Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-383

90 Az országgyűlés képviselőházának 3 mánynak arról gondoskodni, hogy egy olyan . foglalkozási ág, amely direkte 5 és fél millió [ lelket tart el ebben az országban, indirekte pedig mindenkit eltart, aki ebben az országban csak mozog, (Ügy van! Ügy van!) ne legyen kormányintézkedésekkel arra kényszerítve, Hogy hiába dolgozik hajnaltól késő estig, hiába töri magát, hiába rongyoskodik, hiába követ el szellemileg és testi munkával mindent, mégis abszolút irrentábilis. (Ügy van! Ügy van!) Erre a paraszttól kezdve a 100.000 holdasig évről-évre mindenki ráfizet. Ilyen helyzetet fenntartani nem lehet, vagy ha a kormány fenntartja, akkor méltóztassék az elkövetkezendőkért a felelősséget is viselni és akkor nem méltóztassék a felelősségnek egy szemernyi hányadát sem áthárítani azokra, akik ennek a szituációnak felidézésében abszolúte nem részesek. (Rassay Károly: Ügy van, ez a parlament!) , Ott van a másik kérdés, amely lehetetlenné teszi ebben az országban a mezőgazdaság rentabilitását, létét, de egyúttal a fogyasztókat is megöli: a vámkérdés. Ez én egyszer már tisztáztam itt. Sajnos, a vámtörvény tárgyalásában betegségem miait nem vehettem részt, Sándor Pál t. barátomnak valóságos hősi küzdelmét azonban betegágyamban fekve is élvezettel olvastam és lelkemben hálát adtam neki, amikor láttam azt a sziszifuszi munkát, amelyet ennek a javaslatnak tárgyalásánál kifejtett. Azt, hogy ez a javaslat 1925-ben idekerült, széleskörű politikai tárgyalások előzték meg. Megelőzték tárgyalások már 1922-ben. A Gyosz. nevű alakulat rendezett akkor egy ankétot, amelyre meg voltak híva azok is, akik pártolták a vámvédelmet és azok is, akik ellenezték. Pártolni senki se pártolta más, csak a Gyosz. és Ferenczi Izsó ő nagysága, mert azt hiszem, akkor még osztálytanácsos volt a kereskedelmi minisztériumban, akinek mint hatóságnak egyoldalúlag nem lett volna szabad bármily irányban is állást foglalnia, aki azonban mégis a legmesszebbmenő védvámosságnak volt a híve és az ő egyéni munkája volt az a vámtörvény, amelyet itt a Képviselőház, Sándor ^Pál t. barátom minden törekvése ellenére, változatlanul elfogadott. Erről a vámtörvényről azóta már a miniszterelnök úr — nagyon jó, hogy éppen személyesen jelen van — saját maga jelentette ki nyilvánosan, hogy nem a kormány álláspontja volt. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy a kormány csak azt terjesztette elő javaslat alakjában, amiben az érdekeltségek egymással megegyeztek. Utóbb kisült, hogy a Gyosz.-t kivéve egyetlen-esy érdekeltség se vállalja az apaságot. Az Omke. a legteljesebben elutasította ezt magától s az Omge. is elutasította magától, úgyhogy nem maradt senki más, mint a Gyosz., Ferenczi Izsó és a kormány. A kereskedelemügyi miniszter úr is megerősítette, hogy a vámtörvény abban az alakjában, amelyben itt fekszik, nem a kormány álláspontja, sohase is volt az, hanem ők osak honoráltak bizonyos közkívánalmakat. Ezzel szemben konstatálni kívánom, hogy az 1922. évi ankéten, kivéve a Gyosz. képviselőit és Ferenczi Izsó osztálytanácsos urat, az összes felszólalók, az egész érdekeltség — a fogyasztók, a kereskedelmi és iparkamarák, a kisebb iparosok és a gazdák és végül a szakértők is — egy Matlekovies Sándoral az élükön, a legmesszebbmenőén ellene foglaltak állást, ésmindazt megjövendölték, ami ennek a vámtör-, vénynek a hatása alatt itt tényleg bekövetkezett. Sokan azt mondották, hogy nekünk védekeznünk kellett a nyugattal szemben, mert a 83. ülése 1930 á/prilis 30-án, szerdán. nyugat nem eresztette be a mi gabonánkat, ellenben iparcikkeit a nyakunkra küldte. Ebből egy betű sem igaz, mert 1922-ben mi annyi búzát adhattunk volna el, amennyit akartunk, de nem volt módunk rá, inert hiszen kiviteli tilalom volt, csak bizonyos protekciós urak és alakulatok 'kaptak kiviteli engedélyt. (Rassay Károly: Ügy van!) Ez üzlet volt, régen volt, ne bántsuk a kérdést. Akik tudták a módját, azok vihettek ki. Magunk szoktattuk le régi vevőinket, Ausztriát, Csehországot, Tirolt és Olaszország egy részét arról, hogy magyar búzával dolgozzanak, mert amikor kellett nekik a magyar búza, nem adtunk nekik, hozzászoktattuk tehát őket, hogy amerikai búzát vigyenek be, s most mi szenvedjük az amerikai búza versenyét, amely kvalitás szempontjából is különb a raii agyonnemesített búzánknál. (Zaj half elől.) Hogy nem levegőből beszélek, idézem Ferenczi Izsó tisztelt osztálytanácsos úrnak egy mondatát, amelyet ott az ankéten ő maga mondott. Méltóztassanak meghallgatni (olvassa): «Nem lehet kétség, hogy a magya^* mezőgazdaságot ma termékeinek vámvédelme nem viszi előbbre, mert célkitűzése nem lehet más, mint a minél erőteljesebb kiviteli tevékenység; belső piacunkon árrontó versenytől nincs oka félnie, annál kevésbbé, mert hiszen a kiviteli tilalmak és illetékek révén most — és nyilván még igen jó ideig — még a vám nélküli teljes világpiaci árat sem éri el sem a belföldön, sem a külföldön.» Méltóztatnak látni, hogy maga elismeri, hogy a kiviteli tilalom mellett nem kapta meg a gazda azt az árat, amelyet joggal elvárt. A célkitűzésre nézve a következőket mondotta (olvassa): «Egész gazdasági szerkezete alapján Csonka-Magyarországnak kereskedelmipolitikai defensiv frontja csakis a nyugattal fordulhat szembe.» Hová vittünk mi ki búzát? Romániáb cl? cl Balkánra, Oroszországba, vagy Lengyelországba? A mi gabonapiacunk egyetlen tere a nyugat volt, és a miniszteri osztálytanácsos úr, mint elérendő célt tűzi ki a nyugati fronttal való szembefordulást és olyan vámpolitikát sürget, amely ezt a célt szolgálja. Ennek következménye volt, hogy amikor még elzárkóztunk azoknak az országoknak ipara elől, amelyek eddig összeköttetésben voltak velünk, nagyon természetes és magától értetődő, hogy ugyanazok az országok közben az amerikai búzával is . megismerkedvén, mindent elkövettek arra nézve, hogy a magyar mezőgazdasági terményeket kiszorítsák. (Ügy van! a balközépen.) Most már mi következett be ebből a törvényből? Hiszen azóta, 1925-ben törvénnyé vált ez a tervezet, amelyre nézve megmondták véleményüket az akkori szónokok. Sajnos, az idő nem engedi meg, hogy mindent elmondjak. Egészen röviden hivatkoznom kell azonban Méhely Kálmán jóslatára, akikif ejtette, hogy ebből csak .kartellek özöne, százai keletkezhetnek és megmondta, hogy mi lesz a kartell-érána'k következménye. Méhely ezeket mondotta, (olvassa): «1. Erőszakoskodás az alkalmazottakkal szemben, a munkások bérének leszorítása. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 2. Erőszakoskodás a nyersanyagtermelőkkel és a kereskedőkkel szemben.» Ez már megtörtént. «3. Erőszakoskodás a fogyasztókkal szemben.» Ez is megtörtént. «4. Erőszakoskodás az új termelőkkel szemben.» Gyárat alapítani? Tessék a jelentéseket elolvasni, hogy tiltakoznak, hogy új gyáraknak is adjanak állami szubvenciót. «5. Erőszakoskodás az államhatalommal szemben.» •