Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

6*2 Az országgyűlés képviselőházának tak, hiszen később megmutatták a többi kisgazdák is, hogy rájuk mindig lehet számítani. Ok 48-as függetlenségi alapon állottak, de nem tartoztak egyik párthoz sem, bár velünk együtt éreztek. Nagyatádi főkép a kisgazda érdekeket képviselte. Túl a Dunán élt Nagyatádi, Baranyából került Somogyba (Zaj), — mindkettő derék magyar vármegye, — Erdőcsokonyáról való volt. Elég az hozzá, hogy itt is, ott is hasonlók a viszonyok, de éppen Baranya jutott az eszembe, hiszen ott is nagybirtokok vannak, úgyhogy a nép nem jutott feles földhöz, általános volt a nyomorúság és Nagyatádi sürgette, hogy a népet földhöz kell juttatni^ ha másképen nem, legalább bérlet útján. Azután jött a háború a maga nyomorúságai val; a kisgazdák annyira érezték ennek hatását, hogy elkezdtek szervezkedni, úgyhogy a háború utáni első általános választás alkalmával Nagyatádi tekintélyes kisgazdapártot hozott be, amelyet azután a kormányzásra is felkértek, a párt minisztereket, államtitkárokat adott, sőt azt mondottuk reá, amikor beolvadt, hogy ez az egységespártnak tulajdonképen sziklaszilárd alapját képezi, amelyen felépülhet a párt, amelyen felépülhet az ország. En azonban azt látom, hogy a súlyos viszonyok között a kisgazdatábor egy kicsit megingott. Ma már, mint az Alföldön szokták mondani, a viszonyok szegényei, vagy hogy helyesebben fejezzem ki magamat, az idő szegényei megsokasodtak. (Egy hang a középen: A maga szegénye!) A maga szegényének azt nevezi az alföldi nép, aki a maga ügyetlenségének lett az áldozata, aki elmulatta, elkártyázta pénzét, vagyonát. Ez a maga szegénye. Az idő szegénye az, akit az időjárás tönikre tesz, vagy akinek a háza, jószágai valami külső ok miatt elpusztultak. Ezek az idő szegényei folyton szaporodnak, ezek az idő szegényei most már nem kivánjá'k beérni az Ígéretekkel, ezek már mozgolódnak. Azt hiszem, Csizmadia András igen t. képviselőtársam emlékszik reá, hogy mit mondott. (Olvassa); «A lelkek telítve vannak elkeseredéssel. (Gaal Gaston: Szekszárd!) Aztán ezeket mondotta: (Olvassa): «Meglehetős sajnos, hogy itt már semmiféle szervezkedés vagy pártakakítás nem segít, mert mire ezek kialakulnak, már késő minden.» Aztán ezt is mondotta többek között. (Olvassa): «Olyan pénzpocsékolás is van, amit nem lehet helyrehozni.» » (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Húsvétkor volt Nagyatádon egy nagy gyűlés, 1500 gazda volt jelen. Sürgették az egységes front megalakítását, a hitelügy rendezését, a kartelek megrendszabályozását, az értékesítés lehetőségét, a közterhek enyhítését. Határozati javaslatot hoztak ez irányban és ezt táviratilag tudatták a minisztériummal; annyira sürgősnek tartották ezt. Itt vannak a békési gazdák is. Ott hat képviselő volt jelen és az újságok szerint nem valami szívélyes fogadtatásban részesültek. (Derültség. Mozgás.) Mit is mondtak Békésen? Kimondták azt, hogy ezután semmit sem kérnék a kormánytól, mert úgy sem kapnak és fel akarják támasztani a régi kisgazdapártot. Itt vannak a különféle beszédek, amelyek nagyon éleshangúak voltak. Jánossy Gábor t. képviselőtársam is felszólalt. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa)): «Azzal kezdte, hogy nem akar erkölcsi prédikációt tartani, pedig,a mai vezetőkre alaposan ráférne. — A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta Jánossy ellenzéki kifakadásait.» (Derültség. — Jánossy $82. ülése 1980 április 29-én, kedden. Gábor: Először is nem Békésen volt, hanem Mezőberényben, másodszor pedig nem egészen úgy volt!) A békési kisgazdák előtt mondotta a képviselő úr! (Zaj. — Elnök csenget. — Malasits Géza: Fel tetszik húzni a ráncos-csizmát sarkanytúval s ellenzéki hangokat tetszik pengetni! — Zaj!) Voltak olyan hangok is, amelyek azt emelték ki, hogy túl elbizakodott a kormány, nagyon elbízta már magát. Ezt nem Jánossy képviselő úr mondotta. (Jánossy Gábor: Berzsenyi Dánielt citáltam, régi jó szokásom szerint! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Mihály: Elhangzott az az állítás, hogy a szerencsétlen kisgazdapártba sok olyan ember furakodott be, aki nem odavaló. Sok hasonló állítás is hangzott el. Ezt azonban nem Jánossy mondotta. (Jánossy Gábor: Mindent vállalok, csak fogjátok rám! — Derültség.) Érdekes volt — amint említettem, — a pestvármegyei kisgazdagyülés Ezt a pestvármegyei gyűlést Meskó Zoltán t. képviselőtársunk hívta össze. (Halljuk! Halljuk!) Itt is nagyon érdekes kifakadások hangzottak el. A határozati javaslat azt kívánja, hogy mindenekfelett adassék vissza a kisgazdatársadalom szabad pártalakítási joga, (B. Podmaniczky Endre: Titkos szavazás?) még akkor is, ha az nem kormánypárt alakjában történik. (Zaj.) Ezen a pestvármegyei gyűlésen Erdélyi Aladár t. képviselőtársam is ott volt. Hangsúlyozta, hogy Bethlen István hűséges katonája, éppen azért nyíltan megmondja,^ hogy a dolgok igy tovább nem mehetnek, beszéltek mások is és erős kifakadásaik voltak. (Farkas István: Azért marad minden!) En tisztelem az ő szókimondását, esak azt sajnálom, hogy nem vonta le a konzekvenciákat. (Állandó zaj. — Elnök csenget.) Mondhatom, örömmel látom a kisgazdatársadalom megmozdulását Végre is ne érjék be azzal, hogy elmentek a miniszter úrhoz, vagy a miniszterelnök úrhoz deputációban s kérték Nagyatádi pontjainak megvalósítását, amire azután azt mondották ott: hiszen mi is azon a párton vagyunk, mi is azt akarjuk, és még sem valósították meg. (Farkas István: Benne van a programúiban! — Zaj.) A kisgazdapárt mindenütt sürgeti az új választójogot. Ez határozottan ellenzéki tendencia, inert ők azért akarnak titkos választójogot és esetleg a választójog kiterjesztését, mert tudják, hogy itt jelentékeny többségük van, ha pedig többségük van, diktálni akarnak és az ő elveiket akarják érvényrejuttatni. Amennyiben ezek a Nagyatádi-féle elvek csak gyorsan jöjjenek. Ezt azonban mégis észre kell venni, egy kicsit foglalkozni kell ezzel. Most már ezzel szemben a földmívelésügyi miniszter úr helyzetét szeretném valamennyire tisztázni. Tisztázni szeretném, hogyan áll az ügy tulajdonképpen a kisgazdapárttal szemben. Azt hiszem, a közérdek szempontjából kötelességünk ezzel foglalkozni. En a miniszter úr személyét tisztelem. Jóakaratú ember, ahol látja, vagy hallja, hogy baj van, ott mindenütt megjelenik, megtesz mindent, azonban & viszonyok sok mindent nem tesznek lehetővé. A miniszter úr érzi azt, hogy őt minduntalan támadják, és védekezik is ez irányban. Nem szükséges errevonatkózólag idézeteket felolvasnom, csak annyit mondott a miniszter úr, hogy ő megtesz mindent, amit csak ember tehet és más sem tehetne többet, ő azonban nem tehet róla, hogy gyarló emberek vannak. Ilvesvalamiképpen fejezte ki magát. (Zaj.) Bocsánatot kérek, elsősorban vezető állásban meg kell választani tudni az embereket, olyan emberekre ne bízzon