Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-383

88 Az országgyűlés képviselőházának ő méltósága a szomszédban vadászott, és ott állt azokkal a kocsikkal még az a külön kalauz is, akit minden ilyen kocsihoz odarendelnek. (Jánossy Gábor: Ez a háború után történt! — Zaj.) 'Ezek azok a bizonyos kérdések, amelyek rossz vért szülnek, s amelyek felidézik azoknak az emlékezetében, akik ilyen kérdésekkel komolyan foglalkoznak, azt a lelkiállapotot, amelyben a francia forradalom előtt volt a francia parasztság, amikor az^ adószedési jogát bérbeadta annakidején az állam, s bérlők hajtották be a rongyokba burkolt francia paraszttól az adókat ugyanakkor, amikor a francia nemesség és a párizsi lakosság tobzódott mindenféle luxusban és bővelkedésben. Égy nagyon krassz esetet tudok itt elmondani, amelyet a mélyen t. földművelésügyi miniszter úrhoz adresszálok, mert véletlenül abból a. minisztériumból való két tisztviselővel történt. Nemrégen tartottunk az Omge.-ban egy igazgatóválasztmányi ülést, amelynek tárgya a mezőgazdaság jövedelmezőségéről szóló adatgyűjtés volt, ahol az Omge. elnöke hálás köszönetet mondott a földművelésügyi miniszter úrnak azért, hogy erre a célra a múlt esztendőben — ha jól emlékszem — 30 vagy 35.000 pengőt folyósított. Miután azonban ilyen jövedelmezőségi adatgyűjtés egy esztendei anyaga abszolúte nem alkalmas arra, hogy abból általános tanulságokat lehessen levonni, természetesen az Omge, azon volt, hogy legalább egy tízéves ciklusban gyűjthessük össze ezeket az adatokat és tíz év tapasztalatai alapján állapíthassuk meg azután a valóságot. Ebben benne voltak a mezőgazdaság vámterhei is. Akkor ki kellett, hogy jelentse az Omge. elnöke, hogy a földművelésügyi minisztériumból kapott értesülése szerint — sajnos — a miniszter úr nincs abban a helyzetben, hogy ezt a 30 vagy 35.000 pengőt — most már nem emlékszem — továbbra is, <ai folyó évre is folyósíthassa, úgyhogy ezt az egész akciót el kellett halasfetani, mert pénz nemi lévén, tovább az Omge. nem tudta azt megcsinálni. Idáig minden jól van. Ezt a tárgyalást azonban végighallgatta a földmívelésügyi minisztérium két aktív államtitkára, akik ott jelem voltak, és amikor én gyalog felmentem az Omge.-ba, otí láttam a piros-fehér-zöld csíkos autót, és mikor lejöttem a tanácskozás után az Omge.-ből, még akkor is ott láttam a pirosfehér-zöld jelzéses autót, a földmívelésügyi műnisztérium tulajdonát, amely a két méltóságos úrra várakozott. Nem hiszem, hogy ezek közül a méltóságos urak közül egyik is «von Haus aus» hozzá lett volna szokva ahhoz, hogy ilyen útra is autón járjon. Ha csak ezt az egy autót méltóztatnak a minisztériumban megszüntetni, ennek költségeiből rögtön futj 30—35.000 pengős dotáció a mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtésre. Mélyen t. Képviselőház! A miniszterelnök úr hívott fel bennünket arra, hogy figyelmeztessük a kormányt mindazokra a kérdésekre, amely kérdésekben hibát látunk, és a kormány a legnagyobb jóindulatai fogja mindazokat a figyelmeztetéseket figyelembe venmi, amelyek végrehajthatók. Rá kell térnem az adókra. Ez a figyelmeztetés nagyon régen megtörtént. Szokásom ellenére elsősorban saját személyemre vagyok kénytelen hivatkozni, aki 1922 nyarán, mikor a Kállay-féle adótörvényeket itt beterjesztették, először elkövettem mindent egyénileg a kormánypártban és a kormánnyal való személyes tárgyalás keretén belül, hogy ezeknek az adótörvényeknek meghozataláról — 383. ülése 1930 április 30-án, szerdán. amelyekről tudtam, hogy a, mezőgazdaság vesztét fogja okozni — a kormányt lebeszéljem. Mikor nem sikerült, bejelentettem már előzőleg is, hogy ha ezeket az adótörvényeket a kormány beterjeszti, és ezeket változtatás nélkül elfogadják, akkor én tovább a kormánnyal egy úton nem haladhatok, mert azok következményeiért a felelősséget részemről vállalni hajlandó nem vagyok és kénytelen leszek nemcsak az elnökségről lemondani, de — bármennyire nemezemre is esik egyénileg, — a kormánypártból is kilépni. Tehát a figyelmeztetés a kormány részére megvolt, de nemcsak tőlem volt meg. Azon az értekezleten, ahol utoljára tárgyaltuk a javaslatokat, mikor én még a kormánypárt tagja voltam, Hoyos Miksa gróf és Prónay György báró is felszólalt és nálam még sokkal erősebb hangon ostorozta ezeket az adótörvényeket. Csak a konklúziókban tértünk el egymástól. (Gál Jenő: Azok is kiléptek a kormánypártból? — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Én szerény felszólalásomat azzal végeztem: ha pedig a kormány mereven ragaszkodik ezekhez a törvényekhez és kilátásba nem helyezi a megfelelő lényeges megváltoztatásukat, kénytelen leszek a konzekvenciákat levonni: úgy az egységespártból kilépni, mint az elnökségről lemondani. A másik két szónok közül az egyik azt mondotta, hogy a mezőgazdaság pusztulására vezethetnek ezek a javaslatok, tehát lelkiismerete szerint el nem fogadhatja, de ha a kormány mégis ú^y kívánja, meg fogja szavazni. (Mozgás a baloldalon.) Mind a két szónoknak az volt a végkonkluziója. Azóta is tagja mimd a kettő az egységespártnak, az egyik idebenn, a másik a Felsőházban. Denique a kormányt ezeknél az adótörvényeknél igenis figyelmeztettük. És hogy ezeknél - az adótörvényeknél száz száI zalékig nekem lett igazam, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezeknek az adótörvényeknek szerzője, Kállay Tibor igen t. képviselőtársam e törvények miatt itt ül az ellenzéken. Köztünk már meg volt akkor is a differencia. Beszéltem vele, s ő azt mondta, hogy nem számított ezekkel a törvényekkel többre mint legfeljebb pár száz milliós emelkérié^e. de hogy ezeket ii gy dolgozzák ki és úgy hajtsák végre. ho*w ez eredetileg 400 milliós budget 1000 millió**»? emelkedjék, arra nem gondolt soha, az eszeágában sem volt. Akkoriban erről a helyről figyelmeztettem ezt a minisztert arra, hogy amint ezt a fegyvert a bürokrácia kezábe adia. megállás többé nem lesz. (Mo-aásA s mindaddig fogják nyúzni Magyarország adózóit az adóbürokraták, amíg azokban utolsó csepp nedvesség és élet van. Ez megtörtént. Nekem száz százalékig lett igazam, (Ügv van! a balközépen. — Mozgás.) Végtelenül sajnálom, hogy nekem lett igazam, s szívesebben vallanám be azt, hogy tévedtem, csak magyar gazdatársaim lennének olyan helyzetben, hogy meg tudjanak élni. így azonban kénytelen leszek konstatálni a koldus magyar földmívelőség romjai felett, hogy, sajnos, száz százalékig az én figyelmeztetésemnek lett igaza. Ha a miniszterelnök urat ilyen behatóan, hathatósan figyelmeztették inren, a Ház padjairól, — és pedig nemcsak én, hanem az egész ellenzék, amely állandóan, évről-évre folyton ezt hangoztatta és követelte a kormánytól — ha, morídom, mindez megtörtént, és a kormányt a helyett, hogy visszafelé ment volna, mindent elkövetett a költségvetés felduzzasztására és az adózásnak még jobban való kihasználására, akkor a miniszterelnök úrnak nine's joga bennünket figyelmeztetni arra, hogy adjunk neki jótanácsokat, figyelmeztessük, hol