Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

Az országgyűlés képviselőházának 39 ê hajnalhasadása elkövetkezzék? (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ha mi is azt a politikát hirdetjük, mint Ausztria, legyen vele tisztában t. képviselőtársam, hogy abban a percben legalább is olyan atmoszféránk lesz \ a nemzetközi életben, mint Ausztriának. De énazt állítom, hogy ez a magyar nemzet addig él, amíg az ő elsőszülöttségi jogát a Dunamedenoében anyagi előnyökért el nem adja (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) és addig él, aaníg azo' kat a nemzeti ideálokat, amelyekért küzdeni kötelesek vagyunk és amelyekért a jelen generációnak küzdenie kötelessége lesz még hosszú időkig, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) ébren tudjuk tartani és magunkra vesszük még ia kedvezőtlen atmoszférának a hátrányait is, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) de nem tágítunk azoktól az ideáloktól, amelyekért születtünk és amelyekért élnünk kell ebben az országban. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — Farkas István: Maradjon csak meg annál a kis tízezer holdnál, attól nem tágít! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek a jobboldalon is! (Farkas István: A maguk osztályának uralmát tartják fenn és ezzel tették és teszik tönkre az országot! Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Azt mondják, hogy a magyar kormány pénzügyi politikája okozta azt, hogy a külföldön az a vélemény alakult ki, hogy mint gazdag állam, reparációt fizethetünk. (Rassay Károly: Ezt Apponyi Albert is mondotta!) Annál inkább kötelességem erre felelni, mert olyan súlyos ajakról hangzott ez el. A magyar pénzügyi politikának alapvonalai az 1923/24. évi egyezményben lettek lefektetve. Ennek az egyezménynek következtében nemzetközi kölcsönt vettünk fel és e nemzetközi kölcsön segítségével egy jó, élhető és tűrhető gazdasági állapot fejlődött ki Magyarországon. Az a költségvetés, amely túlszűken volt méretezve az 1923/24. évi egyezményben, nem volt betartható az akkori pénzügyminiszter felfogása szerint sem annak ellenére, hogy a takarékosság szempontjából ő is, én is mindent elkövettünk, hogy ezt a költségvetést a maga keretein belül megtartsuk. Mondom, ez a költségvetés nem volt fenntartható, mert szűken volt méretezve már akkor. Szemünkre vetik, t. Képviselőház, hogy feleslegekkel dolgoztunk. Azt mondják, hogy ime más államok, amelyek nem dolgoztak feleslegekkel, nem jutottak abba a helyzetbe, mint Magyarország. De éppen Ausztria is feleslegekkel dolgozott. Ausztria éveken keresztül SOKK) millió schillinges feleslegeket ért el budgetjében és ezeknek a feleslegeknek segítségével volt képes azt az időt átúszni, amely idő alatt külföldi államkölcsönök felvétele még lehetetlen volt. Éppen példa tehát, amelyre méltóztatnak hivatkozni, az ellenkezőt bizonyítja, hogy a feleslegek és a feleslegekkel való operálás nem lehetett oka annak, hogy Hágában Magyarországot máskép ítélték meg, mint Ausztriát. Miért fogytak el ezek a feleslegek? Nem pazarlás folytán. Ezek a feleslegek elemésztődted a tisztviselői fizetésrendezés, a lakbéremelés, bizonyos szociális célokra, a rokkantakra tett pénzügyi kiadások folytán, a biztosítás és nem utolsósorban a közegészségügy érdekében tett intékedések miatt. (Bródy Ernő: Baromfiülése 1930 május 16-án, péntekeú. 11? kölcsön! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Bródy képviselő urat kérem, maradjon csendben. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Elfogytak azért, mert az iskolafenntartó egyházakat, amelyeket a háborúban és a devalváció folytán elvesztették azokat a tőkéket, amelyek segítségével tanintézeteiket fenntartották, nagyobb mértékben kellett támogatni és azért, mert nem tudtuk lelkünkre venni, hogy egyetemeket csukjunk be, és olyan intézményeket szüntessünk meg... (Friedrich István: Nem csuktunk be, nyitottunk egyetemeket, miniszterelnök úr!) Nem én nyitottam, az előttem való kormány nyitotta. (Friedrich István: Hármat nyitottunk! Bocsásson meg, ezt még sem lehet mondani!) Nem utolsó mértékben fogytak ki ezek a feleslegek azon adócsökkentések folytán is, (Bródy Ernő: Amelyekről senki sem tud.) amelyeketa pénzügyminiszter úr sorozatosan egymásután az adózás terén koncedált és természetesen elsősorban fogytak el a gazdasági krizis folytán. Ha voltak kifogásolt tételek, amelyeket gyakran említettek, méltóztassanak csak visszaemlékezni arra a sok vitára, amely egy és más intézmény körül itt ebben a Házban folyt. Ezek a viták nem normál-budget körül folytak, hanem elsősorban a beruházásoknál létesített intézmények körül, Lillafüred stb., amit a t. képviselőtársaim bizonyára jobban tudnak^ mint én. (Élénk derültség a jobboldalon. — Friedrich István: Lillafüred? Majd elmegyünk! —Rassay Károly: Már láttam egyszer-kétszer, csak melegvizet nem láttam! — Peyer Károly: Még fúrnak ott? Fúrnak vagy nem fúrnak?) Elnök: Peyeï képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj) Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István miniszterelnök: A végén, úgylátszik, t. képviselőtársaim részére érthető szót mondtam. (Derültség.) T. Képviselőház! A helyes takarékosság elvét igenis valljuk, követeljük és fokozottabb mértekben kell a jövőben is követnünk. (Helyeslés jobbfelől. — Propper Sándor: Meglátszik az ország gazdasági helyzetén!) De állítom, hogy nem a budget-feleslegek és nem a takarékosság hiányával találkoztunk, mint nehézséggel, Hágában, hanem a békeszerződésből folyó sokkal nehezebb más szakaszokkal és intézkedésekkel és más politikai kérdésekkel állottunk szemben. Kassay Károly t. képviselőtársam a jövő szempontjából felvet három kérdést. Az egyik — és ez egy detailkérdes —a 256. §, amely az alapokra, az alapítványokra, az erkölcsi kollektivitásokra vonatkozik és amelyben mi a területi elvhez járultunk hozzá, vonatkozik-e az egyházakra is. Hát nem vonatkozik, t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Köztünk és a kisentente között ez a kérdés elejétől fogva tisztázva volt és pedig annak révén, hogy az úgynevezett B-alapban szereplő egyházi perek ebbe a materiálba is "tartoznak ós akkor tisztáztatott ez a kérdés, hogy a 256. § révén létesült egyezmény erre nem vonatkozik. De amint a szöveg tekintetében, aggály merült fel, a magyar kormány azonnal intézkedett, hogy a szöveg is tisztáztassélk és Gajzágó követ úr kint volt a napokban Prágában és ott a szövegnek ezt a tisztázását elintézte. (Friedrich István: Lássák, mégis szükség van néha ellenzékire! — "Br. Podmaniczky Endre (Rassay Károly felé): Olyanra van szükség! — Peyer Károly: Podmaniczky már előbb észrevette, ő már tudta, hogy ez a hiba benne van, csak ő nem mondta meg!) Erre a kérdésre nézve ez a szö-