Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-382
64 Az országgyűlés képviselőházának nül puritán ember volt s azt mondotta: ha teszek valamit értetek, azt mondják, hogy azért teszem, mert én is protestáns, kálvinista vagyok. — A miniszter úr is úgy van, hogy a kisgazdákkal szemben kicsit feszélyezettnek érzi magát. (Ellentmondások a jobboldalon. — Egy }%ang jobb felől: Minden hasonlat sántikál, de ez legjobban! — Farkas István: Csak a tízezer holdasok kapnak mindent! Es ia mágnások! — Zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat ismét figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni! Horváth Mihály: Volt egyszer egy miniszter, úgy ihívták, hogy Darányi Ignác; nagygazda volt, mintagazda volt, ügyvédember volt, de nála jobb emberük a kisgazdáknak nem volt. Különben is nem tanácsképpen mondom, de most már benne vagyok: van a túlsó oldalon két képviselőtársunk, akiknek egyike sem kisgazda, mégis azt látom, hogyha ezek az önök gyűléseire kisgazdaképviselőtársaim, elmennek, őket fogadják szívesen, a többit pedig csak akkor, ha ellenzékiskednek, mint Jánossy t. képviselőtársam. (Derültség. — Jánossy Gábor: Én csak az igazságot mondom!) Miért nem méltóztatnak ezt a két urat, akiket a gazdák szeretnek, vezető állásba, vezető pozícióba tenni? De beszédidőm már végefelé jár; hogy tovább ne kellemetlenkedjem, még csak azt akarom ^mondani, hogy amikor a miniszterelnök úr hági tartózkodásáról beszámolt, azt mondotta (olvassa): «A békeszerződések Shylock-mentalításban készültek, de ez a mentalitás, ez a szellem meghalt Hágában és meggyőződésem, hogy az soha többé fel nem támad.» Nem tudom, hogyan gondolkodik most a miniszterelnök úr, azt látjuk azonban, hogy Parisban megint feltámadt. Látszólag talán most is meghalt, de «a leányzó nem halt meg, csak alszik.» (Farkas István: Fizetünk még ezenkívül is!) Ne mondják, hogy így van, mert a csehek, oláhok és szerbek most is ebben a mentalitásban élnek. Ezek Shylock-ok, akik a legjobb magyar könyveket, amelyekben semmi politikai vonás nincs, elégetik, megsemmisítik. így legutóbb Kassán csinálták ezt. Ne mondjuk, hogy ez a Shylockszellem meghalt. Ott van és ott is lesz, amíg mi újra ott nem leszünk. (Éljenzés a baloldalon.) Még csak azt akarom megjegyezni, hogy sajnálatos dolognak tartom ezt a huzavonát. Szégyen ez egész Európára. Nagyon csodálom, hogy nincs ott egy kiváló államférfi, — .az utóbbi napokban talán Loucheur megcsinálta, — aki szétütne közöttük és azt mondaná: mindnyájatok feje felett ég a ház, egyezzetek meg, menjetek haza, ne kívánjatok lehetetlent Nem tudom, hogyan végződött a dolog, mit fizetünk rá, mit nem fizetünk, de, hogy a ihónapokig tartó húza-vona után nem kaptuk meg a megfelelő kölcsönöket, ezzel nekünk „óriási kárt okoztak. E mellett méltóztassék azt venni, amit Reischl t. barátom mondott, hogy koldusszegény ország vagyunk. Az a sok előkelő úr, aki hónapok óta, fél esztendő óta kint van Hágában, mibe került az országnak! Szeretnék valami számadást látni ebben az irányban. (Farkas István: Elszörnyedne tőle!) Hány szegény munkanélkülinek lehetne abból kenyeret adni. (Zaj a jobboldalon.) Ez ellen végre is kell tenni valamit. Még sok mindent tudnék beszélni. Hivatkozom itt megint egy igen kedves túloldali képviselőtársamra, 'aki azt mondotta, hogy úgy látszik, mintha az emberek lába alatt a föld megingott volna. Nem földrengés ez, ihanem azt látja a gazdatársadalomrótl, hogy annak a föld iránti szeretete megingott. Hát, nem ismeri ő a magyar embert. A magyar emberrel akármit 382. ülése 1930 április 29-én, kedden. , csinálnak, ha a bőrét lehúzzák' is, ragaszkodik a földhöz. De másutt ingott meg a bizalma. Mél' tóztassék valamit csinákii a minisztériumoknak. Deák Ferenc azt mondotta, hogy a rosszul gombolt mellényt ki kell gombolni és újra kell begombolni. En nagyon messze vagyok Deák Ferenctől, de azért legyen szabad hozzáfűznöm, hogy ha valaki rosszul gombolja a mellényt, húzzuk le arról és adjuk másnak, aki majd jobban be tudja gombolni; (Egy hang a jobboldalon: Kire adjuk! f) de nem mondom azt, hogy ugyanaz gombolja be, hanem »azt mondom, hogy más gombolja be. Egy tiszteletreméltó képviselőtársunk, akit mindnyájan szeretettel üdvözlünk évfordulója alkalmával, azt mondotta, hogy rossz a kormány, de támogatom, mert rosszabb jöhet. En ! aláírom, de nem mindenben. Rossz a kormány, de én nem támogatom, azért, hogy javuljon meg vagy pedig jöjjön helyébe egy jobb kormány. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző: Báró Kray István! Br. Kray István: T. Képviselőház! A világháború befejezése után a háborúban részt vett országokban különös módon felvirágzott az irodalomnak egy válfaja, amelyet addig kevéssé ismertünk, az úgynevezett memoár-irodalom. Államférfiak, diplomaták, hadvezérek, politikusok, magasállású állami funkcionáriusok de politikai dilettánsok is nagyszámban írtak ilyen emlékiratot. Ez alól a divat alól mi sem tudtuk kivonni magunkat, mert itt Magyarországon is számos ilyen emlékirat jelent meg. Kétségtelen, hogy az összes hadviselt és legyőzött államok közül eggyel sem bánt el a sors olyan kegyetlenül, mint a mi szerencsétlen hazánkkal. Azok, akik a háború előtti években, majd a világháború alatt és az Összeomlás Idejében a volt kettős monarkhia sorsát irányították, érezték a rájuk háramlott felelősség súlyos terhét, ettől a tehertől akarák lelkiismeretüket mentesíteni és sokszor nagyon kétes \ értékű cselekedeteiket a közvélemény előtt tisztázni. En ezeknek az emlékiratoknak nagy részét t elolvastam és bennük kétségtelenül érdekes és értékes adatok mellett igen sok mentegetődzést, iszemélyeskedést és vádaskodást találtam, de — és ez jellemző — nagyon kevés olyant, amely nyiltan és őszintén bevallaná az elkövetett hibákat és ezek miatt mea culpát kiáltana. Súlyos hibákról, végzetes politikai tévedésekről sok szó esik a. háborús emlékiratokban, de azokat soihasem a szerzők, és azok legszűkebb politikai barátai követték el, ihanem minden egyes esetben mast terhel értük a felelősség. Hogy Magyarország teljesen ártatlan a világháború felidézésében, az ma már minden kétségen felül áll. Mi áldozatai voltunk annak a közjogi kapcsolatnak, amelynek folytán idegen érdekek védelmében kellett fegyvert fognunk. Ez a közjogi kapcsolat belekényszerített minket egy olyan szövetségbe, amely nemzeti : érdekeinket veszélyeztette és amely szövetség az első alkalommal az egyik szövetséges állam kiválása folytán felborult, és éppen ebből ki. folyólag háborús bonyodalomba keveredtünk azzal a nemzettel, amelyhez minket magyarokat az őszinte vonzalom és évszázados baráti kapcsolat fűzött, és amely a háború után is elsőnek nyújtotta felénk, & mindenkitől elhagyott* ellenséges vasgyűrű által fojtogatott .^nemzet . felé, baráti jobbját. Az osztrák diplomácia a háború előtti években a súlyos; politikai baklövések egész sorát követte el. Részben ezeknek a ba&> ! lövéseknek, lettünk-áldozatai mi is és annak a