Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

Az országgyűlés képviselőházának 3 közhasznú (szolgálatnak, amelyet az állam, a társadalom és egyesek érdekében végeznek. Tudom azt, hogy mit jelenthet egy rendezett hitelintézeti hálózat a belföld és külföld előtt, éppen azért nincs is szándékomban a hivatását jól betöltő pénzintézetek nagy összességét kritizálni, de kötelességem a szavamat az érintett és bizony már sok esetben az uzsorához közelálló jelenségek ellen felemelni. Elég baj, hogy még mindig lehetnek a vidéken olyan pénzintézetek, amelyek nincsenek a Pénzintézeti Központ ellenőrzése alatt és így azokon kívül állván, kényükre, kedvükre dolgozhatnak. Nincs szükség egy-egy vidéki városkában vagy körzetben 5-HG takarékpénztárra vagy bankra, amelyek mind meg akarják keresni a maguk rezsijét, osztalékát, igazgatói tantièmjét. Ezért van a nagy hajsza az aránytalan kamatok igérésével a betétek után. Tisztelet becsület a nobile officiumban működő igazgatóknak, de sokan vannak, akik itthon nagyon is megfizettetik magukat és nem elégednek meg olyan szerény fizetéssel, mint például a Sándor Pál t. képviselőtársunk említette, svájci bankdirektorok. Nagyon helyeslem, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr szintén szóbahozta a bankfúziókat, amelyeknek szükségére három évvel ezelőtt és azóta is mindegyik költségvetési beszédemben magam is mindig rámutattam. Nemcsak fúziókra van szükség, t. Ház, de arra is, hogy a Pénzintézeti Központ ellenőrző tevékenysége kötelezővé tétessék, mert például csak Budapesten közel mintegy 200 magánbankcég működik állami ellenőrzés nélkül; hogy pedig ez mit jelent a hitelkereső közönség szempontjából, azt a nyilvánosságra jutott egyes szomorú következmények eléggé megmutatták. Mielőt beszédemet befejezném, méltóztassék megengedni t. Ház, hogy az értékesítésnek egyik fontos eszközével, az árú- ós értékpiacával, a tőzsdével foglalkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) A tőzsde mindenkor aktuális volt, de talán sohasem annyira, mint jelenleg. A gazda minden reményét terményeinek értékesítéséhez fűzi, attól várja befektetett tőkéjének hozamát,

r termelési költségeinek megtérítését, készkiadásainak, adójának fedezetét. Agrárállamban különösen fontos tehát az, hogy a gazda ezeket a számításait megtalálja, mert e nélkül nemcsak a gazdálkodó szenved, hanem a nemzet is. A mezőgazdasági helyzet nyugodt menete tehát, joggal mondhatjuk: államérdek. És ha most látjuk, t. Ház, azt a rettenetes pusztulást, ami a tőzsdéken csak legutóbb is végbement, jogos aggodalom üli meg a lelkeket gazdasági jövőnk iránt. Kevés vigasztalást nyuit az, hogy világjelenséggel állunk szemközt, túlprodukció van; a fogyasztás nem áll arányban a termeléssel, stb., mert ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatok dacára, a búzát nálunk a világparitás alatt másfél pengővel alacsonyabban jegyzik, egyes spekulánsok pedig a prompt és határidő piaci áru kurzusa közötti különbözeteken igen tekintélyes hasznot könyvelhettek el javukra. Nagyon jól tudjuk, hogy a tőzsde^ élete összefügg a közélettel, amint a múltban háború, forradalom, kommunizmus, majd a korona esése mind kihatással voltak rá, éppúgy a jelen eseményei sem múlhatnak el fölötte hatástalanul, azonban mégis a spekulációnak, a játéknak azt a szertelenségét, amely még amai nehéz helyzetet is ki tudja a maga részére használni, a legnagyobb mértékben el kell ítélnünk. Nem volt helyes az a játék sem, amely néhány évvel ezelőtt a koronát kontreminálta meg. Sajnos, a börzére bevonult keresztény új elemek sem tudÎ. ülése 1930 április 29-én, kedden. 75 tak az ott uralkodó felfogáson javítani, hanem maguk is inkább ahhoz alakultak. A tőzsde reformja ismét előtérbe került, mint a múltban, valahányszor nagyobb megrázkódtatások érték a gazdasági életet. Általánosan elismert, t. Ház, a kereskedelem nemzetközi jellegénél és szabadságánál fogva a tőzsdék önkormányzata. Anglia, Hollandia, Svájc az autonómia terén annyira mennek, hogy a tőzsdéket éppen olyan önálló jogi személyeknek tekintik, mint más testületeket s e tekintetben működésüket sem érintik egyéb külön törvények. Angliában a közismert liverpooli tőzsde egyszerű részvénytársaság, Hollandiában tőzsdetörvény nincsen. Olaszország az árutőzsdék ellenőrzését a kereskedelmi kamarákra bízza. A néq^et birodalmi törvényhozás a gabona-határidoüzletet kifejezetten eltiltotta és annak áthágóit szigorú büntetéssel sújtotta, Ausztriában az 1903-ban létrejött negyedik tőzsdetörvény a terménytőzsdék szervezéséről és a gabonahatáridőüzlet megtiltásáról intézkedik. A tiltott határidőüzleti játékost vagy közvetítőt az osztrák törvény szigorú büntetéssel üldözi. A budapesti árú- és értéktőzsde abból a Gabonacsarnokból fejlődött, amelyet 1854-ben a Pesti Lloyd Társulat állított fel. Amikor 1860. február 20-án kiadott osztrák császári pátens a monarchia nagyobb forgalmi helyein tőzsdék szervezését rendelte el, a helytartótanács felhívta a budapesti kereskedelmi és iparkamarát, hogy ily irányban mielőbb tegyen javaslatot. A kamara el is készítette a felállítandó árú- és értéktőzsde alapszabály ter vezetet, -mely jóváhagyatván «Pesti áru- és értéktőzsde» elnevezéssel 1864. február 18-án Kochmeister Frigyes elnöklete alatt meg is nyilt. A magyar tőzsde autonóm intézmény, amely felett az állami ellenőrzést a kereskedelemügyi miniszter által kinevezett miniszteri tőzsdebiztos gyakorolja. Intézkedő szervei: a közgyűlés és a tanács. A tőzsdén kötött ügyletek között a határidőüzlet miatt érte a legtöbb támadás a tőzsdét. Különösen kifogásolták, hogy ma vegyenek valamit, amit csak egy, vagy több hó múlva vesznek át, hogy ma eladjanak valamit, ami még nincs is a vevő birtokában. A határidőüzlet ellen felhozott kifogásokban leglényegesebb az volt, hogy azok nem legális, hanem egyszerű differenciális üzletek, amelyekben az eladó nem is akar szállítani, a vevő nem is akar átvenni, csakis a kialkudott ár és a szállítási időpontban bekövetkező ár közti különbségre spekulálnak. Kétségtelen, hogy az ilyen, kizárólag spekulációra épített üzlet törvényes védelemben nem részesülhet, csak az a kérdés, miként lehet azt a gyakorlatban keresztülvinni, a nélkül, hogy a legális üzletek ne érintessenek. A kereskedővilág egyik vezető egyénisége, Sándor Pál igen i. képviselőtársunk ellene van a fedezetlen határidőüzletnek és ha tőle függne, nyomban meg is szüntetné ezt a játékot, de mivel a játék és a legális üzlet között határt vonni nem tud, nehogy az utóbbi csórbát szenvedjen, sajnálattal bár, de kénytelen az előbbit tűrni. Ebből a felfogásból is látszik, hogy a határidőüzlet terén bajok vannak, amelyeket orvosolni kell. A gabonahatáridőüzlet ellen intézett támadások t. Ház, már a 80-as években arra indították a tőzsdetanácsot, hogy határozatilag kimondotta, miszerint a tőzsdebíróság ezentúl nem fog megítélni olyan követelést, mely hivatástalan egyénektől ered s fedezet hiányában köttetett. Ez a határozat, bár a múlttal szemben némi haladást jelentett, nem nyugtathatta meg a határidőüzlet elleneseit, különösen amikor azt lát-