Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-381
Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 1930 április 11-én, pénteken. 3 senek. Nevezetesen a 18. § hatodik bekezdésének harmadik és negyedik sorából az «igazgatótanácsi», a hatodik bekezdés tizenegyedik sorából pedig az «igazgató-tanácsából» szavakat törölte a Ház a részletes tárgyalás során, elkerülte azonban a Ház figyelmét az, hogy az első bekezdés d) pontjában is szerepel ez az «igazgatótanácsi» szó. (Szilágyi Lajos: Csák Károly •figveimét nem kerülte el; indítványozta is törlését, de az urak nem fogadták el!) A közigazgatási bizottság ezt a dolgot letárgyalta és javasolja a t. Képviselőháznak, hogy a 18. § első bekezdésének d) pontjából az «igazgatótanácsi» szót kihagyni méltóztassék. (Helyeslés.) Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a javaslatomat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérem a t. Házat, méltóztatik-e a közigazgatási bizottság javaslatát elfogadni! (Igen!) Ezt határozatként kimondom. Most pedig kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Úrbanics Kálmán jegyző (Olvassa a törvényjavaslatot. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik az 1928. évben Genfben tartott nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó elárás tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 892, 905.) Szólásra következik Malasits Géza képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Malasits Géza: T. Képviselőház! Tegnap itt felszólalt két kisgazda képviselőtársammal nem kívánok vitába szállani. Elismerem, hogy sok jóakarat áradt ki beszédükből, ezek azonban csak szavak, lényegében a munkáskérdés megoldása tekintetében eddig semmiféle gyakorlati eredményt nem mutatott az ő jóindulatú fellépésük. Azt hiszem, ez a jóindulatú fellépésük azért történt, mert nem akarták tűrni a kereszténypárt konkurrenciáját. Nevezetesen ilyenkor a választások előtt a kereszténypárt mindig felfedezi magáról, hogy mégis csak szociális érzék is kell, hogy legyen ebben a pártban, elvégre a Eerum Novarum alapján áll; van valami a oárt programmjában Ketteier püspök szociálpolitikai követeléseiből is. Ezek ilyenkor a választások előtt ezeknek az uraknak eszébe jutnak, felállanak, egypár kellemes mondatot elmondanak és azt hiszik, hogy a szociális kérdés ezzel megoldódott. Sokkal súlyosabb és sokkal mélyrehatóbb érdekű ez a törvényjavaslat, amely most tárgyalás alatt áll, mintsem azt az urak gondolják. A legkisebb munkabérek megállapítása iránti törekvés a kapitalista termelési mód alatt következett be. (Zaj jobbfelöl. — Esztergályos János: Az urakat ez nem érdekli?!) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: A céh-rendszer az ilyenirányú törekvéseket alig ismerte, a mester és a legény közt nem volt az a mélyreható ellentét, amelyet ma tapasztalunk a kapitalista ter- ' melési mód mellett; a viszony egészen patriarkális volt, úgy, hogy a munkabérek alakulására nézve sem annyira a kereslet és a kínálat, mint inkább a kézügyesség volt a döntő mindenütt, A kapitalista termelési mód megváltoztatta ezt a viszonyt és ahogy Marx nagyszerűen kifejezte magát, jéghideg vízzel öntötte le azt a régi partiárkális viszonyt, amely a munkáltató, illetőleg a mester és a legények között fennállott és a meleg, bensőséges, családiasnak mondható patriarkális viszony helyébe a rideg pénzviszonyt helyezte. A kapitalista termelési mód velejárója, hogy a munkaerő legteljesebb kihasználására törekszenek, velejárója, hogy a béreket és a kereseteket igyekszenek az életfenntartás legalacsonyabb színvonalára lesüllyeszteni és ebben a tekintetben még a vele rokonszenvező állam erejét is igénybevészi. Ennek ellentétéül áll a munkásságnak az a törekvése, hogy munkaerejének felhasználásából minél nagyobb bért tudjon magának kicsikarni. Amíg tehát a kapitalista vállalkozásnak az az érdeke, — és ezt az érdeket mindenen keresztül követi — hogy a béreket a lehető legalacsonyabb nívóra szorítsa le, addig a munkásnak természetszerű törekvése, hogy egyetlen kincséért, munkaerejéért minél több pénzt, minél több értéket kapjon. Ebből a kettős ellentétből származik azután a tőke és a munka harca, amelynek már évszázadok óta tanúi vagyunk. Ebben a harcban a munkásosztály kénytelen szervezetten szembeállani a nemzetközileg szervezett tőkével és szervezettségével .a munkásosztály elsősorban arra törekszik, hogy munkabérének alsó határát valamiképpen megállapítsa; megállapítsa azt a bért, amely megmenti a munkást és családját az éhenhalástól. Mert ha ënnek a bérnek megállapítása tisztán a kapitalistákra van bízva, tisztán a kereslet és kínálat törvényétől függ, akkor bizony a munkásosztály hihetetlen nyomorba kerül, mint ahogy hihetetlen nyomorúságban van a magyar munkásság, mert úgyszólván védtelenül van kiszolgáltatva a nemzetközi tőke magyar expozitúráinak. A kapitalizmus kamaszkorában, a XVIIÏ. század közepetáján Angliában a viszonyok a munkás és munkáltató, az állam és a kapitalizmus között nem sok eltéréssel olyanok voltak, mint ma hazánkban. Az angol kormányzat a nagy francia forradalomtól való reszketésében és félelmében tiltotta a munkások szervezkedését és azt mindenáron igyekezett megakadályozni. Ha az 1809-ben megalakult első modern szakszervezetnek, a vasöntők szakszervezetének iratait olvassuk, akkor bámulnunk kell azt a hősiességet, amely az akkori munkásokat vezette, akik erdőkben, árokparton, mint az üldözött vad jöttek össze, hogy szervezkedjenek, s hogy a legkisebb bérek elérésére irányuló törekvésüknek érvényt tudjanak szerezni. Hozzájárult a munkások törekvéséhez Smith Ádám híres közgazdász tanítása, aki a szabadkereskedelemnek' és szabadversenynek volt a leglelkesebb apostola. ' Smith Ádám azt tanította, hogy minden konszern és minden összebeszélés: Összeesküvés a közület ellen. Meg is írta világhírű művében, hogy ha egy vendéglőben 5—6 munkás Összejön, azok a legritkábban jönnek össze szórakozás céljából, inkább azért, hogy összeesküdjenek a közérdek ellen; vagyis megbeszélik azt/ hogy mennyi bérért dolgoznak és megállapítják a munkabérnek legalacsonyabb határát. Mármost azt, hogy a munkáltatók is összeálltak, kartelleket létesítettek, az, úgylátszik, Smith Ádámnak, a
