Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

100 Az országgyűlés képviselőházának 39 3. ülése 1930 május 16-án, pénteken. 1849-ben Magyarország- mellett felsorakoztatni, úgy kell nekünk felsorakoztatnunk a nyugati népekben ezt a tudatot, az emberi érzést, hogy az erkölcs, az igazság mind-mind követeli azi, hogy jóvátegyék, amit rajtunk vétettek Tudjuk, hogy ez a feladat ma nehezebb, mint valaha. Miért? Mert politikailag ellenérdekelt, velünk szemben elfogult társadalmakban kell keltenünk ezt a hitet. De mivel tudjuk ezt a hitet kelteni? vagy vessük fel előbb a kérdést, mivel nem tudjuk. Avval semmiesetre sem tudjuk jobb belátásra bírni a Nyugatot, hogyha megmaradunk a mai kormányzati rendszer mellett, amely joggal vagy ok nélkül a külföld által mondjuk elfogultan — ne mondjuk, nem ismertetik, de — félreismertetik, de amelyekből a Nyugat a legrettenetesebben hátrányos következtetést vonja le a javunkra. (Ügy van! balfelől.) Es mi a segítés módja? Az egyetlen módja, hogy ebben a tekintetben változás álljon be, az, hogy ha a mai kormányzati rendszert félretesszük és kormányzatunknak alapjául megtesszük a szociális kötelességgel telített azt a liberalizmust és demokratizmust, amely nélkül ez az ország soha sem kerülhet a feltámadásnak korszakába. (Ügy van! balfelől.) T. Ház! Érdemes, hogy akkor, amikor ennek az egyezménynek ratifikálásáról gondoskodik a nemzet, a nemzet, a kormány és közvélemény foglalkozzanak az általam felvetett belátásokkal. Mi történik nálunk? Nálunk a kormány örökös viaskodásban van a közvéleménnyel. Erre fecsérlődik a kormánynak és a közvéleménynek ereje és a kormányherkules minden választásnak elkövetkezésekor a közvéleményanteuszt a közigazgatás segítségével elszakítja a maga talajától, hogy azután a levegőben próbálja legyőzni. (Sándor Pál: Ügy van! Ügy van!) Nem gondolja a t. Ház, hogy elérkezett volna már az az idő, hogy a kormányherkules és közvéleményanteusz ne egymás lebírásában próbálják ki erejüket, hanem szövetkezve lássanak hozzá az ország megmentéséhez. (Sándor Pál: Ügy van! Ügy van!) Es ha ezekkel a gondolatokkal csak valamivel hozzájárultam a jövőnek előkészítéséhez, akkor teljesítettem kötelességemet. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Erdélyi Aladár! Erdélyi Aladár: T. Házi! Méltóztassék megengedni, hogy egy határozati" javaslatot nyújtsak be, minden bővebb indokolás nélkül. (Halljuk! Halljuk!) Az együttes bizottságban Lakatos Gyula t. képviselőtársam a következő indítványt nyújtotta be (olvassa): «Indítványozom, hogy az együttes külügyi és pénzügyi bizottság vegye fel jelentésébe a Franciaország, Nagybritannia, Olaszország, Románia, Csehszlovákia és 'Jugoszlávia között kötött megállapodást, egy külön alap, az úgynevezett B.-alap tárgyában — a IV. egyezményt — és indítványozom az országgyűlés Képviselőházának, hogy az egyezmény teljes tartalmát vegye tudomásul.» T. Ház! Amint a szövegből is méltóztatik látni, ez olyan egyezmény, amelyhez tulajdonképpen a magyar országgyűlésnek semmi köze sincs. Ennek sem tárgyalásában, sem szövegének megállapításaiban egyáltalában részt nem vett. Elismerem, hogy vannak ennek vonatkozásai, amelyek a magyar ügyeket érintik, de alkotmányos szempontból nem tartom lehetségesnek, hogy mi egy ilyen megegyezést törvénytárunkba bárminő formában is beiktassunk. Éppen ezért indítványozom az egyesített külügyi és pénzügyi bizottság javaslatával szemben a következőket: «A Képviselőház csak azt a tényt veszi tudomásul, hogy az egyesített bizottság az úgynevezett «B» alapról szóló IV. számú szöveget a bizottság jelentéséhez, csatolja.» Kérem, méltóztassék ezt elfogadni, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon,) Elnök: Szólásra következik? (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk! — Friedrieh István: Nem értjük, szünetet kérünk! Öt perc szünetet kérünk! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő utak! A képviselő uraknak joguk van hozzászólni. (Friedrich István: De nem értjük! Szünetet kérünk! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak kérem, csendben maradni. Tisztázódik a kérdés. Lakatos Gyula képviselő úr kért szót, a szót a képviselő úrnak megadom. (Nagy zaj a. bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Előbb engedélyt kér a felszólalásra.) Lakatos Gyula: T. Ház! Elállók a szótól. (Elénk derültség a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Akkor szünetet kérünk. Öt perc szünetet kérünk. Hadd tudjuk meg, hogy mi az? — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Erről nem kell most rögtön határozni. — Friedrich István; Nem értjük kérem! Bevalljuk, hogy nehézfejűek vagyunk, nem értjük! — Br. Podinaniczky Endre: Nem kell szünet, úgysem most határozunk! — Friedrich István (Br. Podmaniezky Endre felé): Ön se érti, kedves képviselő úr. — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Csik József! Csik József: T. Képviselőház! Mielőtt a jelen javaslat érdemi tárgyalásába fognék, legyen szabad egy megjegyzésre szorítkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen utalni akarok arra az idegesség-re, amely a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál pro és kontra megnyilvánul. Véleményem szerint nincs semmi ok erre az idegességre, amelyet az egyezmények tárgyalálásánál tapasztalunk. Ok lenne erre abban az esetben, ha valamilyen hiány mutatkozott volna ezek tárgyalásánál az irányban, hogy a kormány tényezői Hágában és Párizsban nem tették volna meg mindazt, amit telük a nemzet elvárt. És nincs szükség arra, hogy kormánypárti részről, hogy úgy mondjam, mindjárt hazaárulónak minősítsék azt, aki talán nem honorálta ennek az egyezménynek a szellemiét, és nem olyan magasztalólag szól róla, mint talán a túloldalról többén. De egyáltalán nincs idegességre ok, hiszen nem volt még talán törvényjavaslat a Ház előtt, amelynek elfogadása annyira biztosítva lett volna, mint a 'tárgyalás alatt levő egyezményeké. (Fábián Béla: Egyenlően biztosítva van itt minden javaslat elfogadása!) Hiszen, amint Rassay t. képviselőtársam kijelentette, nem lehet senki abban a helyzetben, hogy magára vállalná azt a felelősséget, amely abból származnék, ha ezt a törvényjavaslatot, ezeket az egyezményeket a Ház nem szavazná meg. Figyelve a hírlapokat és a Házban á túlsó oldalról elhangzott felszólalásokat, szinte megkapó volt az az elismerés, amellyel ezen egyezményekkel kapcsolatosan egyes felszólalók és egyes újságok viseltettek. Ha tekintjük azt a