Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-382
Az országgyűlés képviselőházának 31 állanunk a költségvetésben felvett beruházási összegeknél, hanem arra kell törekednünk, hogy a korábbi években megkezdett nagyszabású beruházási programmât tovább folytassuk, hogy ezáltal gazdasági életünknek erősebb lendületet adjunk. Erre nézve minden bizonnyal megvan á lehetőség egyfelől azáltal, hogy az előző évek nagy beruházási tevékenysége következtében egyes intézményeknek előlegeket és kölcsönöket adott a kormány és az ezekből visszatérő törlesztések és kamatok szintén beruházásokra fordíthatók, másfelől beruházásokra fordíthatók azok az összegek is, amelyeket a kormány erre a célra külföldi kölesönképpen igénybe fog venni. T. Ház! A külföldi kölesönnél azonban fontosnak tartanám, hogy azok csak akkor és olyan feltételek mellett vétessenek igénybe, amikor a lehető legkedvezőbb eredményt lehet elérni. Ne legyen célunk a mindenáron való kölcsönfelvétel, hanem az legyen a r célunk, hogy a legelő nyösebb megoldást találjuk meg ezen a téren. Az is fontos, hogy a felveendő külföldi kölcsönt kizárólag hasznos célokra, vagyis olyan beruházásokra fordítsuk, amelyekkel a termelést jobbá, olcsóbbá tehetjük és exportunkat növeljük. Itt kell, hogy a befektetett tőke hozadéka, már előre biztosítsa az amortizációt. Ha mármost a költségvetés 30'5 millió pengős apadását tekintjük, — itt rá akarok mutatni arra, amire az előbb közbeszólott Baracs t. képviselőtársam is reá mutatott — hogy én sem találom ezt egy 1400 millió pengős költségvetésnél valami igen-igen nagy apasztási eredménynek, azonban nézetem szerint az állami költségvetés jelentőségének elbírálásánál nem szabad kizárólag az abszolút számokból elindulni. Igenis, szigorúan vizsgálni kell annak a költségvetésnek belső^ tartalmát is és ha így nézzük az elért eredményeket, úgy az mindjártsokkal nagyobb jelentőségű, mint amilyennek azt az abszolút számok mutatják. En ennek a redukciónak a legnagyobb jelentőségét abban látom, hogy sikerült nekünk végre a költségvetésnek évről-évre emelkedő tendenciáját megakadályozni, (Baracs Marcell: Próbálták volna nem tenni!) a másik jelentősége pedig az^hogy a nyugdíjak 5"6 millió pengős, a lakbérosztályba sorozás helyesbítésének 3*5 milliós, a békeszerződési terhek 1*2 milliós emelkedésének ellenére is sikerült költségvetésünket apasztani. A harmadik jelentősége ennek az apasztásnak abban áll. hos-y a költségvetés igen nagy százaléka olyan tételekből adódik, amelyeket vagy törvényeken alapuló jogokra, avagy pedig szociális szempontokra való tekintettel leli etetlen volt apasztani. Ilyenek például az előző évi költségvetésben feltüntetett adatok szerint az államadósságokra szükséges 92'8 millió pengő, illetőleg az üzemek kölcsönszola-álatával együtt 96*7 millió pengő, a nyugdíjak 200*7 milliója, illetőleg az autonómiák nyugdíjasainak nyújtott hozzájárulással 212*5 millió pengő, a békeszerződési terhek 7*5 millió pengője, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadi árvák ellátására fordított 19*4 millió pengő, a betegápolási költségekre előirányzott 17*1 millió pengő, a hadikölcsön segélyezésre szükséges fi millió pengő, a ? Társadalombiztosítónak adott 3'3 millió pengő, az autóadóból fedezett útügyi kiadásokra felvett 3'5 millió pengő, a megyei alkalmazottak fizetésére adott 8*3 millió pengő, a községek segélyezésére szükséges 4*6 millió pengő és számos több olyan tétel is, amelyet a költségvetésben minden körülmények között legalább is az előző évi költségvetés adatai szerint kellett fenntartani. *. ülése 1930 ájn-ilis 29-én, kedden. 35 Ha mármost mindezeket figyelembe veszszük, akkor meg kell állapítanunk, hogy a költségvetés redukciója, igenis, nagyon jelentékeny és azon a kormány intézmények megszüntetése nélkül ezúttal tényleg tovább már nem mehetett. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ezzel a kormány takarékossági tevékenysége már teljes mértékben kimerült volna. Tudjuk, t. Ház, hogy a kormány nagyszabású megtakarítási programmot határozott el, amelynek hatása azonban természetszerűleg csak évről-évre szukcesszíve fog jelentkezni. Miként a pénzügyminiszter úr expozéjában is kiemelte, az adminisztráció minden ága alapos revízió tárgyát képezi, hogy az eljárás egyszerűsítésével, a fellebbezési fórumok apasztásával és a munka jobb beosztásával hogyan lehetne úgy a személyi, mint a dologi kiadásokat lényegesen csökkenteni. A személyi kiadások csökkentését természetesen csak létszámapasztással lehet elérni, mert hiszen a fizetések leszállítását, azt hiszem, senki sem követelheti, mert azoknak nemhogy a leszállítása, hanem a felemelése vált szükségessé. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) A létszámapasztást azonban a kormány nem erőszakos B-lístázásokkal, avagy elbocsátásokkal kívánja keresztülvinni, hanem a megüresedő állások lassú betöltésével, a magasabb állások számának csökkentésével, valamint a szolgálati időnek bizonyos évekkel való meghosszabbításával, így remélhető, hogy öt esztendő alatt 10 százalékos megtakarítást fogunk elérni és ezáltal fedezet fog nyilni arra, hogyy a megmaradt alkalmazottak illetményeit felemelhessük. Ennek a tervbe vett létszámcsökkentésnek hatása már ebben a költségvetésben is kifejezésre jut, amennyibemaz állami közigazgatás alkalmazottainak létszáma már ebben a költségvetésben is 457 fővel apadt, annak dienere, hogy 200 új elemi népiskolai tanítói állást kellett megszervezni a népiskolai tankötelesek számának növekedése következtében. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a 200 új népiskolai tanítói állás újabb megterheltetést nem jelent az államra, mert ezeket az állásokat az előző B-listások alkalmával nyugdíjba küldött tanítók reaktiválása útján töltötték be. Az állami üzemeknél a létszám csak 4ô főnvi apadást mutat, amennyiben az Államvasutak költségvetésében már gondoskodni kellett a Pécs—barcsi vasút bérbevétele következtében állami szolgálatba átvett 284 alkalmazott ellátásáról is. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy az állami üzemeknél a létszámot mindig a forgalom és az üzembiztonság szabja meg és itt csak annyira lehet az apasztás tekintetében elmenni, amennyi még az üzembiztonságot és a forgalom lebonyolítását nem veszélyezteti. A kormány takarékossági intézkedései remélhetőleg a következő években még fokozottabb mértékben fogják éreztetni kedvező hatásukat, ami nézetem szerint nem csak abban áll. hogy a közterhek összege számszerűleg csökkentessék, hanem abban is hogy jobb, gyorsabb és olcsóbb közigazgatással javítsunk a helyzeten; továbbá, hogy a közgazdasági élet alátámasztásával az állampolgárság teherbíró képességét fokozzuk, hogy ezáltal a meglevő közterhek könnyebben legyenek elviselhetek. Azzal tisztában kell lennünk, hogy az államháztartás közigazgatás, katonaság, csendőrség, rendőrség, tanítóság, bírák stb. nélkül nem lehet el, ezekről tehát minden körülmények között gondoskodnunk kell, ennek következtében a takarékosságnak is megvan egy