Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-389

Az országgyűlés képviselőházának 38 rált emberek. A főfelügyelő, akinek békében 8816 pengője volt, jelenleg 6816 pengőt kap, u/hát 77%-át. A főfelügyelő a III. fizetési osztályban 8210 pengő 'helyett 5424 pengőt kap. Egy tisztviselő, aki békében 2800 pengőt kapott, — aki tehát kisebbfizetési 'hivatalnok volt — ma 1620 pengőt kap. (Éljenzés.) Egy tiszt az utolsó fizetési osztályban a VI. fizetési osztály III. fokozatában, akinek békében 1624 pengője volt, ina 1380 pengőt kap Ilyen körülmények között nem csodálkozom, ha a Mftr. alkalmazottai elégedetlenek, mert látják, hogy az ő munkálkodásuk dacára, jóllehet az állam közpénzekből, adópénzekből támogatja ezt a Mftr. vállalatot, éppen azok, akik az igát húzzák, akik a vállalat érdekében mindent megtesznek, nem részesülnek abban, hogy megélhetésük biztosítva legyen, nem is beszélve arról, hogy a békebeli fizetésükkel arányban lenne a mai fizetésük. Ezekután abban a hitben, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr az ő alkalmazottainak, a postásoknak és a vasutasoknak meleglelkű, jóakaratú megértő barátía lesz és magáévá teszi azokat a felszólalásokat, amelyek az elmúlt évben is elhangzottak több képviselőtársunk részéről, az elmúlt költségvetési nagy tárgyalás alkalmával pedig Gaal igen t. képviselőitársam részéről, — akinek a postásság nagy köszönettel adózik és különösen meghálálja, hogy fölszólalt az ő érdekükben — ezeket a felszólalásokat figyelembe veszi és abban a hitben is, hogy erős kézzel bele fog nyúlni a Mftr. dzsungeljébe, mert oda, ahova állami pénzek jutnak, joga is van a miniszternek és a kormánynak belenyúlni és kötelessége is az ottlévő alkalmazottak megélhetését biztosítani és olyan visszaéléseket, amelyeket itt látunk, megakadályozni, mondom, ebben a hitben a költségvetést elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Praktikus, a realitást érintő, de égető kérdésekről óhajtok ma^ a t. Házban beszélni, addig, ameddig lehetséges a félórán belül. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó úr bevezető szavaiban azt mondotta, hogy felkapott jelszavaknak és 'hangulatoknak van alávetve a társadalom és ő tagadja, hogy a kormánynak nincs gazdasági programmja. Ö másra nem mutatott rá, mint a külkereskedelmi 'mérlegre. Szívesen elismerem, hogy^ a r külkereskedelmi mérlegben igen nagy változás történt előnyünkre és nem is tagadom a kormánynak ebbeli érdemét, mint ahogy soha nem tagadtam meg azt, mint ellenzéki ember, ha a kormány úgy működött, ahogy ezt az ország jóléte megkívánta. Csak arra akarom figyelmeztetni a t. Házat, hogy ez a cél csak mérhetetlen áldozatok árán volt elérhető, amelyeknek számát sem önök nem ismerik, sem én nem ismerem. Nem tagadható azonban, hogy úgy az ipari* mint a mezőgazdasági cikkek tekintetében olyan pocsékolást kellett véghezvinnünk, amely teljesen néldátlan az emberek gazdasági históriájában. De én belátom, hogy ezt meg is kellett tenni, mert külkereskedelmi mérlegünk és ezáltal fizetési mérlegünk olyan r szituációba került, amely tovább fenntartható ;nem volt. En tehát belátom, hogy Magyarországnak ezeket az áldozatokat meg kellett hoznia. De ha a t. előadó úr ezt mint gazdasági programmot és mint nagy vívmányt hozza fel, akkor kérdezem: hol vannak ennek a^vívmánynak következményei 1 Igaz-e, amit én a múltkor mondottam, hogy két év óta a Nemülése 1930 május 9-én, pénteken. 393 zeti Bank arany- és devizaállaga 300 millióval csökkent? Igaz-e, hogy két évvel ezelőtt a kormánynak még 300 milliója volt a Nemzeti Bank zsírókontóján, amely ma csiak 6 milliói mutat ki? Pedig úgy tudom, hogy a bevételeken kívül ez a kormánynak egyedüli forrása. Ha látjuk azt, hogy e kereskedelmi mérleg vívmányai által a népességnek nagy szolgálatot tettek? Hiszen mindnyájan hangozhatjuk, — Önök éppen úgy, mint mi — hogy /az ország teljesen elszegényedett, hogy olyan állapotban van úgy az ipar, mint a mezőgazdaság és a kereskedelem, amilyenben még talán sohasem volt és nem látunk egyetlenegy pontot sem, amely kivezető utat mutatna ebből a káoszból. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Hol vannak tehát látható eredményei annak, amit a t. előadó úr mondott? De a t. előadó úr elfelejtette dokumentálni azt, hogy a kormánynak tényleg van évekre kihatóan gazdasági programmja. Hiszen folyton, éveken keresztül sürgettük, hogy adjanak gazdasági programmot, amire t azt a feleletet kaptuk, hogy adjon az ellenziék programmot, holott mi nem vagyunk kormányon és tulajdonképpen nem adhaltnánk programmot. (Ügy van.) De mindamellett r felszólalásainkban számtalanszor mutattunk rá olyan pontokra, amelyek programmnak beillenék. Azt kérdezem tehát: hol van a pénz, hol van az eredmény, a kereskedelmi mérleg következményeiben? Csak a nagy vállalatok, amelveknek egészen mások a kútforrásai, mondhatják azt, hogy eredménnyel dolgoztak; különben senki sincsen az országban, aiki panaszra ne nyitná a száját. (Ügy van! Ügy van!) Ellenkezőleg, konstatálnom kell és be fogom bizonyítani, amennyire ezt időm megengedi, hogy a kormány mindenkor post festa, mindenkor utólag működött, éppen úgy, mint amikor valamely kellemetlensége volt, a.zt post festa intézte el az ország kárára. (Ügy van! half elől.) T. uraim! Amikor a miniszterelnök úr, gondolom 1922-ben maga elé tűzte azt a feladatot, hogy ta személy- és vagyonbiztonságot helyreállítja, amiért mi itt számtalanszor megdicsértük, akkor volt egy olyan epocha, amikor senki sem tehetett neki szemrehányást, hogy azoknak a féktelen elemeknek, amelyek as állam felett akartak állani, jobbra és balra koncot dobott oda. Ezért szemrehányást tenni senkinek sem jutott eszébe, mert épúgy, amint olajat szoktak a háborgó tengerbe önteni, hogy az lecsendesüljön azon a helyen, éppen •' úgy dobta ő ezeket a koncokat oda, hogy az államiuak nyugalma legyen. (Bárdos Ferenc: Nagyon sok olaj kellett!) De folytatni még tovább, egészen a mai napig folyton koncokat dobálni: mégis csak sok, különösen olyan országban, amely annyira elszegényedet, mint a mi országunk, különösen sok egy ilyen szegény országban, amely iazt a luxus* nem engedheti meg magának, hogy egyesek haszna miatt az ország szenvedjen. (Ügy van! Ügy van!) De továbbmegyek. Vagyok bátor azt is mondani, hogy számtalan olyan ígéretet tett^ a kormány e nyolc év alatt, amelyet nem váltott be. Ki fogok térni felszólalásomban több ilyen esetre. En a t. kereskedelemügyi miniszter úrról nem úgy, mint pénzügyminiszter korában (Derültség.)— nem ltudom, hogy ad-e erre valamit, vagy nem — ma ia legjobb véleménynyel vagyok, azért, mert nála megvan a jóindulat és akarat arra, hogy ott, tahol tud, segítsen. Sajnos, ezek az alkalmak nagyon gyéren mutatkoznak. Pénzügyminiszter korából emlékeztetnem