Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

72 Az országgyűlés képviselőházának hogy európaszer te változás következzék , be a vámpolitika irányálban. .;-.-. Erre már a múltban maguk a kisentente államai gondoltak, amikor két évvel ezelőtt Bukarestben gazidiasági kérdések megvitatására jötteik össze. A cseh iparállam érdekeit differenciális vámelbánásban kellett volna részesíteni a jugoszláv és román mezőgazdasági érdekekkel szemiben^ de az-'uralmon lévő cseh agráriusok az agrárvámok jelentős leszállításába nem mentek bele, viszont a másik két kisentente-állam sem volt hajlandó fejlődő iparát az örökösen piac után szaladgáló cseh iparnak kiszolgáltatni. A 'feltornyosuló nehézség ,ftehát nyilvánvaló, érrpen azért ezt a fontos ügyet, t. Ház, úgy a Népszövetség, mint az egyes államok külön is elővették s törekvésük az, hogy az egymásra utalt európai államok között gazdasági szövetséget hozzanak létre. A vámunió gondolata mindinkább kezd tért hódítani. À nemzetközi kereskedelmi kamara 1927 óta munkásságának legnagyobb részét az európai gazdasági együttmujködiés gondolatának megvalósítására fordítja, azonkívül az egyes államókban külön intézmények is alakultak, amelyekneik célja ennek a gazdasági együttműködés gondolatának és gyakorlati megvalósításának propagálása és tárgyalása. Kívánatos volna t. Ház, hogy Magyarország is minél nagyobb súllyal vegyen részt ezekben a kereskedelmi tárgyalásokban, amelyeknek végcélja legyen mezőgazdasági termésfeleslegünknek piaci értékesítése, a nélkül azonban, hogy politikai integritásunk gondolatából egy jottányit is feladnánk. Küszöbön áll több külállammal kötött kereskedelmi és vámszerződésünk felmondása. Addig is tehát, míg a vámunió gondolatának gyakorlati megvalósíthatásáról beszélhetnénk, legyen szabad az igen t. kormány figyelmét oly irányban felhívnom, hogy ezeknél a tárgyalásoknál a már érintett elveket, vagyis mezőgazdasági érdekeink védelmét juttassa érvényre, (Helyeslés.) mégpedig szerzett tapasztalataink alapján — hacsak lehet — a kölcsönös beszámítás, a do ut des elvének figyelembe vételével. (Helyeslés.) Addig is, amíg termésfeleslegünk értékesítéséről gondoskodhatunk, mindenesetre céh szerű volna termelésünket a külföldi piac érdekében, feltéve, ha anyagi "erőnk engedné, az éghajlati és talajviszonyokhoz képest átalakítani, vagyis olyan termények előállítására kellene áttérnünk, amelyekkel eredményesen tudunk a külföldi piacokon versenyezni. A termelésnek tehát, t. Ház, intenzívnek és jövedelmezőnek kell lenni, mert ma valóban az à helyzet, hogy «a gazda drágán termel és olcsón ad el». Mozdítsuk elő tehát a többtermelést, a fogyasztást, csökkentsük a közterheket, teremtsünk munkaalkalmakat, a gazdát pedig juttassuk olcsó hitelhez és e mellett a takarékosságot is a leghatározottabban érvényesítsük. (Helyeslés jobb felől.) Ezeknek az elveknek kell kifejezésre jutni az állam egész háztartásában, költségvetésében. Amikor a napirenden lévő költségvetési törvényjavasalthoz hozzászólok, bírálatomba, t. Ház, nem szándékozom belevinni a politikumot, nem követem azokat, akik mindenért kizárólag a kormányt, a rendszert okolják, hanem mérlegelni kívánom az adott helyzetben azokat a lehetőségeket, célkitűzéseket és terveket, áme-, lekhez a kormánynak alkalmazkodnia kell és amelyeket az ország jelenlegi teherbíróképes-. ségének figyelembe vételével megvalósítani törekszik. Bb% ülése 19S.0 április 29-én, kedden. Ismeremí az állami költségvetési irányzat egybeállításával járó felelősségteljes előmunkálatokat és így méltányolni tudom mindazokét a nehézségeiket, amelyek egyfelől a minden oldalról jelentkező és legtöbb esetben semmi esetre sem indokolatlan igények kielégítése, másfelől pedig a rendelkezésre álló hitelösszegek: legtakarékosabb felhasználása tekintetében évről-évre felmerülnek. A háborút megelőző békeévekben is mindig nagy gondot okozott a normálbudget egybeállítása, de ennél mennyivel nehezebb lehet az a mai időkben, amikor rendkívül nehéz gazdasági helyzetben köröskörül minden gazdasági megmozdulásunkra éberen felfigyelő és nem mindig barátságos hangulatú környezetben kell a lecsökkentett teherbíróképességgel előteremteni azoknak a kiadási tételeknek is a fedeeztét és millióit, amelyeknek egy tekintélyes része a régi jó múltban teljesen ismeretlén volt és amelynek terheit a győző hatalom önkénye rakta vállainkra. Mi is szükségesnek tartjuk a kiadások restignálását, a legmesszebbmenő takarékosságot,, itt azonban nem lehet eltekinteni attól, hogy a meglévő és túlnyomó többségben amúgy is szűkreszabött megélhetési viszonyok között élő állami alkalmazottak, nyugdíjasok, hadi• rokkantak, özvegyek és árvák járandóságai, a hadikölcsönjegyzőg segélyei, a betegápolási, társadalombiztosítási segélyek, illetve hozzájárulások mint elháríthatlan készkiadások, mind oly terheket jelentenek, amelyeket csökkenteni már alig lehet. A pénzügyi kormányzat tehát a dologi kiadások terén kénytelen érvényt szerezni annak az elvnek, hogy az államgazdálkodás keretei a magángazdaságok anyagi helyzetéhez igazodjanak. Az államgazdálkodás fejlődése a magángazdaságot meg nem előzheti, annak feltétlenül számolnia kell az utóbbinak teherbíró képességével. A szanálás óta több mint öt esztendő telt el. Már a szanálás utáni első 1924/25. évi költségvetési évben úgy alakult államgazdálkodásunk, hogy az állami bevételekből az előirányzatnál jóval több folyt be. Erre a bevételi többletre akkor nagy szükség volt, mert ebből kellett fedezni azokat a nélkülözhétlen beruházásokat, amelyek állami üzemeink és intézményeink helyreállítása, valamint a gazdasági élet fejlődése szempontjából feltétlenül szükségesek voltak. " A - későbbi években a túladóztatás elkerülése" és a magángazdaságok megerősítése céljából a pénzügyi kormány fokozatosan érvényt szerzett annak a politikának, hogy adócsökkentések útján könnyítsen az adóalanyok közterhein. Hogy ez a fejlődés a^ költségvetésben tisztán álljon előttünk, méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy röviden visszapillantást vethessek annak a többször érintett évtizednek költségvetési eredményeire, amelyeket az alatt az idő alatt a mai kormányzat felmutatott. Tudjuk, hogy az 1914. évi XXVII. teikkel megszavazott 1914/15. évi költségvetés volt a háború előtti utolsó normálköltségvetésünk, ettől az időtől kezdve a beterjesztett költségvetések már nem volthak hű kifejezői az állam gazdasági életének, mert abban az időben a háborús befolyások már igen erősen éreztették hatásukat az egész gazdasági életre. Az 1920. évtől kezdve készültek ugyan költségvetések, ezek azonban jobbára csak a kereteket tartalmazták, sőt gyakran a benyújtás pillanatában már túlhaladott álláspontot képviseltek, Áz inflációs idők leromlott koronái egy-