt jegyeznem, hogy Hágával szemben Párizs komoly eredményeket mutat fel a magyar kiküldöttek munkája tekintetéhen. Hágában tudniillik nyitva maradt az a kérdés, hogy mi történik azokal a földekkel, amelyekre nézve csak előzetes elidegenítési tilalom történt. Ezaz elidegenítési tilalom ugyanis a magyar álláspont szerint még nem tekinthető olyan momentumnak, amely az agrárreformnak egy effektív kezdőpontja. Ha mármost ezt az egész masszát figyelembe vettük volna, vagyis mindenütt, ahol az elidegenítési tilalommal élt a csehszlovák állam, számításba vettük volna, akkor rendkívül nagy tömeg föld. jelentkezett volna, amelyért megfelelő kártalanítást biztosítani nem sikerült volna. Ennélfogva gondoskodni kellett arról, hogy ez az elidegenítési tilalom ne tekintesisék olyan jogi ténynek, amely az agrárreformnak effektív kezdőpontját jelenti. Ebben áll a kérKLP VISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII, dés lényege, amely igen jelentős. Mi volt tehát a csehszlovák kérdés? Körülbelül megvonni a kereteit annak, hogy mi lesz az a földmennyiség, amelyet Csehszlovákia vagy már elvett, vagy el fog venni, úgyhogy az összes földek volt tulajdonosai az alapból kielégítést nyerhessenek. Ennélfogva egy szisztémát kellett felállítani, amelynek csak a lényegét ismertetem, mert komplikált. Négy kategória állíttatott fel. Az elsőben vannak azok, akikkel szemben a csehszlovák állam lefolytatta a birtokreformot, egyességet is kötött velük, ez tehát a legpromtabb rész s ez körülbelül 275.000 hold, — mindenesetre nagy terület. Ez a kérdés a legtisztább, ezekre ki van mondva, hogy ez az egyesség továbbra is érvényben marad. A második massza az, amelyre nézve megindult a kisajátítási eljárás, nemcsak az elidegenítési tilalom feljegyzése révén, de effektive is. Ez elég nagy tömeg, 586.000 katasztrális hold, de ez a szám, amely az első pillanatra ijesztő, lényegesen csökken. Először levonatik belőle az úgynevezett Koburg peranyag, amely maga 175.000 katasztrális hold, amelynek tekintetében egész külön szerződés van, és amelynek én ebben a pillanatban csak a negatív oldalát ismertethetem, hogy magyar részről sem közvetve, sem közvetlenül nem fizettetik semmi. A Kóburg-peren kívül itt van egy 90.000 holdas tétel, amelyre vonatkozólag a csehszlovák állam barátságos megegyezést helyez kilátásba, s ha ez bekövetkezik, akkor ezeknek az egyességeknek a határozatai lesznek irányadók. Maradna 350.000 hold, amelyből körülbelül 100.000 hold az, amelyre nézve azt hiszi a cseh kormány, 'hogy fel fogja menteni, vagyis az optánsok birtokban maradnak. Méltóztassanak tehát vigyázni, nekünk a konstrukció azért jó, mert az illető utódállamok érdekévé tétetik, hogy a felmentés jogával minél inkább éljenek, tehát az optánsok birtokukat megtarthassák. Végeredményében ez a legideálisabb megoldás, mert a legerősebb kártalanítási összeg is messze alatta marad a földek tényleges értékének, amire később még rátérek. Csehszlovákia tehát ott, ahol megegyezett a felekkel, közvetlenül fizeti ezeket az összegeket. A leszállítási kulcs tekintetében pedig az a megállapodás, hogy amennyiben felszabadít a fenti 100.000 holdon felül még földterületeket, az A-alap »holdanként 226 aranykoronával csökkenni fog. Ezen leszállítás után az az érdiekes helyzet áll be, ihogy miután a helyi ár csak 100 pengő volt, és nehogy nyerészkedés történjék, a 226 és 100 közötti 'különbözetek át fognak utaltatni a B-alapba, ami a negyedik egyezmény tárgya. (Malasits Gréza: Azt hittem, a C-alap'ba !) Lényeggel ránk nézve csak az A-alap bír, de a becikkelyezés szempontjából leszek bátor a B-alapra is rátérni. Azok a földek, amelyeket még ki fog sajátítani az állam, — itt 25.000 hold mennyiséget nevez meg a csehszlovák szerződés — képezik a harmadik kategóriát. A negyedik kategória a leglabilisabib, amelyet azonban a magyar kiküldötteknek meg kellett konstruáltatniok, és amelyre nézve Csehszlovákia vitatta a felperesi jogosultságát, az állampolgárságot és egyéb olyan esszenciális kellékét, hogy tényleg ez a massza az, ahol a leglabilisabb a kereseti igény. De ezeknek a biztosításáról is kellett tehát gondoskodni. Miután ez a kategória a legbizonytalanabb, ezért addig, míg a harmadik kategóriában holdanként 300 aranykoronát, itt csak 226 aranykoronát lehetett biztosítani. Ennek a harmadik és negyedik kategóriának 2