Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-389

394 Az országgyűlés képviselőházának 389. ülése 1930 május 9-én, pénteken. kell a miniszter urat arra, ami az országnak nagy kárára van még ma, is és ami még ma is megoldatlan kérdés, aminek megoldására azonban a t. miniszter úr pénzügyminiszter korában ünnepélyes ígéretet tett, hogy megszüntettessék a külföldi kereskedők és a belföldi kereskedők között az a diszparitás, hogy annak a bécsi kereskedőnek, ha ideküldi az áruját, nem kell forgalmiadót fizetnie, de iái magyar kereskedőnek, aki árut hoz ide, aki adót fizet, aki drága boltbért fizet, aki küzd az ő sorsával, hogy a következő napot megérje, meg kell fizetnie a forgalmiadót. Kettős nehézséget csinálunk tehát magunknak: a külföldinek megkönnyítjük a behozatalt, a belföldinek, pedig, aki terhekkel amúgyis sújtva van, megnehezítjük a megélhetést. A t. miniszter úr ma kereskedelemügyi miniszter és így a mellette ülő tisztelt pénzügyminiszter úrnál vihetne keresztül, hogy azt^amit, azt hiszem, 1923-ban ünnepélyesen megígért, (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Erősen megyünk most a megoldás felé!) — annál inkább — (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nem rajta múlott!) a t. pénzügyminiszter úr, akinél szintén nem vonom kétségbe a jóindulatot, különösen akkor, amikor az ország jólétéről van szó, teljesítse, és végre ezt a kérdést hét év leforgása után oldja meg. (Helyeslés.) Éppen így vagyunk, t. miniszter úr, a fázisrendszerrel is. A forgalmiadó olyan súly, amelyet az ország ebben a formájában — méltóztassék nekem elhinni — nem bír el. Igaz, hogy a pénzügyminiszter úr a cikkek egész soránál, ahol a megegyezés lehetséges volt az illető faktorok között, a forgalmiadónál tényleg a fázisrendszerre tért át. De van még egész sereg cikk,^ amelyeknél a forgalmiadé még fennáll. Kérdezem a t. miniszter urat: nem mindegy-e az, ha így szedik be az adót. vagy ha megállapodunk abban, hogy bizonyos összeget be kell vennie az államnak és hogyha a fázisrendszer alapján ez nem volna elégsé ges, akkor mi, a nélkül, hogy bármilyen vádat emelnénk^ szó nélkül felemeljük a fázisrendszer adóját? (Helyeslés.) Nem mindegy-e az, hogy zaklatással szedik be, vagy pedig beleegyezünk abba, hogy fixirozzák, petrifikálják végre ezt a forgalmiadót, ami most annál könnyebb, mert a forgalmiadó mindig kisebb és kisebb tételeket fog a fiskusnak hozni? Nem lehet az agyonsanyargatott népről levenni ezt az irtózatos béklyót, nem lehet ezt kis jóindulattal megcsinálni? (Helyeslés.) Megígérte Bud pénzügyminiszter úr annak idején a fázisrendszer behozatalát, megígérte 1923ban, hogy tanulmányozni fogja ezt^ a kérdést. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Sok cikknél be is vezettem!) De az egész vonalon be kellene vezetni! Ha megtudták ezt több cikknél csinálni, ha be tudták vezetni a fázisrendszert a forgalmiadó-rendszerbe, ha lényegesen le tudták szállítani a forgalmi adó kulcsát, akkor talán teljesíthető a mi kérésünk, akik nem is forszírozzuk a leszállítást, mert nagyon jól tudjuk, hogy a fiskus ma a forgalmiadó nélkül nem tud meglenni, mert ez egyik legnagyobb adóbevételi forrása. Mi nem akarjuk tehát a leszállítást, de a zaklatástól akarjuk mentesíteni a kereskedelmet, amely alig él egyik napról a másikra. (Helyeslés.) Ugyanígy állunk, t. uraim, a kartellek kérdésével is. (Halljuk! Halljuk!) Egy év előtt én hoztam ide a kartellek tekintetében az első interpellációt. Ezt követte itt^ egy egész sor interpelláció. Most a kartell-kérdést a t. miniszter úr átutalta az ipartanácshoz. Isten tudja, hogy mikor lesz vége ennek a tanulmányozásnak. Nem mitőlünk függ, hanem a körülményektől. De kérdezem, t. miniszter úr, igaz-e az, amit én állítottam és .amit sohasem cáfoltak meg, hogy egy egész even keresztül minden egyes ember megélhetését megdrágítani engedték olyan túlzásokkal, amelyek ma magának a t. miniszter úrnak tapasztalatai szerint is határozottan túlzásoknak mutatkoznak?! Nem kell többet mondanom, mint azt, hogy Abbáziában, ahonnan most tértem viszsza, beszéltem egy magyar emberrel, aki egy pólai gyár igazgatója, (Gaal Gaston: Cementgyár!) a pólai cementgyár igazgatója, és akitől egészen ártatlanul azt kérdeztem: hogy ott a portiand-cement? Azt mondta, hogy az ő portland-eementjük a legjobb az egész világon és 131irába kerül. Tehát 3 pengő 90 fillérért mindenki megkaphatja ezt a cementet. (Rassay Károly: Mibe kerül itt?) Itt körülbelül 6'25 pengőnél kezdődik s egészen 670 pengőig megy az ára. (Mozgás és zaj.) T. miniszter úr, a szénnél is teljes bizonyítást nyert állításom azoknak a szerződéseknek alapján, amelyek a minisztériumban feküsznek, hogy tudniillik 100%-kal emelték a szén árát. (Ügy van!) Mindenkinek, aki lélekzik, aki dolgozik, szén kell. Még azt sem tette meg a miniszter úr, hogy megszüntette volna azt a diszparitást, amely a külföldi szénnel kapcsolatban jelentkezik a határtól való szállításnál. (Gaal

Gaston: Burkolt vám van rajta!) Még ezt sem tette meg a miniszter úr. (Zaj.) Meg vagyok róla győződve, hogv nem tudta keresztülvinni. Még azt sem tette meg, hogy meggátolta volna azt, hogy az államvasút 5 millióval többet vegyen be csak a teljes paritás alapján, vagy hogy meggátolta volna azt, hogy Komáromba a cseh hajózás által behozott szén helyett a Magyar Államvasutak hozzanak be szenet. Nem szüntette meg a cementgyáraknak adott^ refakciát, amelyet teljes egészében a cementgyárak élveznek, (Gaal Gaston: Csak a kartell élvezi!) teljes egészében azok élvezik, mert nem adnak el másként cementet, mint odaszállítva ahhoz az állomáshoz, ahol az rendelve van. (Ügy van!) Nem tettek a mészkartell tekintetében sem semmit. De ha csak egy új dologra akarok rámutatni, fel kell hoznom a legrettentőbb példát, hogy a külföldi fakereskedők, a külföldi erdőtulajdonosok kartellbe léptek és csak kartellirozott áron s ők saját maguk adják el itt a fát, ami által száz és száz fakereskedő kenyér nélkül maradt itt, (Ügy van! Ügy van!) mert ezek a külföldi fakereskedők és erdőtulajdonosok kartellben vannak^ és ők saját maguk lényegesen drágábban adják el a fát, mint ahogyan azt a mi fakereskedőinknek adták. (Gaal Gaston: Külföldi fát!) Igen, külföldi fát. S ezeknek még ref akciákat is ad a t. miniszter úr. (Gaal Gaston: A maervar erdőtulajdonos meg nem tudja eladni a fáját!) En meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úrban megvan a jóindulat, de én kívánóim — és ezzel a felszólalásommal neki csak segíteni akarok, nem szemrehányás az én felszólalásom — hogy a kereskedelemügyi miniszter úrban meg le^en az erély, hogy ezeket a visszaéléseket, amelyeket ez a nyomorult nép nem bír el, megszünteti. (Helyeslés.) T. miniszter úr, hol vannak az ígéretek? Kartelltörvényt sürgetett Csák t. képviselőtársam. Nálunk a törvényekkel úgy vagyunk, hogy abban a pillanatban, amikor a törvényt meghozzuk, megkezdődik a törvény kijátszása. Nem kartelltörvény kell itt, számtalanszor