Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

**6 Az országgyűlés képviselőházának 382. ülése 1930 április 29-én, kedden. bizonyos határa, amelyen túl az állam rendes feladatainak veszélyeztetése nélkül már nem lehet menni. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az állami élet zavartalan menetének biztosításán túlmenőleg a tervbevett nagyobb arányú beruházásoknak elsősorban a gazdasági élet megjavítására kell irányulnia, még pedig olyan beruházásokra, amelyeknek előnyei azonnal jelentkeznek, hogy ezáltal az ország polgárainak teherbíróképessége fokozható legyen. Akkor, amidőn a t Képviselőház a költségvetés múlt évi tárgyalása alkalmával a kiadások csökkentésére hívta fel a kormány figyelmét, azt is szem előtt tartotta, hogy ezáltal a meglévő közterhek is fokozatos mértékben csökkenttessenok. Ez a törekvés ebben a költségvetésben is bizonyos mértékben már kifejezésre jut, amennyiben a földadó előirányzatát további négy millió pengővel aoasztottáik

1 a múlt évben meghozott adómérséklő törvény következtében, apasztották továbbá a jövedelem- és vagyonadó előirányzatát is két millió pengővel. Gazdasági helyzetünket szem előtt tartva különösen jelentékeny a forgalmi adónak, 3-4 millió nengős, főleg pedig a vámjövpdéknek 20*5 millió pengős csökkenése, ami mindkét bevételi forrásnál nemcsak a gazdasági helyzet rosszabbodására vezethető vissza, hanem a forgalmi adónál a fázisrendszer és az általányozás székesebb körű kiterjesztésére, a vámjövedékTiP

1 oedisr a kereskedelmi szerződések vámmérséklő hatására vezethető vissza. Áttérve most. t. Képviselőház, a költségvetés kiadási részére, röviden csak a következőket kívánom előadni: A személyi járandóságok összege az előző évi 299-3 millióval szemben 303-4 millió pengőre emelkedik, vagyis itt a többlet 4-1 millió pengő. Ez a többlet az alkalmazottak szolgálati idejének növekedlése folytán bekötvetkező fokozatos elől epéseikből és az automatikus előmenetelekből származik, továbbá egyes városoknak és községeknek magasabb lakbérosztályba való sorozása következtében, főleg azonban annak következtében állott elő, hogy a honvédség, a csendőrség, a vámőrség, a folyamőrség tisztjeinek és altisztjeinek, a rendőrség felügyelői karának és őrszemélyzetének, valamint szerzett jogon egyéb intézmények alkalmazottainak olyan járandóságai, amelyek azelőtt a dologi kiadások között voltak elszámolva, most nyuH.'dlíjha beszámítható pótlékokká! "átalakítva és bizonyos mértékben felemelve a személyi járandóságok # közé vétettek fel. Ez az intézkV dés a személyi járandóságok emelkedésére vezet ugyan azonban, amint említettem, más természetű kiadásúiknál csökkenést fog előidézni. Ettől az illetményezéstől eltekintve a személyi járandóságok Iszükségletd 'tulajdonképpen .jelentékeny apadást mutat, aminek oka az előbb említett létszámcsökkentésnek máris jelentkező hatásában keresendő. A személyi járandóságoknál más kiadások terhére jelentkező többlet természetesen arra vezet, hölgy a költségvetés személyi természetű járandósága százalékban az előző évekhez mérten emelkednek. A tulajdonképpeni személyi járandóságok ugyanis az állami közigazgatás 1929—30. évi Maldásainak 32-5%-át, az 1930—31. évi kiadásainak pedig 33-9%,-át teszik ki. Ha pedig a személyi járandóságokhoz hozzászámítjuk a nyugellátások szükségletét és aB önkormányzatok alkalmazottainak, nyugdíjasainak, özvegyeinek és árváinak nyújtott hozzájárulást, — amelyet természetesen hozzá is kell számítanunk, — akkor azt látjuk, hogy ezek együttes összege az 1929—30. évi költségvetésnek 51-7%-át tette ki, az 1930—31. évi költségvetésben pedig ez a százalék 54'1%-ra emelkedett. Ez a túlmatgas arányszám a későbbi években remélhetőleg enyhülni fog, egyrészt a létszámapasztások következtében, másrészt pedig abból a természetes apadásból kifolyólag, amely idővel kihalások révén a nyugdíjasoknál fog jelentkezni. A személyi természetű járandóságok emelkedésének a legjelentékenyebb részét teszi azonban a nyugellátások összegének évről-évre folyton emelkedő irányzata Ezeknek az öszszege az 1929—30. évi költségvetésben 121*7 millió pengő volt, míg az 1930—31. évi költségvetésben 3*9 millió pengő többlettel már 125-6 millió pengőre emelkedett. Az emelkedés oka az, hogy a nyugdíjasok, özvegyek és árvák látszania elsősorban éppen a létszámapasztás következtében újabb 710 főnyi emelkedést mutatott^ oka továbbá a laikbérosztályba sorozás helyesbítése, és végül az a körülmény, hogy a régi nyugdíjasokat, akik még a régi kisebb fizetés alapján élvezték a nyugdíjukat, lassanként évről-évre felváltják azok a nyugdíjasok, akik az 1924-ben megejtett illetmény rendezés következtében magasabb fizetés után kapják a nyugdíjukat. Hogy a nyugdíjteher ilyen rendkívüli magas, annak legfőbb oka az, hogy a trianoni igazságtalanság következtében megcsonkított Magyarország kénytelen volt egy nagy országra méretezett közigazgatását lemérsékelni és annak még további mérséklését folytatni és ezenfelül Csonka-Magyarországnak kell gondoskodni azokról az árvákról, özvegyekről és nyugdíjasokról is, akiket az elcsatolt területekről kiüldöztek és akiknek a nyugdíjait az utódállamok nem voltak hajlandók fizetni. Ennek következtében ezt a rendkívül súlyos nyugdíjterhet méltán számíthatjuk a békeszerződés következtében reánk erőszakolt terhek közé. Hogy milyen nagymérvű ez a nyugdíjteher, e tekintetben elegendő, ha csak arra mutatok rá, hogy míg Magyarországon az állami közigazgatás nyugdíjterhe 1913-ban összesen 56'3 millió pengő volt, addig ma ez a nyugdíjteher 125*6 millió pengőre emelkedett; az üzemek nyugdíjterhe 1913-ban 15*3 millió pengő volt s ez ma 80'6^ millió pengőre emelkedett. Ha pedig hozzászámítjuk, — már pedig hozzászámítjuk — a nem állami tanszemélyzet nyugdíjaihoz adott hozzájárulást, amely 12 "4 millió pengőt tesz ki, akkor a nyugdíjteher Csonka-Magyarországon 218*6 millió pengő, ami pedig a rendes állami költségvetésnek 15 "6%-át emészti fel. Ha pedig figyelembevesszük azt, hogy békében mennyi volt ez a nyugdíjteher, akkor látjuk az óriási különbséget, mert Nagy-Magyarország 1913-ban költségvetésének csak 2'9%-át fordította nyugdíjra. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Temesváry Imre előadó: Az önkormányzatok alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságaihoz adott hozzájárulás összege 55*2 millió pengőről 55*6 millió pengőre emelkedett. Itt tehát a többlet csupán csak 400.000 pengő. Ennek a csekély emelkedésnek oka a vármegyei tisztviselők illetményeinek az 1929 : XXX. tcikkel történt újbóli megállapítása és a lakpénzeknek egyes városokban és községekben az utóbbi napokban történt újabb rendezése. A dologi és átmeneti kiadások 314*3 millió pengőről 284*9 millió pengőre csökkentek, vagyis itt az apadás 29*4 millió pengő. Ez az apadás százalékokban kifejezve 9*4%-ot tesz ki. Fokozott jelentőséget ad azonban ennek az apasztásnak az, hogy a dologi kiadásoknál is van