Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-383
Az országgyűlés képviselőházának 383. ülése 1930 április 30-án, szerdán. 89 csiráinak hibákat, hogy ezzel kvázi a felelősségnek nagyrészét az ellenzékre hárítsa. Méltóztassék a felelősséget azoknak viselni, akik ezt a szituációt ténykedésükkel előidézték, és méltóztassék a felelősséget majd még azokért is viselni, amik — ha meg nem változik ez a hely zet — holtbizonyossággal fognak bekövetkezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) (Az elnöki széket Almásv jLiászló foarlalja el.) Az 1918-as és 1919-es forradalmat mesterségesem csinálták. Akkor a magyar falu egyáltalán nem vett részt abban. Az egészet pár intellectuel — Jászi Oszkár, Hock János stb. — csinálta, akik így akarták a maguk politikai pecsenyéjét megsütni. Kihaszráltáik a nemzetnek a háború által kifárasztott lelkületét s csináltak Budapesten fenn egy róka-, egy patkányforradalmat ' (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon), amelyet csak azért tudtak a vidékre is kivinni, mert a központi, a centrális bürokrácia elárulta a maga hivatását, elárulta az esküjét és szolgálatukba szegődött, holott, ha az első héten megtagad jálk a szolgálatot, soha a proletárdiktatúra a hatalmát kiterjeszteni nem tudta volna. Most azonban más a helyzet. Aki a vidék hangulatát ismeri, annak háta borzong. (Ügy van! Ügy van!) En a francia falu sorsának megismétlődését látom és óva intem a kormányzatot, hogy ezen az úton tovább haladjon, vagy ha tovább halad, minden felelősséget azért, ami történni fog, kénytelen vagyok a t. kormányra hárítani. Méltóztassék visszaemlékezni a háború utáni időkre. Amikor nekünk egy kicsit jól ment. — megjegyzem, hogy a gyáriparnak akkor is százszor jobban ment. mint nekünk — mi volt a következmény 1 ? (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni a jobboldalon! Gaal Gaston: Amint a mezőgazdák egy kicsit is többet vettek be, abban a pillar at bán megszületett a maximálás, megszületett a rekvirálás a mezőgazdaság összes terményeire. Ugyanakkor az egész háború alatt hiába sürgettük, hogy a gyáriparral is csinálják meg ugyanezt. A forradalmak után, a proletárdiktatúra után. amikor az ország újraszületéséről volt szó, ki hozott megint áldozatot? A mezőgazdasági A mezőgazdaság vagyon váltsága óriási, hatalma^ naey pénzáldozat volt, amelyet kisajtoltak belő'ünk. A gyáripar és a pénzintézetek azt a meilényzsebülkből kifizették. (Erdélyi Aladár: Ma sem hajtották végre!) Arról nem is beszélek, hogy a házvagyonnak vagyonváltsága ma sincs végrehajtva. Amikor a konjunktúra csak egy kicsit is mellettünk volt, akkor fel tudták emelni a mi adóinkat, s azokat felsrófolták úgy, hogy én például békebeli adómnak éppen a kétszeresét viselem, deazt hiszem, vannak gazdák, akiknél a hányad még ennél is nagyobb. (Felkiáltások a jobboldalon: Vannak!) Ebből csak logikai következmény az. hogyha a mezőgazdaság állapota olyanná vált, hogy a jövedelmezősége annyira restringálódott, hogy még a tulajdonképpeni rendes ndókat sem bírja meg, az államnak csak egy kötelessége lehet: az adóterhektől a mezőgazdaságot megszabadítani! Tudom, hogy ennek következményei vannak. Hiszen az államnak a jövedelemre szüksége van, s amit elenged egy helyen, a másik helyen be kell hajtania. De méltóztassék megnézni a pénzügyminiszter úr költségvetését: hány millió van előirányozva az egyes adónemekben 1 ? Méltóztassék megnézni, mi van ott földadóban, házadóban előirányozva, amelynek legnagyobb részét — lényeges nagy részét — a gazda fizeti. Méltóztassék megnézni, mi van jövedelemadóban és vagyonadóban, holott ezek közül egyet sem fizet a társulati adóalany, csak egyféle adót: társulatiadót fizet és társulati adó címén nincs több előirányozva 20 milliónál, a múlt évben pedig csak 18 millió folyt be. Felhoztam már itt is és írásaimban is ismételtem, hogy a múlt évben befolyt 18 millió társulatiadóból 11 milliót a 10 legnagyobb budapesti pénzintézet fizetett. Értsék meg jól a képviselő urak: maradt tehát az összes többi társulati adóalanyokra, a többi budapesti és vidéki pénzintézetekre, vasúti társaságokra, szövekezetekre, ipari és kereskedelmi részvénytársaságokra stb.-re mindössze 7 millió penöő. Ha ebből leütöm azokat az adóalanyokat, amelyek pénzintézeti, szövekezeti, vasúti stb. adóalanyok, a gyáripari részvénytársaságokra nem marad csak 3 millió pengő évi adó, ugyanakkor, amikor a földmívelés fizetett 37 millió földadót, legalább 30—35 millió házadót, legalább 25—30 millió jövedelemiadót és legalább 10—12 milliót vagyonadót. (Bottlik József: Es 13 milliót közmunkaváltság címén!) Méltóztí ssék ezt a kettőt egymással összehasonlítani és akkor méltóztassék megbírálni azt, hogy a társulati adóalanyokra kivetett 20 millió pengő a jelen viszonyok között igazságos-e, helyes-e és a teherbíró képességhez szabott-e? Különben hivatkozom e tárgyban a Krüger Aladár igen t. képviselőtársam által előadottakra, a rejtett tartalékokra és mindarra a — magyarul mondva — szabadalmazott lopásra, (Ügy van! Ügy van! — Derültség.) ami ott megy és az adó alóli elvonásokra, a jövedelem-halmozásokra, mindarra, ami ennek az adórendszernek természetszerű következménye. (Ügy van! Uoy van! a jobb- és a baloldalon. — Rassay Károly (a. jobboldal felé): Nem mi csináljuk, ne lelkesedj ének! Önök csinálják, önök teszik lehetővé! -^ Zaj.) V! Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Ezért senki sem lelkesedik itt, háborognak ők is! — Sándor Pál: De szavaznak. — Farkasfalvi Farkas Géza: Innen akarom leszögezni, hogy mi is helytelenítjük! — Állandó zaj.) Csendet kérek ! Gaal Gaston: Méltóztassanak megengedni, hogy beszélhessek, roppant sok elínondanivalóm lenne. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassanak tőlem az időt elvenni, mert még így sem tudok eljutni mondanivalóim végére. (Halljuk! Halljuk!) Feltétlenül szükségesnek látom és a legkomolyabb am ajánlom a mélyen t. kormányzat figyelmébe, hogy a falu népe adójának leszállításával a legkomolyabban foglalkozzék. Méltóztassék mindenekelőtt a földadó megfelelő mérséklésére gondolni, továbbá a házadó mérsékléséről, megfelelő restringálásáról gondoskodni, ahol a legnagyobb sérelem éri a falusi népet, mert az nem adja bérbe a házát, hanem maga lakjai, tehát az adó őt terheli; (Ügy van! jobb felől.); méltóztassék a borfogyasztási adó leszállításának kérdésével foglalkozni (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) és (méltóztassanak foglalkozni a közmunkaváltság eltörlésének kérdésével, mert a közmunkaváltság teljes abszurdum. (Ügy van! — Farkasfalvi Farkas Géza: Meg akarja a kormány csinálni, meg is ígérte, hogy megcsinálja! — Sándor Pál: Mindent akar, de semmit sem csinál. — Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Csinálunk! — Jánossy Gábor: Halljuk! Kifogy az időből! — Halljuk! Halljuk! jobb\ felől.) Általában méltóztassék a mélyen t. kor13*
