Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

Az országgyűlés képviselőházának 393. pártnak sikerült az országgal sikerrel lenyeletni ezt a legújabb és nem a legkisebb békát, méltóztassanak megengedni, hogy a napirendi vitát felhasználjam arra, hogy egy igen súlyos sérelmet szóvátegyek. A szociáldemokratapárt mint parlamenti és politikai párt a legközelebbi vasárnapra Budapesten népgyűlést hivott egybe. A népgyűlésen a párt meg akarta beszélni a tömegekkel a politikai és gazdasági helyzetet, amit főkép az tett szükségessé, hogy — talán nem ismeretlen az urak előtt sem — a nyomorúság a tetőfokára hágott. Az Ígéreteket nem váltották be. Tárgyalások vo/tak, amiről az urak szintén tudnak, a szakszervezetek és a kormány között. Ott bizonyos Ígéretek hangzottak el, amelyek sehogysem jutnak közelebb a megvalósuláshoz. A kölcsönhöz fűzött remények és az e körül táplált nagy várakozások szintén összeomlottak, úgyhogy ebben a pillanatban — lehet, hogy^ az urak ezt nem érzik, az ország dolgozó népe ellenben sínyli és érzi a saját bőrén — a helyzet vigasztalan, reménytelen, úgyhogy mindenki érzi, mindenki abban a tudatban jár-kél ebben a nagy bizonytalanságban, hogy valamit tenni kell, vagy valami történni fog. Hogy micsoda, azt mamég nem tudja senki, de hogy valamit tenni kell, az egészen bizonyos, azt mindenki tudja, csak éppen az igen t. kormány, amelyet a felelősség terhel az eseményekért, nem hajlandó tudomásul venni, hogy ezen a sötét nyomorúságon valamiképpen segíteni kellene. A vasárnapi gyűlés célja tehát az lett volna, hogy ott a helyzetet megbeszéljük, hogy ott az orvoslás módjára rámutassunk, azt próbáljuk megkeresni és talán az is, hogy a háborgó indulatokat megnyugtassuk. (Derültség jobbfelőL) Mindenesetre szóba kerültek volna a sérelmek, felhangzottak volna a panaszok. Ezt a gyűlést valószínűen a kormány • Intenciója következtében a íőkapitány betiltotta. (Zaj.) Itt van kezemben a végzés. A főkapitányi indokolás azt mondja (olvassa): «Az ekkor, erre a helyre összehívott gyűlést megtiltom». Ezt a szót használja, «megtiltom». Ez új technikus terminus; eddig azt szokták mondani, ami lényegében ugyanaz, hogy «nem veszem tudomásul», a főkapitány most már felvette a diktátori hangot és azt mondja: «megtiltom». (Tovább olvassa): «Megtiltom pedig azért, — mondja a végzés — így kellett határoznom, l mert a helyiség nagy befogadó képességénél fogva — tudniillik a gyűlés a Tattersallban lett volna — az előreláthatólag nagy látogatottságúnak Ígérkező gyűlésen értesüléseim szerint olyan elemek megjelenése várható, ajkik a gyűlés alatt ós után a szétoszláskor rendzavarás/t idéznének eJŐ és ezzel nemcsak a gyűlés nyugodt lefolyását veszélyeztetnék, hanem az utcán rendzavarást is előidézve, a közrendet és köznyugalmat megbontanák». Az ok tehát, a bevallott ok ez, van azonban valószínűleg egy rejtett ok. Azt hiszem, az a nagyszerű teljesítmény, amelyről a miniszterelnök úr ma itt beszámolt, nem bírja el a nyilvános kritikát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zajos ellenmondások jobbfelöl és a középen. — Györki Imre: Nagy győzelem!) Valószínű, hogy a kormány fél attól, hogy ez a nagyszerű hágai és párizsi egyezmény és ennek nagyszerű pénzügyi eredménye a kritika reflektorfényébe kerül és az megvilágítja ennek az ügynek sötét hátterét. Valószínűleg attól fél a kormány, legalább egy ideig, míg ez a kérdés virulens, hogy KlíPVTSEI.OHAZT NAPLÖ. XXVIII. ülése 1930 május 16-án, pénteken. 119 a tömegek képzeletében megjelennek a megmentett 10.000 holdak kontúrjai, szemben a nyomorgó hadikölcsönjegyzőkkel, szemben a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak borravaló rendszerű járulékaival. (Zaj.) A kormány valószínűleg attól fél, hogy a párhuzam, amely így a nyilvánosság előtt nem a legkedvezőbb színben tünteti fel a t. kormányt és politikáját, a kormány politikája számára ebiben a pillanatban nem kívánatos. A kormány valószínűleg attól fél, hogy szóváteszik a gyűlésen egyrészt az optánsok részére adott nemzeti . ajándékot, imásrészt a koldustarisznyát azok részére, akik szintén hadikárosultak, de nincsenek abban a szerencsés helyzetben, mint az optánsok, akiknek így az ország minden erejének megfeszítésével sikerült a 10.000 holdakat 'megmenteni. Nagyon szeretném, ha a kormány jelenlevő igen t. tagjai végre világosan és nyíltan nyilatkoznának abban a tekintetben, hogy mi van hát ebben az országban? Diktatúra, vagy parlamentarizmus? (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ha diktatúra volna, ön nem ülne itt és nem beszélne így! — Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Van a diktatúrának egy másik formája is. A diktatúrának különféle válfajai vannak. Van parlamentarizmussal kendőzött diktatúra is és mi azt állítjuk, hogy ebben az országban a diktatúrának ez a válfaja van egyelőre megvalósítva, amely nem sokkal különb, talán még rosszabb, mert alattomosabb, mint a nyilt diktatúra. Viszont a kormány ezzel szemben állandóan hangoztatja és bizonyítja, hogy itt nálunk demokrácia és parlamentarizmus van. Kifelé ezt hangoztatják, befelé a diktatúrát gyakorolják, már pedig t. Képviselőház és^ igen t miniszterelnök úr, akinek úgy látszik fáj, hogy én még itt beszélhetek, mert különben ezt nem róná fel nekem, (Rubinek István: Sokkal kisebb pont, semhogy egyáltalában észre is vegye! — Zaj.) parlamentáris országban a polgárság közszabadsága nem aljasodhatik le a rendőrség kapoarongyává. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Szép kis kifejezés!) Parlamentáris országban a rendörségnek nem lehet meg az a hatásköre, hogy saját kedve vagy belátása szerint vagy telefonrendelésre a polgárság szabadságjogait megnyirbálja és korlátozza vagy pláne, lehetetlenné tegye. Nálunk a közszabadságokat ez alatt a rezsim alatt azzá tették. Nálunk a közszabadságok, nálunk a gyülekezés joga, az egyesülés ioga tisztára a rendőrség szeszélyétől függ. Elismerem, hogy ezt a szeszélyt odafentről tudatosan kormányozzák. Ezek tények, és nemcsak Budapesten, hanem szerte az egész országban megnyilvánulnak r és tapasztalhatók. Az ország igenis rendőrállammá süllyedt le, ahol a kormány pillanatnyi nolitikai szüksége szabályozza a szabadságjogokat, nem a jog, nem a törvény, nem a logika és nem a szükséglet. (Zaj.) E legutóbbi rendőrállami akcióval szemben én a magam részéről és pártom nevében tiltakozásomat jelentem be. Tiltakozom az ellen, hogy a munkásság gyülekezési jogát csak úgy, ahogyan megcselekszik, meg lehessen akadályozni, meg lehessen tiltani, lehetetlenné lehessen tenni. Másrészt én, mint figyelmeztetést azt is bátor vagyok felhozni, hogy nem célszerű a S

anasz jogát lehetetlenné tenni és elfojtani, nök már ott tartanak, hogy a jus murmurandit is el akarják venni, már a panasz jogát is lehetetlenné akarják tenni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. -— Ellenmondások a jobboldalon.) Egy olyan országban, ahol nincs kenyér, nincs munka, nincs boldogulási lehetőség, ahol mindenki lehorgasztott fővel jár, most már a 19