Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

Az országgyűlés képviselőházának S semmit, akikről kiderül, hogy nem érdemlik meg a bizalmat, vagy pedig ezektől még idejekorán vonja meg a kormány a bizalmát. A másik pedig az, hogy a miniszter úr mindent megtesz, amit ember megtehet. (Mayer János földmívelésügyi miniszter bejön a terembe.) Éppen kapóra jött a miniszter úr. Most elmondok egy viccet, de remélem, nem haragszik meg érte a miniszter úr. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nem!) A régi világban volt egy falusi felcser — talán többen is tudják ezt az anekdotát (Halljuk! Halljuk!) — ez a felcser elvállalt egy beteget. Orvosok ott nem voltak. A beteg meghalt. Bámennek a rokonok a felcserre: Mit csinált? — Kérem, én megtettem mindent, megnyírtam, megborotváltam, kihúztam a fogát, köpölyöztem, eret vágtam rajta, megpiócáztam, én nem tehetek róla, ha meghalt. Miniszter úr, amikor ezt olvasom, az ön szavai jutnak eszembe; megtett mindent, nem tehet róla. (Farkas István: De a beteg meghalt!) Csak az egész gazdaság is meg ne haljon. (Farkas István: Ügy van! Ez az!) A miniszter úr összejárta a külföldet, járt Egyiptomban, hogy nagyot mondjak, még a frakkot is felvette, (Derültség.) amit Nagyatádi nem tett, és még sem sikerült neki sok minden. (Farkas István: Büdös neki a csizma! — Zaj a jobboldalon. — Mayer István földmívelésügyi miniszter (Horváth Mihályhoz): Szellemesebbet kérünk!) Merem mondani, hogy én most a kisgazda-álláspontra helyezkedem, mert valamennyire az is vagyok. Azok az intézmények, amelyeket méltóztatott csinálni, — lehet, hogy nem a saját akaratából, hanem a minisztertanács akaratából, vagy nem tudom, minek folytán, de képviseli őket, — mennyiben álltak érdekében a kisgazdáknak és mit nem tett meg a kisgazdáknak? Itt van Lillafüred. Jár oda ki gazda fürödni? Azt hiszem, nem. Itt vannak a borházak. A kisgazdák a külföldön nem is mehetnek <a borházakba, először is azért, mert nincs ott olyan pincér, akivel tudnának beszélni, mert a kisgazdáink nem tudnak franciául, angolul. (Zaj. — Felkiáltások jobb/elől: De a magyar állami pince szállítja oda a bort!) De másrészt ne méltóztassék túlméretezni a borházakat. Párizsban, Berlinben, vagy Zürichben mindenütt túl volt méretezve, olyan fényes volt a borház, hogy az emberek nem mertek bemenni. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Kérem, képviselő úr, ön borvidéket képvisel?) De mennyire! (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Majd válaszolok önnek!) A miniszter úr azt mondja, hogy több bor ment ki a külföldre, amióta horházak vannak. Itt nagy tévedésben méltóztatik lenni, Nem a borházak miatt ment ki a bor, hanem azért, mert az emberek sírva belátták, hogy a bort oda kell adni olcsón is. Azért emelkedett a borkivitel. En hazulról beszélek! Méltóztassanak ennek utána nézni. Az emberek évről-évre gyűjtötték a bort, azt mondották, majd csak érte jönnek és miután nem jöttek érte, tehát azért, hogy pénzhez jussanak, mert az adóvégrehajtó ott volt a nyakukon, olcsón adták el a bort. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Sokkal komolyabb embernek ismertem a képviselő urat, mintsem ilyet beszéljen!) Valamit tettek; nem mondom, hogy milliók vesztek oda, amint az a külföldi lapokban van, de be kell zárni ezeket a borházakat egymás után. (Zaj. — B. Podmaniczky Endre: Ez a hála a kecskeméti szövetkezetért! — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ügy van! Ezt a keeslkieméti pinceszövetkezetért kapom.!) KÉPVISELŐHÁZI »APLÖ. IXVIt. y

. ülése 1930 április 29-én, kedden. 63 Ott van a baromfihitel. Azt is mind jó módú emberek kapták. En a kisgazdák panaszait mondom el, amelyeket ott a gyűléseken mondottak el a kisgazdák. (Zaj. — Mayer János földmvelésügyi miniszter: Ugyan kérem!) A ml környékünkön van, nem tudom, hány ezer kisgazda, de egy sem kapott, csak nagygazda. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Tenyésztojást és tenyészcsibét kap! Nemesített fajtát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István közbeszól.) Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Pár év múlva neki is nemesített baromfija van!) Horváth Mihály: Méltóztassék a pusztákat is ellátni költőgéppel, méltóztassék a tanítókat, a vándortanítókat kitanítani, legyen róla meggyőződve a miniszter úr, olyan eredménye lesz e módnak, hogy büszke lehet rá a miniszter úr. En meggyőződésből, gyakorlatból beszélek. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ha azt csináltam volna, ön most azt kritizálná; tehát nem tárgyilagos az ön kritikája! — Zaj.— Br. Podmaniczky Endre közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Podmaniczky képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Horváth Mihály: A tanítók a pusztán mind ki vannak tanítva, gazdasági tanfolyamot kell nekik végezniök. Ez tehát vele jár. Azok a gyermekek, akik látják, hogy édesanyjuk ihány napig, mint bajoskodik a kotlóssal, tanulnak belőle. Az idén olyan malőrösek voltak, nem tudom mi miatt, talán összebeszéltek a kotlósok. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ez gyakorlati dolog, méltóztassék figyelembe venni. (Br. Podmaniczky Endre: Kecskeméten nincs kotlós? — Farkas István: Nincs kotlóstyúk! Terméketlenek, mint a kormány!) Itt van a Dőri-féle konzervgyár segítsége, ia traktor-akció, a földreform, amelyről maga a pénzügyminiszter úr állapította meg, hogy a hegyközségi törvényt alig tudják végrehajtani. Költséges, nagy az elkeseredés. Tavaly a túloldalról sürgették, hogy az állatvédő gyógyszerek ügyét az állam vegye kezébe és azok legyenek olcsóbbak; ugy tudom, még ma sem történt ebben az irányban semmi lényeges dolog. Itt van azután az, hogy a kormány a szeszfogyasztási adónál sem tudta befolyását teljes mértékben érvényesíteni, s éppúgy a borfogyasztási adónál sem. De elsősorban ez is a miniszter úr tárcájának és a miniszter úr embereinek rovására megy. Itt van a kékkő-akció. Leírnak, hogy az állam majd szállítja a kékkövet, de végül kiderül, hogy drágán; s a városoknak jót kell állniok érte és hivatalt kellene berendezni erre a célra. (Gaal Gaston: A boltos olcsóbban adja, mint az állami akció, a kékkövet! Ez bizonyos!) De csak az államtól szabad venni! (Közbeszólások.) Méltóztassék meghallgatná, mert az idő halad és a közbeszólásokkal eltöltött időt nem számítják be. A miniszter urat, úgy látom, feszélyezi a kisgazdaság. Engedje meg, hogy a múltból citáljak valamit. Tisza Kálmán a 60-as években, amikor pátensekkel el akarták törölni a protestánsok szabadságjogait, autonómiáját, önkormányzatát, rendkívül erélyesen lépett fel. Erre azt mondták a protestánsok: ez a mi emberünk! — Amikor azután miniszter lett, akkor azt hitték a protestánsok: mienk a világ, minden meglesz, amit akarunk! — S mi történt? Tisza Kálmán alatt rosszabb helyzetben voltak, mint azelőtt, mert Tisza Kálmán végtele10