Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

Az országgyűlés képviselőházának 382. ülése 1930 április 29-én, kedden. 73 általában nem voltak alkalmasak az állami budget tételeinek megrögzítésére. A már érintett szanálás utáni 1924/25. évi aranyalapon készült költségvetés volt tehát az első az elmúlt évtizedben, amelyben már az államháztartás tételeit 99 millió aranykorona deficittel, de előirányozva látjuk. Az 1925/26. évi papírkoronás költségvetés 27*5 millió aranykorona bevételi többletet irányozott elő. Az 1926/27. évi pengőértékben készült költségvetés feleslege meghaladta a 600.000 pengőt. Az 1927/28. évi költségvetés 166.000 pengő feleslegével szemben az 1928/29. évi költségvetés feleslege 2*5 millió pengőt tüntetett fel, míg az 1929/30. évi költségvetés feleslege 3'5 millió pengőt adott ki, végül az 1930/31. évi költségvetésben 2,970.000 pengő felesleg^ irányoztatott elő. Megnyugvásunkra szolgálhat tehát, t. Ház hogy a deficit államháztartásunkból eltűnt, holott hat évvel ezelőtt Európában Magyarország vezetett 99 millió aranykorona hiányával. Igaz, hogy a szanálás óta eltelt idő alatt a bevételi feleslegek 450 millió pengőt tettek ki, ez az összeg azonban a korona romlását megakadályozó törvényeink hatásaképpen, valamint az inflációs időkben hirtejen nekilendült gazdasági termelés és fogyasztás alakulásából keletkezett. Ennek nagyrésze a beruházási Programm tanúsága szerint ismét visszajutott a gazdasági életbe és élénkítőleg hatott a termelésre. Talán nem lesz érdektelen, t. Ház, ha megemlítem, hogy Ausztria 1930-as költségvetése 1940 millió schilling kiadással, 1975 millió schilling bevétellel zárult. A kiadások az előző évhez képest 147 millióval szaporodtak, s a felesleg 35'5 millió schilling. Hozzáadva a beruházások 190 millió schilling összegét, kiderül, hogy Ausztra költségvetése végeredményben 154*5 millió schillinggel passzív. Ezzel szemben a mi költségvetésünk egészen más fejlődést mutat. Amióta ugyanis az államháztartás egyensúlya biztosíttatott, a pénzügyi politika is jobban igazodhatik a magángazdasági élethez, aminek következménye az, hogy a szanálás óta most történik először az állami bevételek csökkenése. Ez a csökkenés eléggé jelentékeny, ha figyelembe vesszük, hogy ez a közterhekből származó bevételeknél 18*6 millió nengőt tesz ki, ha ezt az eredményt az 1926/27. évi tényleges bevételi eredménnyel hasonlítjuk össze. Viszont az idei költségvetésben megállapított, a ugyancsak a közterhekből eredő 811*7 millió nengős bevételekhez képest a csökkenés 26*8 millió pengő. Az állam összes bevételei i= csökkentek- méírpedi«" a szanálást 'követő első költségvetési év eredményéhez hasonlítva 4*4 millió üengővel, az ideihez képest azonban már 26 3 millió pengővel. Az összes kiadások csökkenése nedig a már ismert 30*5 millió pengőt teszi ki. Ezek a számok, t. Ház, tisztán beszélnek és azt mutatják, hogy a kormány igenis, eleget tett annak a képviselőházi határozatnak, amely a kormányt az elmúlt évben oda utasította, hogy a kivezető évek költségvetéseinek összeállításánál a kiadások apasztására törekedjék. Egyesek ugyan aizt is tudni vélték, hogy ennek a redukciónak kifejezetten 5%-osnák kell lenni, holott a határozat ezt nem tartalmazta, de nem is tartalmazhatta, mert az államháztartási berendezkedés természete folytán a visszafejlesztés talán sokkal nehezebb, mint a múlt súlyosnak talált kiadásainak korábbi mellőzése lett volna, A benyújtott költségvetés, amikor a leaoasztás dacára a beruházásoknak még mindig 47*4 millió pengőt juttat, egyben elvi jelentőséggel is bír, mert kijelöli azt az irányt, amelyben pénzügyi politikánknak a jövőben haladnia kell. Amíg tehát a mag-ánháztartás kö rében lényeges anyagi javulás nem áll be, a takarékosságnak az államháztartás minden ágazatában a legszigorúbban érvényesülnie kell. A magyar közvélemény tehát igenis, csak hálás lehet a pénzügyi kormányzatnak: ezért az új pénzügyi politikai irányáért, melyet éppen a jelen költségvetés juttat első ízben érvényre. Rátérve, t. Ház, a hitelviszonyokra, mindenekelőtt meg kell állapítanunk azt, hogy az ország hitelviszonyai a szanálás óta javultak. A szanálás kezdetén a gazdasági élet és a válla lkozás megindulásának igen nagy akadálya volt az, hogy Magyarországnak egész mobiltőkéje megsemmisült. Amúgy is tőkeszegény országunk tehát még inkább tőkeimportra szorult. A háborús közös bajok azonban csaknem mindenütt pénzszűkét idéztek elő, amit az államok nem tudtak enyhíteni saját vagyoni erejükből, tehát külső hitelforrásokra szorultak. Közben Amerikában megindult egy nagy tőzsdei hossz is, mely az amúgy is pénzszűkével küzdő Európát még nagyobb zavarba hozta. Valamennyi állam jegybankja érckészletének védelmére kénytelen volt bankkamatlábát emelni, amivel a pénz kiáramlását sikerült egyelőre némileg korlátozni. Lassanként a hossz is elült s a pénzviszoi yok enyhültek. Pénzbőség jelentkezett, amit a vállalkozói kedv lanyhasága, is befolyásolt, a kamatlábak estek, Amerikában a bankráta 3%-ra csökkent és Európáiban is általában olcsóbb lett a pénz, mert egyre nagyobb' pérfcmennyiségek áramlanak a tengerentúlról vissza. Ennek ellenére mit tapasztalunk, t. Ház? Azt, hogy a, rövidlejáratú kölcsön drága, hoszKzúlejáratú hitelt pedig belföldön nem lehet kapni, érdeklődésünk tehát a külföld, és ott is elsősorban Anglia és Franciaország felé irányul. Anglia az utóbbi időben aranykészletét fokozatosan növelte s így hitelviszonyai is megjavultak. Igaz> hoigy az amerikai hossz annaik idején a londoni picon sem maradt hatás nélkül és állítólag mintegy 40—50 millió font sterling nyert a newyorki tőzsdén elhelyezést. A francia pénzpiac ritka szerencsés helyzetben van, mert Franciaország olyan jelentékeny devizakészlet felett rendelkezik, amilyenre még emberemlékezet óta példa nem volt. A francia devizákat több mint kétszázmillió font sterlingre becsülik, mely összeg nagyobb részben a londoni, kisebb részben pedig a newyorki tőzsdén van elhelyezve. Ezekkel az összegekkel Franciaország mindkét piacra igen érzékeny befolyást tud gyakorolni; éppen ezért tehát teljesen megérthető az, hogy mi is igen szívesen vennénk fel pénzt a francia pénzpiacon. Franciaországot, amint tudjuk, az infláció évekig szeparálta a nemzetközi pénzpiactól és ez a restringált tevékenységük eredményezte azt, hogy tőkéjüket eddigelé főleg a londoni nénzpiaoon keresztül kamatoztatták. Egy időben a francia frank a német piacon is meg"iclent, azonban csak rövid ideig, mert visszahivatott, ami Németországban igen nagy pénzügyi kellemetlenséget okozott. A szakkörök arról is tudnak, hogy ujabban a cseh-szlovák és román pénzpiac is érdeklődik a ' francia frank iránt. îwv könnven megmagyarázhat" nk azt a politikai befolyást, amelyet Franciaország a nemzetközi viszonvlatokban gyakorol. A kü]földi hitelviszonyainknak ez az alakulása természetesen a magvar 'hiteléltén, sem múlhatott él nyomtalanul. Magyar Nemzeti Bankunk is 11*