Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-389
392 Az országgyűlés képviselőházának . deniki töltse be hivatását, töltse be az ő munkakörét, azonban ilyen súlyos aránytalanságok ne legyenek. Második sérelmük, amely szintén a békebeli állapottal van vonatkozásban, a családipótlék kérdése. A családipótlék rendszere a vasútnál régóta be van vezetve. Békében a családipótlék havi 16 korona 66 fillér volt, ez 1917 júliusában 33'33 koronára emelkedett, ma pedig 13 pengő 60 fillér. Ha pedig a Máv.ellenőr fizetését, tehát anyagi helyzetét akarjuk összehasonlítani a békebelivel, akkor egy tabella alapján meg tudom állapítani, hogy amíg egy nős, két gyermekes Máv. ellenőrnek 1913-ban a fizetése 3800 korona volt, illetve 3800 pengő, á jelenlegi fizetése pengőben 3240. A lakáspénze egyforma maradt. A családipótlék felesége és gyermeke után békében 400 korona volt, jelenleg 489 pengő 60 fillér, összesen békében 5200 korona, jelenleg 4831 pengő. Ma tehát egy Máv. ellenőr 1'16-os pengőátszámítási kulcs figyelembevételével békebeli illetményeinek 71%-át, míg a Központi Statisztikai Hivatal által megállapított 130-as indexszám szerint csak 62%-át kapja. Mélyen tisztelt Ház! Különösen nagy panasza volna a vasútnál dolgozó államvasúti munkásságnak. Ez az államvasúti munkásság akkordban dolgozik és egy órára keresménye átlagban 93 fillér, vidéken 80 fillér. Ez összegen kívül a munkásnak semmiféle készpénzjövedelme nincsen, nem kap sem lakáspénzt, sem segélyt felesége és gyermekei után. A vasúti munkásságnál valamikor szokásban volt az, hogy évről-évre pár fillérrel emelkedett az illető vasúti munkás fizetése. Ezt az utóbbi időkben meg változtatták és a munkást szorgalma és képessége szerint díjazzák. Ez üzleti szempontból helyes is lehet, méltóztassék azonban elképzelni, hogy ezzel a rendszerrel éppen az idősebb munkások károsodnak, mert hiszen az az idősebb munkás, aki 15, 20 vagy 25 éve dolgozik abban az üzemben tisztességesen és becsületesen, talán már még* sem tudja azt a teljesítményt produkálni, amelyet a nála fiatalabb munkás produkálni tud. A parlament padjaiból többször felhangzott már a panasz — emlékszem, hogy Homonnay t. képviselőtársam is szólt róla itt — a vasutasság kétféle nyugdíjazása miatt. A vasutasság nem tudja megérteni azt, hogy miért részesül más nyugdíjban az, aki 1925 előtt ment nyugdíjba és miért kap más alapon nyugdíjat az, aki 1925 után ment nyugdíjba. Igen t Ház ! Méltóztassék megengedni, hogy a vasutasságnak eme sérelmeinek felsorolása után egészen^ röviden áttérjek az érintett második kategóriára, és ez a postásság. Ma délelőtt Fejér Ottó igen t. képviselőtársam behatóan ismertette a postásság helyzetét. Ha lehetne ahhoz még valamit hozzátenni, egészen természetesen hozzátenném, egyebekben azonban szívvel-lélekkel csatlakozom ahhoz a nemes intencióktól vezetett felszólaláshoz. Nekem csak egy kérelmem volna a mélyen t. miniszter úrhoz. Méltóztassék figvelembe venni, hogy különösen a postásságnak alsó kategóriájában a postaaltisztek ma egészen lehetetlen hangulatban vannak. Akinek módjában volt azt a ma délelőtt is kitüntetett és egyebekben is köztudomásúlag fegyelmezett csapatot utolsó közgyűlésén látni és ihallani, az meggyőződhetett róla, hogy ezeket az embereket semmiféle izgatás nem befolyásolja, nem vezeti, hanem tisztán az a lehetetlen helyzet, hogy ők abból a^ fizetésből családjukat fenntartani nem tudják és aggodalommal néznek a jövőbe. Nem tudom helye. ülése 1930 május 9-én, pénteken. selni azt sem, hogy ennek a magyar postásaltiszteket ma egy táborban tartó egyesületnek, amelynek 6000 altiszt-tagja van, amely régente havonta jött össze és tartotta választmányi üléseit és ott foglalkozott viszonyaival, beszélt az ő helyzetéről, most megtiltják, hogy havonta tarthasson választmányi ülést ós csak háromhavonta jöhet össze. Ez a fegyver visszafelé sülhet el, mert^ az embereket hagyni kell a nyomorukról beszélni, azért van az egyesület, azért kell velük foglalkozni. Tudom, hogy a postásság nem fog sohasem arra az álláspontra helyezkedni, amelyre a szomszéd államok postásai jutottak, mert a magyar postásság t sziklaszilárdan hű a magyar állam gondolatához, és az ő szociális dolgait a magyar társadalommal és a magyar nemzettel együttesen akarja megoldani. Mélyen t. Képviselőház! A kereskedelemügyi tárcának költségvetésében az 1. cím, a központi igazgatás címe alatt a rendkívüli kiadások 1. rovatában találunk egy tételt a Mftr. államsegélyére 1,500.000 pengőt. Méltóztassanak megengedni, hogy ehhez a tételhez itt pár szót fűzzek. Helyeslem, hogy azokat a vállalatokat, amelyek nagyobb célkitűzéssel dolgoznak, támogassuk. Helyeslem, hogy ezt a Magyar Folyam és Tengerhajózási vállalatot támogassuk, mert hiszen a magyar nemzetnek meg kell tartania, azonban akkor, amikor ezt helyeslem, nem tudom, hogy vájjon a Mftr.-nek működése az utóbbi időben megfelelt-e annak, hogy a Dunán a magyar hegemóniát megtartsuk. A Mftr. ugyiamis az utóbbi időben a szubvenció megszerzése után üzeme racionalizálásához fogott, oly módon, hogy üzleti és üzemi közösségre lépett három idegen hajósvállalattal, a Dunagőzhajózási Társasággal, a Bajor Lloyddal és a Délnémet Dunagőzhajózási Társasággal, és ezzel a vállalat feladta Bajorországban, Jugoszláviában, Ausztriában, Csehszlovákiában önállóan képviselt pozícióját és alkalmazottait ezeknek az idegen vállalatok fennhatósága alá helyezte. (Gaal Gaston: Racionalizált! Ez kell a magyarnak! Szubvenció, meg racionalizáció!) Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ezt a vállalatot békében az elnökön kívül három igazgató vezette maximum 12—20.000 korona évi fizetéssel. Ma viszont az elnökön és a két alelnökön kívül egy vezérigazgató, négy igazgató, négy igazgató-helyettes és egy címzetes igazgatóhelyettes áll a vállalat élén, különösen nagy fizetésekkel. (Gaal Gaston: Racionalizálnak! — Erdélyi Aladár: Sok a nyereség! — Gaal Gaston: Ez a bölcseség!) A Hajózási Hirlap egyik számában kimutatást találtam, amely számszerűen, hitelesen kimutatja, hogy a Mftr.-nél milyen fizetések vannak. A Mftr.-nek vezérigazgatója békében pengőre átszámítva 29.000 pengő évi fizetést kapott, míg jelenlegi fizetése 102.653 pengő. (Gaal Gaston: Csodálkozik ezen a képviselő úr 1 ? Erre való a szubvenció!) Jelenlegi fizetése tehát békebeli fizetésének 354%-a. Az alelnökök, akiknek békében átszámítva 25.520 pengő fizetése volt, jelenleg 78.853 pengő fizetést kapnak. (Erdélyi Aladár: Nehéz a megélhetés!) Az első igazgató a békebeli 20.880 pengővel szemben ma 48.088 pengőt, a második igazgató pedig a békebeli 18.560 pengő helyett ma 47.108 pengőt kap. (GaalGaston: Egészen szépen elosztották a szubvenciót!) A két igazgató, akik békében 16.240 pengőt kaptak, jelenleg 38.488 pengőt, vagyis 237%-os ifizetést kapnak. (Gaal Gaston: Éljen!) Rögtön megváltozik azonban a> helyzet, mihelyt a felügyelői ranghoz jutunk. A felügyelői rangban lévő tisztviselők .szintén tanult, matu-
