Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-393
Az országgyűlés képviselőházának 39 i Azután (olvassa): «A fenti rendelkezések az 1918. évi november hó 3. napja után foganatosított hadműveletekre oly mértékben nyernek alkalmazást», — és ez az, >ami már a román hadműveletekre vonatkozik — «amint azt a Jóvátételi Bizottság szükségesnek ítéli; ez a Bizottság korlátlan jogosultsággal határoz az ezekkei a hadműveletekkel kapcsolatos összes kérdésekben, különösen pedig: ia) meghatározza . a résztvett hadseregek költségeinek nagyságát és részletezését, azt, hogy ezeknek a költségeknek mely része terheli Magyarországot, azt, hogy ez a rész milyen módozatok szerint, minő pénznemben fizetendő, továbbá meghatározza ezekkel a fizetésekkel kapcsolatban az esetleges zálogjogbiztosítási, vagy elsőbbségi rendelkezéseket ; b) határoz mindennemű javaknak és értékeknek a hadműveletek alatt történt rekvirálása tárgyában, megállapítja, hogy tekinthető-e ezeknek a javaknak vagy értékeknek valamely és minő része hadizsákmánynak, megállapítja^ ezeknek a javaknak vagy értékeknek becsértékét, megszabja a visszaszolgáltatás mértékét, a vissza nem szolgáltatott javak értékét az illető Hatalom jóvátételi követeléseinek terhére írja, meghatározza, hogy az érdekelt Hatalom terhére írt ilyen összegek fizetése készpénzben vagy a jóvátételi számlán való jóváírás útján történjék-e és megállapítja a fizetés vagy jóváírás határnapjait». Ez áll a békeszerződésben. Mármost mi történt 1923/24-ben? Méltóztatn/ak emlékezni, hogy akkor Magyarország nemzetközi kölcsönért folyamodott és e nemzetközi kölcsön elérhetésének feltétele az volt, hogy a reparációs komisszió mentesítse Magyarországot az alól az elsőbbségi zálogjog alól, amellyel a reparációk bírnak. Mármost az történt, hogy kimondatott !a Népszövetség által és a reparációs komisszió által is, hogy ezeknek az instrumentumoknak létesítéséhez szükséges az összes szomszédos államok hozzájárulása, tehát Romániának hozzájárulása is. Ennek volt a következménye, hogy amikor annak a kérdésnek eldöntésére került a sor, hogy Magyarország milyen reparációval terheltessék 1943-ig, akkor a kisentente államok természetszerűleg egy lehetőleg magas összeget akartak maguknak biztosítani és csak úgy járultak hozzá végeredményben ahhoz az egész konstrukcióhoz, hogy úgy Csehország, mint Jugoszlávia és Románia is bizonyos feltételeket szabott. E feltételek között volt Románia részéről az, hogy Magyarország mondjon le azoknak a károknak megtérítéséről, amelyeket a román hadseregek a magyar területen bevonulásukkor okoztak. (Györki Imre: Es ön lemondott a máséról!) Tessék? (Györki Imre: Egyes emberek tulajdonáról ön lemondott! — Nagy zaj a jobboldalon.) En nem egyes emberek tulajdonáról mondtam le... (Györki Imre: De igen! — Mala sits Géza: Sok ember tulajdonáról! — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Györki Ira re: Itt az ellentét!) Elnök: Györki képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni! (Györki Imre: Itt az ellentét, hogy itt nem tette meg, ott pedig lemondott egyesek tulajdonáról!) Gr. Bethlen István miniszterelnök: At.képviselő úr megjegyzése bizonyítja azt, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy hiába olvasok fel szövegeket, mert a t. képviselő úr a felolvasott szöveget sem érti meg. (Ügy van! Ügy ülése 193Ô május 16-án, pénteken. 10? van! — Derültség jobbfelől és a középen. — Györki Irme: A tények mást mondanak! — Zaj. — Elnök csenget. — Györki Imre: A tények mást mondanak! — Propper Sándor: Nem lehet elütni viccekkel ezt az igazságot! '— Malasits Géza: Sem gorombasággal! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Gorombaságban nem akarok versenyt futni a t, képviselő urakkal, hanem a pálmát nyugodtan átadom a t. képviselő uraknak. A szövegből nyilvánvaló t Ház, hogy ennek az egész ügynek gazdája a reparációs komiszszió és hogy itt magánfelek peréről egyáltalában szó nem lehet és nem is lehetett szó. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem, erről van szó! — Propper Sándor: Ne tessék mellé beszélni! — Pakots József: A három és félmilliárdról van szó!) Miért mondottunk le erről? (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Azért, mert le kellett mondanunk, mert ha nem mondtunk volna le, ebben az esetben Magyarország tovább fetrengett volna az inflációnak mocsarában. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen. — Györki Imre: Tehát mégis lemondott!) Semmi más okból. (Györki Imre: Tehát mégis lemondott! — Zaj.) Elnök: Györki képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben! (Propper Sándor: Most a deflációban fetrengünk! — Zaj.) Propper képviselő urat is figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni! f (Györki Imre: f Miért nem mondott le az optánsok követeléséről? — Folytonos zaj.) Csendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! Ez ennek a lemondásnak története, amelyet mindenki tud, amelyet abban az időben nem diffikultáltak, (Farkas István: Dehogy nem!) vagy nem olyan mértékben, mint ma, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éppen így!) mert ismerték a kényszerhelyzetet, tudták, hogy másképpen ezt a kérdést abban az időben megoldani nem lehetett. (Farkas István: Akkor nem így beszélt, amikor a kölcsönt fel kellett venni!) Mármost, t. Képviselőház ebből nem következett és nem következhetett az, hogy r akkor, amikor mi ezeknek a károknak megtérítéséről lemondottunk, lemondtunk volna egyúttal arról, hogy a reparációs számlán ezek azért mégis javunkra írassanak, (Rassay Károly: Ezt mondtam!) sőt ellenkezőleg. Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak ebben a tekintetben, hogy igenis fenntartottuk a jogunkat és a magam részéről ott, ahol ezek a dolgok szóba kerültek, igenis utaltam nyomatékosan károkra, ezekre a román károkra, és ez az egyik oka volt a sok többi között annak, hogy reparációval tovább nem terheltettünk. (Zaj.) De bocsánatot kérek, a dolgot úgy beállítani, hogy ezeket a román károkat nem a reparációs kontóval, hanem az úgynevezett speciális követelésekkel szemben lehetett volna felállítani, teljesen megtévesztő. A román károkat igenis érvényesíteni lehetett, de csakis a reparációs követeléssel szemben és semmi mással szemben. (Friedrich István: Ez a négyes? Ezért kapott négyest? — Rubinek István: Csak az egyik része!) Ugyanez áll az eddigi szolgáltatásainkra vonatkozólag, amelyeket természetben vagy pénzben teljesítettünk.A hadianyag, hajóik, gördülő anyag, állatszállítás stb. mind e fogalom alá esnek. Ezek is a reparációs számlán voltak javunkra írhatók, de nem az úgynevezett créances spéciales-el szemben. Most nézzük meg, hogyan áll a mérleg arra a tizenegy pontra vonatkozólag, amelyek az indokolásban foglaltatnak és amelyekre vonatko-