Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

118 Az országgyűlés képviselőházának 393. ülése 1930 május 16-án, pénteken. veg jött létre, amelyet bátor leszek felolvasni (Haltjuk! Halljuk! — Olvassa): «Folytatás az 1930 április 26-i jegyzőkönyvhöz. Folytatásként a Párizsban 1930 április 26-án aláírt jegyzőkönyvhöz, a magyar királyság kormányának és a csehiszlovák köztársaság kormányának alulírott képviselői kijelentik, hogy egyetértés van közöttük abban a tekintetben, hogy minden egyházi ügyet a fent hivatkozott jegyzőkönyvön kívülállónak tekintenek és hogy az egyházi ügyek tekintetében minden érdekeit fél fenntartja a maga álláspontját. Kelt Prágában, 1930 május 13-án. Dr. Benes Eduárd s. k., Gajzágó László s. k.» (Zaj half elől ) Ebből kifolyólag kérni fogom, hogy a Ház hozzon határozatot, amellyel a törvény szövegében megfelelően kiegészítse a maga álláspontját ezzel a szöveggel is, hogy ez teljesen tisztán álljon a magyar törvényhozás előtt. Erre vonatkozólag, úgy tudom, az előadó úr fog indítványt beterjeszteni. Ugyancsak Rassay t. képviselőtársam veti fel azt a kérdést, hogyan állunk a jövőben a 250. §-szal, hogy fenntart atott-e ez, mi lesz ennek az operatív hatása, mi lesz ereje és azt mondja, hogy legjobb esetben a status quo antet tartottuk fenn, mégpedig azért, mert hiszen a vegyes döntőbíróságok abban a matériában, amely egyezmények által van lekötve, nem ítélkeznek, csak a materális megegyezési szöveg értelmében és azért is, mert a fellebbezés csak az állam által eszközölhető, nemcsak ezekben az ügyekben, hanem más ügyekben is és a felek nem fellebbezhetnek a hágai döntőbírósághoz. T. képviselőtársamnak ebben igaza van, de ha két fél perenkívüli egyességet köt, az természetes, hogy a régi jogügylet helyébe az új jogügylet lép és ha az új jogügylet tekintetében nézeteltérés merül fel, akkor a bíró, aki határoz, csak az új jogügyletben foglalt anyagi határozmányok értelmében dönt. A mi a fellebbezést illeti, az természetes, hogy a fél nem fellebbezhet Hágában, mégpedig azért nem, mert a hágai döntőbíróságnak alapszabályaiban benne van, hogy ott felek-képpen csak államok szerepelhetnek. De természetes, hogy a magyar állam olyan esetekben, amikor azt fogja látni, hogy a vegyes döntőbíróság olyan határozatot hozott, amely az ő felfogásával is ellentétben van, a félnek a maga részéről kölcsönözni fogja a maga segítségét abban a tekintetben, hogy a fellebbezési fórumhoz eljusson. (Rassay Károly: Szóval a magyar állam másodfokú fellebbezési bíróságként lesz közbeiktatva!) Azt mondták egyes képviselőtársaim, hogy tulajdonképpen nem jutottunk előbbre az egész döntőbírósági ügyben azért sem, mert az egyezmény bevezető részében bizonyos jogfenntartások szerepelnek úgy a kisentente részéről, mint a magunk részéről, sőt talán egyik képviselő úr még azt is mondta, hogy a kisentente jogfenntartása erősebb, mint a mienk. Talán részletesebben van kifejtve, de a lényegben teljesen azonos. Mi a döntőbíróságok kérdésében a teljes jogálláspontunkat fenntartottuk ezekben a szerződésekben. Abban igaza van annak a t. képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy ebből a szempontból csak a status quo ante van, hogy szembenállhatunk adott esetben egy hasonló mahinációyal, mint ahogyan szemben állottunk az optánsperben. Politikailag azonban még sem így áll a kérdés. Politikailag nem így áll a kérdés azért, mert hiszen így állna abban az esetben, ha a magyar követelést az egész vo- j nalon elutasították voliia, ha a magyar követe- I lés megbukott volna és nem lettek volna kénytelenek a béke kedvéért még a nagyhatalmak is nagy áldozatokat hozni. Én azt hiszem politikailag igenis úgy áll az ügy, hogy a kérdésnek e rendezése folytán a Népszövetség és mindazon^ hatalmak részére, amelyek a Népszövetség előtt eddig megakadályozták azt, hogy Magyarország bíróhoz juthasson, nagy tanulság rejlik arra vonatkozólag, hogy a jövőben hasonló kísérletet tegyenek, mert ebből bizonyos financiális nehézségek következhetnek be, melyeket azután még a nagyhatalmak is honorálni kénytelenek. Azt mondja Rassay t. képviselőtársam, hogy nem diszkvalifikálódtam-ie abban a tekin^ tétben, hogy a magyar külpolitika tengelyévé a revízió kérdése tétessék, még pedig azért, mert jobb atmoszféráról beszéltem és bizonyos dicshimnuszok is hangzottak el arról, hogy Magyarország és szomszédai között most minden rendben van. T. Képviselőház! Én 'beszámolómban anynyit mondottam, hogy igenis meggyőződésem szerint, köztünk és szomszédaink között elintézési nyert egy sorozata a nehéz gazdasági és pénzügyi kérdéseknek, amelyek útjában állottak sok más téren való megegyezésnek, útjában állottak annak, hogy köztünk és köztük normális atmoszféra fejlődhessék ki. De én dicshimnuszokat nem zengtem és sohasem mondtam, hogy már minden rendben van és minden el van intézve. (Rassay Károly: Én se mondtam!) Ellenkezőleg, mai beszédemben - is hangsúlyoztam, hogy a magyar külpolitikának nagy nemzeti feladatai vannak és az én meggyőződésem az, hogy amennyire a hágai megegyezés egy nagy követ gördített el pénzügyi szuverenitásunk sírjáról az egyik oldalon, éppúgy kaput nyit a másik oldalon oly t irányban, hogy ez a kormány is és az utána jövő kormányok is kevesebb akadályokkal legyenek kénytelenek megküzdeni, amikor szót emelnek a nemzetközi fórumokon a nemzet nagy igazságai érdekében. (Élénk éljenzés és twps a jobbés a baloldalon.) Ebben az értelemben kérem a javaslat elfogadását! (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A képviselők a jobb- és baloldalon felállanak. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy az előadó úr szólni nem kíván, másnak pedig szólásjoga^ nincs^ a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a most tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani, de e célból kérem azokat, akik nem fogadják él, szíveskedjenek leülni! (Megtörténik!) Többség! A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Minthogy a napirend ^ tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, folyó hó 20-án délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki 1., a most tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; 2,, a költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. A napirendhez Propper Sándor képviselő úr kért szót. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Propper Sándor: T. Képviselőház! Miután az igen t. kormánynak és a mögötte álló t.