Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-393
^^ 108 Az országgyűlés képviselőházának 393. ülése 1930 máms 16-án, pénteken. zólag. Rassay t. képviselőtársam természetszerűleg nem bocsátkozhatott számszerű fejtegetéseikbe, (Rassay Károly: Hibámon kívül!) minthogy de facto nincsenek az indokolásban ilyen számszerű fejtegetések. Nem tudom, melyik felszólalt t. képviselő úr, azt hiszem Pakots t. képviselőtársain be is adott egy határozati javaslatot, amely arra irányul, hogy erre vonatkozólag ismertessem a Házzal számszerűleg a helyzetet, illetve terjesszünk egy elaborátuinot a. Ház elé, amely erre vonatkozik. Én. a következőkben bátor leszek ezt a mérleget a Ház elé terjeszteni és ismertetni, (Halljuk! Halljak!) mert magam is fontosnak tartom, hogy e tekintetben a Ház teljesen tájékozva, legyen. A tizenegy pont közül az első: a trianoni szerződés 181. §-ából folyó azok a követelések, amelyek Magyarország-ót megszálló csapatok költségeinek megfizetése címén igényeltetnek. Ezt a szia kaszt az imént felolvastam. Ezeni a^ címen a megszálló ententecsapatok költségei 200,807.000 pengőben állapíttattak meg és pedig a jóvátételi bizottság által. A második tétel a magyar hadifoglyok szállítására vonatkozik. Itt két tétel szerepel: az egyik 801.000, másik 781.000 pengő, a kettő együttesen 1,582.000 pengőt tesz ki. Azok a követelések, amelyeket Jugoszlávia támaszt azon a címen, hogy nem szállíttattak le teljes mértékben azok a saénmennyiségek, amelyek a békeszerződés VIII. részéhez tartozó V. Függelék 1. §-a értelmiében voltak íleszállítandók, együttvéve 1,901.000 pengőt tesznek ki. A negyedik tétel: azok a követelések, amelyeket Görögország támaszt a. békeszerződés VIII. részéhez tartozó III. Függelék 5. §-a alapján folyamihajózási károk címén. Itt Rasisay Károly t. képviselőtársam kifogásolta, hogy egy külön megegyezés történt bizonyos hajókra vonatkozólag Görögországgal és itt mégis újból szerepel ez a tétel. (Rassay Károly: Nem, különválasztottam; tengerd hajók, tudom! Nem négyes! — Derültség.) Igen, de amikor mondotta a t. képviselő úr, akkor még négyes volt! (Derültség a jobboldalon. — Rubinek István: A tanár úr jól klasszifikált! — Rassay Károly: Mennyi az a görögtétel?) Nem nagy összeg. En csak azért említem fel, mert vita tárgya volt, vájjon ez idetartozik-e vagy nem? Ez együttvéve 944.000 pengőt tesz ki. (Rassay Károly: A sajtóankéten ez volt a legrémesebb tétel!) Majd jönnek, sajnos, nagyobb tételek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Azután még igényeltek tőlünk gördülő anyagot: 3936 vagont, együttvéve 2,922.000 pengő értékűt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez nem olyan nagy tétel. Most jönnek az úgynevezett adminisztratív tartozások és pedig két kategóriában. A magyar hatóságokat terhelő közigazgatási tartozások — ez a kis tétel — 283.000 pengő, a volt közösséget terhelő közigazgatási tartozások kvótaszerü része azonban 167,149.000 pengő. (Rassay Károly: Ausztria a saját kvótáját elfelejtette megfizetni!) Nem felejtette el, hanem bizonyos egyezményeket kötött előzetesen. (Propper Sándor: Futja majd a magyar adózók zsebéből!) Ez az, amire az előbb utaltam. Nem tehetek róla, én csak azt olvasom föl, ami, mint hivatalos adat, velünk szemben áll. (Rassay Károly: Ezek csak követelések, a mi álláspontunk más volt!) Ennek a követelésnek számszerűi-égét igyekeztünk annyira, amennyire lehetett, ellenőrizni és pedig a Bécsben működött katonai felszámoló hivatal volt az, amely ezeket a követeléseket összeállította. Látva azonban, hogy ezek a követelések milyen magas összegre rúgnak, természetesen sohasem publikáltuk ezeket. (Farkas István: Rossz üzlet a háború! — Egy hang a közéven: A kommunizmus is!) Ezután következnek az úgynevezett vörös károk, (Halljuk! Halljuk!) amelyek megtérítése iránt igények a békeszerződés 232. cikkének II. része alapján is emeltettek, s amelyek együttvéve 252,080.000 pengőt tesznek ki. (Mozgás jobb felől. — Egy hang a jobboldalon: Ez is rossz üzlet volt! — Krisztián Imre: Hát még emberéletben mennyi kárt tettek! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Hát ne ismerje el ezt a kárkövetelést, ne siessen elismerni! — Zaj. — Elnök csenget.) A következő tétel a bukaresti béke hatálytalanításából eredő román követelés kvótaszerű része. (Zaj. — Bródy Ernő: Halljuk az Összeget!) Erről már 1923/24-ben is szó volt és mi a magunk részéről annakidején, amikor le kellett mondanunk a román rekviziciókból eredő károkról, azt követeltük, hogy viszont Románia mondjon le a bukaresti béke ezen követeléséről. Ezt azonban nem tudtuk elérni, úgyhogy ez a követelés az utolsó napig fenntartatott. Nem változtatott ezen a helyzeten az sem, hogy a bukaresti békéből kifolyólag Németország megegyezést kötött volt Romániával, s ebben Németország a maga részéről tekintélyes engedményeket volt kénytelen tenni, hogy szabaduljon e kötelezettségétől. A bukaresü béke hatály; talanításából eredő román követelés kvótaszerű része 87,419.000 pengő. (Propper Sándor: Szterényi báróságát nem hatálytalanították? Ezért kapta!) Együttvéve ezek a követelések 715,087.000 pengőt tettek ki. Ehhez mégl hozzá kellene, hogy számítsam — de nem számítóim hozzá — az alapokból és alapítványokból támasztott követeléseket is, (Rassay Károly: Kettőskönyvelés!) amelyeik velünk szemben sokkal nagyobbak voltak, mint a mi általunk szomszédainkkal szemben támasztott követelések. De nem számítom be ezeket azért, mert hiszen erre vonatkozólag egyezmény jött létre. (Rassay Károly: Ezért mondtam, hogy kettőskönyvelés!) T. Ház! Lássuk, mi volt az a követelés, amely ezeken a címeken minket megilletett volna a békeszerződés rendelkezései értelmében. Mással nemi operálhatok, mint a békeszerződéssel, mert -hiába követelik t. képviselőtársaim tőlem, hogy én Hágában előáll jak olyan követelésekkel, amelyek nem a békeszerződésen alapulnak, én csak olyan követeléseket tudok beszámíttatni, ^amelyeknek a békeszerződésben némi alapjuk vian. Sajnos, ezeknek az ellenköveteléseknek is, amelyeket támasztottunk, jogi alapja vajmi csekély volt. Melyek voltak a mi ellenköveteléseink? Az összeomlás előtti időből eredő és az utódállamok által beszedett adóhátralékok: 23 millió pengő. Ezt a tételt imi annakidején igyekeztünk érvényesíteni a biens cédés-knél, mert hiszen ezek adóhátralékok voltak, amelyeket az utódállamok élveztek, tehát a magyar kincstárnak olyan vagyontárgyai, amelyek^ a tőlünk elszakított területeken feküdtek. A reparációs bizottság azonban ezt a követelést a íbiens cédés-k közül törölte. Ez 'mindenesetre követelés volt, amelynek azonban a békeszerződésben jogi alapja tulajdonképpen csak a reparációval való szembeállítása lehetett volna. Hasonló követelés^ a levált területeken működő postahivataloknál maradt, a magyar államot illető postai pénzkészletek; ezeket együttvéve körülbelül 60 millió pengőre becsültük. Azután a jugoszláv megszálló csapatok által okozott károk, amelyek együttvéve igen tekin-