Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-382
76 Az országgyűlés képviselőházának i ták, hogy a féktelen spekuláció tovább szedi áldozatait. Egymásután megmozdultak a magyar gazdatársadalom szervei, a vármegyei gazdasági egyesületek, az Omge., több vidéki kereskedelmi és iparkamara, vidéki, különösen Dunántúli kereskedelmi társulatok, amelyek felirataikban, gyűléseiken, kongresszusaikon sürgették a tőzsdetörvényt és a gabonahatáridőüzlet szabályozását. * Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter mindazon kérdések megvitatására, amelyek a tőzsdereform gyűjtőneve alatt kerültek forgalomba, 1896 december 21-ére szakértekezletet hívott egybe. A szakértekezleten résztvett 15 felszólaló közül 12 a gabonahatáridőüzlet szabályozását és a tőzsdetörvény meghozatalát sürgette. A kormány dr. Neumann ^.rmdn budapesti ügyvédet a tőzsdetörvény elkészítésével meg is bízta. A tőzsdének törvényes szabályozása azonban mégsem történt meg s így annak alapját továbbra is az 1864-ben kiadott osztrák császári pátens képezi, a ihatáridőüzleteket pedig a budapesti tőzsdén jelenleg is a tanács határozatai szabályozzák. Ha az eladó'és a vevő a fennálló szabályokat tényleg betartanák, akkor alig lenne fedezetlen kötés, minthogy azonban a végrehajtás a két fel tetszésére van bízva, a jövendő játéklehetőség érdekében igen gyakran kölcsönösen hallgatnák s annál kevésbbé ellenőrzik egymást. A határidőüzlet a gazdák szempontjából eszköz a tekintetben, hogy saját termését célszerűen értékesíthesse s egyben árnivellálást s a jövendőre nézve árbiztosítást is jelent. Mint exportállamnak pedig, úgylátszik, hogy szükségünk van a határidőüzletre. A gabonahatáridÖpiac ellenőrzi a belföldi árképződéssel Összefüggő eseményeket, a külföldi hírszolgálatot és a világpiaci árakat. Olyan instrumentum tehát, mely véd a külföldi diktatúra ellen és lehetőleg megvédi a gazdasági életet a nagyobb megrázkódtatásoktól. Mindehhez azonban becsületes, tisztességes és jó szándék kell, mely a cél érdekében^ megelégednék a maga szolid keresetével és féktelen spekulációval nem törne egyesek, sőt egész osztályok létalapja ellen. Ki kell tehát emelni a tőzsdét abból, hogy néhány nagy cégnek, exportőrnek és ügynöknek úgyszólván kizárólagos üzérkedő helye legyen. Nem szándékozom, t. Ház, a gabonaárak zuhanásáért kizárólag hazai tőzsdénket okolni, hiszen a budapesti börze csak egy függvénye annak a nemzetközi kapcsolatnak, mely az egész glóbust körülveszi. A magyar gabona lanyhasága nem lokális jelenség, hanem egy láncszeme az egész világon úrrá lett gabonabessznek. Az amerikai exportállamok, különösen a kanadai farmok túlprodukciója, a nagy poolokban tárolt készletek, majd az orosz gabona megjelenése mind okai a bekövetkezett katasztrófának. T. Ház! Abban, hogy a mezőgazdasági érdekek a börzén kellőképpen nem érvényesülnek, mibennünk is van a hiba, mert a budapesti tőzsde alapításától kezdve közel 65 esztendőnek kellett eltelnie, hogy a magyar gazdaközönség képviselői a tőzsdének azon intézkedő testületeiben, ahol saját érdekei felett eddig egy old alúlag csak kereskedők ítélkeztek, mint a tőzsdei szakértő bizottságban és 70 tagú tőzsdetanácsban, az utóbbiban végre 10 taggal képviseletet nyerhettek. Hogy tehát a tőzsdének fentebb érintett visszásságait megszüntessük, szükséges lenne annak törvényes szabályozása. A tőzsde törvényes szabályozásával, t. Ház, nem az a célunk, hogy a tőzsde szabad mozgását gátoljuk, hanem az, hogy esetleges kinö82. ülése 1980 április 29-én, kedden. véseit eltüntessük. A törvény maga nem gát, nem akadály, hanem intézményes biztosíték kíván lenni és e tekintetben csak a külföldet követjük, amikor Ausztria, Németország és az amerikai Unió jó példái után mi is a törvényes kodifikáció útjára szándékozunk lépni. A következő határozati javaslatot vagyok bátor tehát tisztelettel előterjeszteni. (Olvassa): «Határozati javaslat. A magyar országgyűlés Képviselőháza utasítja a m. kir. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az áru- és értéktőzsde szabályozásáról törvényjavaslatot terjesszen elő.» T. Ház! A költségvetési törvényjavaslatban a kormány eleget tett a törvényhozás azon kívánságának, hogy az állam kiadásait csökkentse, tette pedig ezt a nélkül, hogy az ország normális gazdasági rendjét veszélyeztette volna. Minhogy tehát ebben a költség vetési javaslatban továbbra is biztos alapjait látom annak a politikának, mely az ország jövendő boldogulására alkalmas, ennélfogva azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a, középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: Tekintettel az idő előrehaladottságára, kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédem megtartását holnapra halásszam. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Minthogy ekként a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendje legyen az 1930—31. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. (Helyeslés.) Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, azt határozatkép kimondom. Jelentem a t. Háznak, hogy az indítványkönyvbe újabb bejegyzés nem történt, így annak felolvasását mellőzöm. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 1. Hegymegi Kiss Pál — a földmívelésügyi és pénzügyminiszterhez — a szabolcsmegyei burgonya értékesítésének hiánya miatt. (írásban.) 2. Györki Imre — a népjóléti- és munkaügyi, valamint a pénzügyminiszterhez — az Országos Társadalombiztosító Intézet anyagi válsága tárgyában. (Szóval. Halasztva: 1930. évi április hó 2-ár ól.) 3. Györki Imre — a belügyminiszterhez — egy magyar állampolgár hatósági üldöztetése tárgyában. (Szóval. Halasztva: 1930 évi április hó 2-áról.) 4. Reisinger Ferenc — a belügyminiszterhez — a 169.953/1928. VII. B. M. sz. körrendelet tárgyában. (Szóval. Halasztva: 1930., évi április hó 2-áról.) 5. Bródy Ernő —• a belügyminiszterhez '— Miskolc törvényhatósági város kölcsöne tárgyában. (Szóval.) 6. Tobler János — a kereskedelemügyi t és belügyminiszterhez — a külföldi honosságú munkavállalók ügyében. (Szóval.) 7. Csik József — a földmívelésügyi miniszterhez — a mezőgazdasági munkásság nehéz helyzete tárgyában. (Szóval.)
