Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-389

Az országgyűlés képviselőházának 38 lene, ha őszintén azt akarjuk, hogy valamit segítsenek. Miután azonban ezeknek a tanácsoknak és különösen ennek az Országos Ipari Tanácsnak is csak véleményadásra van joga és miután ennek az Összetétele is olyan, hogy sokat nem várhat tőle a kisiparosság, ebben az intézményben nem látom azt, amit az igen t. miniszter úr lát és éppen ezért nem viseltetem bizalommal a kereskedelemügyi miniszter^ úr iránt. Nem viseltethetem bizalomimal iránta azért sem, ment, ha nézem az ipari és kereskedelmi céloknál azokat a tételeket, ahol mindenütt azt látjuk,, hogy az előző évvel szemben tisztán csak azoknál a tételeknél van leszállítás, amelyek a munkások érdekében államaik, akikor bizalomról természetesen nem lehet beszélni. Itt még csak meg akarom említeni, hogy az ipari és kereskedelmi céloknál a közszállításokról is szó van. Ezek intézésére külön osztály van. Még Hleronyimi minisztersége idejében a közszállítási szabályaztba felvettek egy rendelkezést, amely azt mondja, hogy a munkák kiadásánál, ha a szakmában kollektív szerződés van a munkások és a munkáltatók között, akikor a pályázók közül azokat kell elsősorban figyelembe venni, akik kollektív szerződésben állanak. Most pedig mi történik;? Az történik, hogy a legolcsóbb ajánlattevőnek adják oda a munkát és ha ez munka közben látja, hogy ez így nem megy, egyszerűen túlik i adás lesz belőle és az igen t. minisztérium utólag tudomásul veszi ezt a túlkiadást, ha az illető valahogyan indokolja, de sohasem veszi figyelembe a minisztérium azt, hogy olyan vállalkozónak adja a munkát, aki kollektív szerződésben van. Miután mindez nem történik mee", én a magam részéről, a kereskedelemügyi minisztérium költségvetését nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Tobler János! Tobler János: T. Képviselőház! A kereskedelemüfyd tárca költségvetésének tárgyalása módot és alkalmat nyújt nekünk arra, hogy azon üzemek tisztviselőinek, alkalmazottainak, munkásainak szociális helyzetével is foglalkozzunk, /a/melyek a kereskedelemügyi minisztérium fennhatósága alá tartoznak. Gondolok itt elsősorban a vasútra, a postára és a hajózási ágazatra. Egyrészt meggyőződésből is vállalom ezeknek az ágazatoknak itteni képviseletét, de másrészt kötelességet is teljesítek, mert hiszen ezek az említett ágak és az ezekben az ágakban foglalkoztatott elemek alkotják a keresztény és nemzeti alkalmazotti mozgalom főerősségét, ezek alkotják az elite-esapatját^Ma a Keresztényszocialista Vasutasok Országos Gazdasági Egyesületében 18.000 ember, a Keresztény Postások Egyesületében .9000 ember, a hajósoknál pedig 2000 ember van szervezve. Ennek a 30000 embernek a nevében kérek meghallgatásit és megértést. A kereskedelemügyi miniszter úr pénzügyminiszter korában egy kijelentést tett, 'amely odakonkludál, hogy a tisztviselői fizetések rendezése a legjobb - állami befektetés. Ugyanis minden erre fordított fillér végigárad ismét a gazdasági vérkeringésen és felfrissíti, megtermékenyíti az egész közgazdasági életet. En ezt a megállapítást száz százalékban aláírom minden munkavállalóra való tekintettel, anert mindaz a kereset, mindaz a pénz, amelyet mi a munkavállalóknak adunk, végeredményben foglalkoztatást nyújt és ad az iparnak, a kereskedelemnek és a nagyiparnak egyaránt. . ülése 1930 május 9-én, pénteken. 391 Nekem különben is az a tapasztalatom volt a felvidéken, hogy a oseh-szlovák kormány a megszállás után milyen rendszert honosított meg és milyen rendszerrel kötelezte le magának azokat az elemeket, amelyeket itt érintettem, a postásokat, vasutasokat és tanítókat, hiszen ezek voltak pionirjai a Felvidéken a csehszlovák politikának és bizony, a cseh-szlovák politika és rendszer ezeket az embereket fényesen, némelykor kétszeresen, sőt háromszorosan is díjazta azért, hogy annak az elgondolásnak legyenek hívei, amelyet a rendszer kitűzött. Mélyen t. Ház! Valószínűnek tartom, hogy igen t. képviselőtársaim valamennyien még az elmúlt évben megkapták a vasutasok 18.000 tagot számláló egyesületének, a Voge.-nek 70 oldalas emlékiratát. Ebből a 70 oldalas emlékiratból a vasutas s ág feljajdulása hangzik ki és egészen természetesen abból indul ki, hogy az ő fizetésüket az 1907. évben alkotott törvény állapította meg. Az általános koronaelértéktelenedés azután magával hozta, hogy a kormány ennek^ ellensúlyozására kezdetben pótlékokat honosított meg, — így mondja az emlékirat — amelyek az egyes fizetési osztályokhoz és fokozatokhoz arányosulva, legalább részben pótolták az erősen lecsökkent értékű törzsfizetések vásárlóképes ségét. Azt mondja továbbá ez az emlékirat: <E rendszerrel később szakított a kormány, a pótlékokat elhagyta, s a fizetés éket újból meghatározott összegben fixirozta arany-, majd papirkoronákban, végül pedig pengőkben. Ez újabb fizetésmegállapításnál azonban eltért &

r törvényben rendszeresített régi fizetésektől, és pedig olyképpen, hogy az egyes fizetési fokozatok és osztályok részére megállapított békebeli aranykoronás fizetéseket nem egyenlő arányban valorizálta.» Ez a nem egyenlő mértékben való valorizáció késztette a vasutasságot arra, hogy ezt a valorizációs rendszert Igazságtalannak minősítse. Legyen r szabad egy előttem fekvő diagramm alapján kimutatnom, hogy a vasút, nál a

r fizetéseket most tényleg milyen arányban állapították meg. Megállapítja ez a, kimutatás, hogy az elnöknek — akinek személyét természetesen nem kívánom bántani — békebeli fizetése 17.400 pengő volt, jelenlegi fizetése pedig 31.680 pengő, tehát az elnök úr fizetése 182%-a a békebeli fizetésnek. A kilenc igazgató békebeli fizetése 13.900 pengő volt, jelenlegi fizetése pedig 21.912 és 20.892 pengő, tehát 157, illetőleg 150 százalék. Az igazgatóhelyettes és az üzletigazgatóságnál dolgozó 19 egyén fizetése 11.600 pengő, illetőleg 10.440 pengő volt békében, jelenleg üedig 13.380, illetőleg 12.300 pengő, ez tehát 115 és 118%-ot jelent. En természetesen nem vagyok ellene az emberséges fizetéseknek. Később módot fogok találni arra, hogy összehasonlítást tegyek egy részben magánvállalat vezérigazgatójának és az elnöknek fizetése között; egészen természetes, hofv a vasúti elnök javára fog történni az összehasonlítás, mert ott sokkal krasszabb a békebeli fizetés arányosítása a jelenlegi fizetésihez. A vasutasság azonban mélyen sérelmezi, hogy a főfelügyelői rangtól kezdve, a IV. fizetési osztálytól kezdve végig — kivéve a IX. fizetési osztálynak 3. fokozatát — valamennyi osztály mélyen alatta van még most is a békebeli fizetéseknek. A főfelügyelő békében 9744 nengőt^ kapott, jelenleg a fizetése 7770 pengő, tehát 74 százalék. így megy ez végig, 74, 72 és 69%-ig. A vasutasság azon az állásponton van, hogyha ebben az országban szenvedni kell, akkor a teljesített munka ellenére, mindenki egyformán szenvedjen; min-