Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

106 Az országgyűlés képviselőházának h Mélyen t. Képviselőház! Ezekben voltam bátor felállítani az egyik oldalon a kisentente­tézist, a másik oldalon a miagyar-tézist. Mi volt a két tézis között a különbség, a különböző fel­állítás és miben egyeztek? Merev ellentét volt a kisentente és a magyar álláspont között 3 reparáció kérdésében, mert hiszen ők repará­ciót követeltek, imi meg 'a reparációt meg­tagadtuk. Merev ellentét volt a 250. § érvénye tekintetében, annak érvényben tartása tekinte­tében; ők a 250. § érvényét^ megszüntetni, mi fenntartani kívántuk, de készek voltunk mi is, ők is egy megyegyezést keresni, úgy az agrár­reform, illetőleg a peres kérdések elintézése tekintetében financiális alapon, valamint — miint ahogyan azt felsőházi beszédemben is je-" lentettem —• azon különleges, speciális követe­lések tekintetében, melyek nem reparációs ter­mészetűek, amelyek azonban a békeszerződésből folynak. így állott a helyzet, t. Ház, a párizsi tárgya­láskor, amely Hágát megelőzte és így állott a helyzet akkor, amikor Hágába érkeztünk. Ha mármost financiális kötelezettségeink tekinte­tében a mérleget meg akarom vonni, akkor ke­resnem kell, hogy mennyiben felel ez meg azok­nak a. felállításoknak, melyeket annakidején tettünk és mennyiben nem. S itt fejtegetéseim­ben tartani fogom magamat ahhoz a mérleg­készítéshez, melyet Rassay Károly t. képviselő­társam állított a Ház elé és amelyből azt vonta le, hogy Magyarország a maga részéről nem tudta érvényesíteni a 13-5 millióval szemben mindazokat a nagy ellenköveteléseket, amelyek a zsebében voltak és amelyeket érvényesítenie kellett volna. Ö a mérleget a következőképpen állította fel. Azt mondja: voltak velünk szem­ben vitathatatlan és vitatható követelések. Vi­tathatatlanok voltak a 200 millió jóvátétel 1944-ig, azután az államadósságok, melyeket a háború előtt kötöttünk, a clearing-egyezmények­ből folyó kötelezettségek és azok az egyezmé­nyek, amelyeket mi bizonyos adóssági hátra­lékokra vonatkozólag kötöttünk a háború alatt. Vitatható követelések voltak felállíthatók ve­lünk szemben az 1944 utáni reparációk, vitatha­tók elsősorban azon bizonyos gentleman agree­ment alapján, amelyre hivatkozott, azután a 4*5 millió bírói ítéletek alapján fenrálló követelés, továbbá 20 millió, amely még peresítve van, és mindaz, ami abban a bizonyos tizenegy pontban foglaltatik, amely az indokolásban van előadva részünkről, amelyekre azonban részleteket maga az indokolás nem tartalmaz. Ezzel szemben, azt mondja, állottak az eddigi szolgáltatásainak ter­mészetben, pénzben és egyébben, a biens eédés­nek egész értéke, amely 9—16, vagy nem tudom hány milliárdig terjed, a. román károk három milliárdon felül és a nyugdíjterhek, melyeket mi magunk is 5—6 millióra teszünk. T. Ház! Azt kell, hogy mondjam, hogyha t. képviselőtársam a reparációs bizottság előtt vagy Hága előtt állította volna fel a mérleget ilyen alakban, ebben az esetben a békeszerződés ismeretéből négyest kapott volna, (Györki Imre: Ön pedig a megegyezésből ötöst! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a közéven.) mégpedig azért, mert a mérlegnek ilyen alakban való fel­állítása téliesen megtévesztő. (Rassay Károly: Halljuk!) Megtévesztő azért, mert a békeszer­ződés értelmében a követeléseknek két csoportja állíttatik fel velünk szemben, az egyik a repa­ráció, a másik minden egyéb, s a békeszerződés pontosa™ előírja, hogy mi az, ami a reparáció javára írható, mi az, ami nem írható 1 a reparái­ció javára és mi az, ami szembeállítható az úgy­nevezett egyéb követelésekkel. (Rassay Károly: 93. ülése 1930 május 16-án, pénteken. Halljuk! Halljuk!) A megtévesztés ott van, hogy ő a reparációba beszámítható követelé­seinket szembe akarná állítani azokkal a teher­tételekkel, amelyek a békeszerződésből folynak s amelyek az úgynevezett créances spéciales, a különleges követelések címén foglalhatók egybe. vií assay Károly: 1924-ben elintéztük a repará­ciót!) Kérem, ér ezt bővebben fogom fejtegetni, (Rassay Károly: Halljuk!) hogy áll valóban a kérdés. Elsősorban a reparáció kérdéséről kell, hogy beszéljek. Méltóztatnak tudni, hogy a békeszerződés 161. és következő cikkei a repa­ráció kérdését Magyarországgal szemben úgy szabályozták, hogy Magyarország tartozik re­parációval azokért a károkért, amelyeket a kül­földi országok magánosainak vagyonában stb. okozott. A főadós Németország, természetesen azonban mi is akcesszórius adósok vagyunk. Annakidején Németországgal szemben 132 mil­liárdban állapíttatott meg az az összeg, amely mint teher, mint reparációs teher kirovatott az összességre, amelyért elsősorban Németország felelős. Ugyanakkor, illetőleg azután később, — méltóztatnak talán emlékezni — 1922-ben egy egyezmény jött létre a hitelező államok között, amely kimondotta azt, hogy a biens cédés-ken felül, amelyek különösen nálunk és Ausztriá­ban játszanak bizonyos szerepet, a Németorszá­gon kívül lévő osztrák-magyar és bolgár adó­sok együttvéve legalább hatmilliárd aranyfran­kot kell, hogy fizessenek. (Rassay Károly: Ezt intern kimondták egymás között!) Arra is rá fogok térni. Hiszen erre a tételre Titulescu követ úr Genfben gyakran hivatkozott gróf Apponyi Al­berttel szemben és figyelmeztette őt, hogy jó lesz erre a tételre ügyelni, mert ezzel ő az egész optánsügyet a maga részéről elintézheti. Ezt nem azért hozom fel, mintha én ezt túlkomo­lyan venném, (Rassay Károly: Ügy van! Ez a helyes! Sohasem vette senki komolyan!) de mindenesetre egy megegyezés volt, amelyre ve­lünk szemben állandóan hivatkoztak. S hogy nem veszem ezt túl komolyan, annak oka tisz­tán az, mert tudom, hogy Hágát megelőzőleg olyan atmoszféra alakult ki a hitelező államok körében is, hogy lehetőleg csökkenteni kell a terheket az adós államok javára, mert külön­ben Európa közgazdaságilag összeroppan. (Ras­say Károly: Bulgáriára két és félmilliárd aranyfrank!) De mi történt? A reparáció terhére, illetőleg a mi javunkra kellett írni mindenekelőtt a biens cédés-ket, amelyek ihogy hat milliárdot vagy tizenkét mil­liárdot tesznek-e ki, e felett itt vitatkozni nem akarok, mert végeredményben nyilvánvaló volt, s mindenki, aki kissé ismerte a reparációs kér­dést, tudta azt, hogy ha azok 25 milliárdban is értékeltetnének, azért mi azokért pénzt nem fo­gunk kapni, hanem a reparációk összege olyan magas lesz, hogv legalább a biens cédés-k ösz­szege ezáltal fedeztessék. (Ügy van! jobbfelől.) Továbbmegyek, t. Ház! A román károkról kell egy pár szót mondanom. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy a békeszerződés IX. része, a pénzügyi rendelkezések 181. cikke intézkedik az úgynevezett megszálló seregekről. Azt mondja (olvassa): «A jelen cikk ötödik be­kezdésének fenntartásával Magyarországot ter­heli az 1918. évi november hó 3-iki fegyverszü­neti szerződés aláírásától kezdve a Szövetséges és Társult Hatalmak mindazon hadseregei fenn­tartásának minden költsége, amely hadseregek Magyarországnak a jelen Szerződésben megsza­bott határain belül fekvő területét tartották megszállva,»

Next

/
Thumbnails
Contents