Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-389

Àz országgyűlés képviselőházának 389. széltünk, hogy miért maradnak el nyomtatásban az ipar felügy élők igen érdekes jelentései. Ez mindig igen érdekes olvasmány volt. Erre az akkori kereskedelemügyi miniszter úr azt mondotta: mert nincsen pénz. Tehát már az előző években sem voltak ezek a tételek eléggé dotálva, s mast ebből még elvonnak, a helyett, hogy ezt fejlesztenék, kiépítenék. Mert hiszen ezek olyan érdekek, amelyeknél meghozzák a gyümölcsüket a fejlesztésre szánt összegek, ha megfelelő arányban fordítjuk rá, okvetlenül mutatkozik és Jelentkezik az életben ennek eredménye. De ilyen körülmények között helytelen, ha a háziipari szövetségnek a jövőben 50.000 pengőt fog adni támogatásképpen a kereskedelemügyi minisztérium, azért, mert protekciója van. Elvben nem ellenzem ezt az 50.000 pengőt, de mihelyt egy munkásberendezés rovására adjuk oda ezt az 50.000 pengőt, ezt már a magiam részéről nem tudom honorálni. Gsák Károly igen t. képviselőtársam az ő igazán érdekes beszédében a tőke túlkapásairól beszélt és megállapította, hogy két hatalom van, ia tőke és a kormányhatalom. Majd előadta, hogy ő elvárja, hogy a kormányhatalom itt Magyarországon bele fog nyúlni a tőkehatalom berkeibe. (Jánossy Gábor: Túlkapásaiba!) Bocsánatot kérek, Magyarországon még olyan kormány nem volt, amely szembehelyezkedett volna a tőkehatalommal. Nemcsak a mai nem az, de még a múltban sem volt az. (Bud János kereskedelmi miniszter: Történetírói szerepet vesz föl. Hagyja másra a képviselő úr! — Kabók Lajos: Nem kell ahhoz történetírónak lenni, a nélkül is meg lehet ezt állapítani. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: önök mindent tudnak. — Kabók Lajos: Tapasztaljuk, benne vagyunk.) Magyarországnak van egy ipartörvénye, amely 1884-ben lépett életbe. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Az 1884 : XVII.) Tehát nemsokára jubileumát fogja tartani, minthogy ennek 46 éve. (Jánossy Gábor: Arra nem kerül sor.) Nem akarok arról beszélni, hogy ott még mindig napi 16 órai munkaidőről van szó, hanem arról akarok beszélni, egészen objektíve... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ez helyes! — Jánossy Gábor: ö tárgyilagos.) Ez az ipartörvény megállapít kétféle szakmát, egy úgynevezett szabadi ipart és egy úgynevezett képesítéshez kötött ipart. A képesítéshez kötött iparnál a törvény megállapíja, hogy a tanoncnak mennyi ideig kell tanulnia, hogy fölszabadulhasson, mint szakmunkás. Errevonatkozólag egy novelláris újítás következtében több rendbeli kiegészítések történtek, de ezt az alapot meghagyták. A képesítéshez kötött iparokhoz tartozik többek között a nyomdaipar is. Most teljes tisztelettel kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy hogyan egyeztethető tehát össze a Máv. nyomdában és a postatakarékpénztár nyomdájában ia törvénnyel az, hogy annak^ellenére, hogy a könyvnyomdái ipar képesítéshez kötött ipar, nem kitanult munkásokkal dolgoznak ott, hanem egy szakmunkásnak vezetése mellett kizárólag úgynevezett betanított munkások, angelehrte Arbeiter-ek vannak ott alkalmazva, tehát nem szakmájukat kitanult munkások, hanem más szakmabeliek (Kabók Lajos: Sőt szakmanélküliek!) dolgoznak ott egy szakmunkás vezetése mellett. (Jánossy Gábor: Ha kitanult, betanult, mindegy, csak értse a munkáját!) Nem kérem, az nem kaphat munkakönyvet, (Mai as its Géza: Majdnem 50% -kai olcsóbban dolgoznak!) azt csak kitanult szakmunkás kaphat. (Kabók Lajos: Miért nem ülése 1930 május 9-én, pénteken. 389 mehet a mérnök ügyvédnek? — Jánossy Gábor: Nem azonos!) Nálunk ez iá rend. Ha Amerikában élnénk, akármilyen szakmához hozzáfoghatnánk és dolgozhatnánk, mert ott nincsen képesítéshez kötött ipar, de nálunk ez a rend. Az állami intézeteknek pedig csak be kellene tartaniok a törvényt. Es így van ez tovább. Hiába fordít nekem a t. miniszter úr hátat, (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Dehogy! Hallgatom, nagyon hallgatom!) azért én el fogom mondani azt, amit akarok. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Csak legyen nyugodt, nagyon hiallgatom! — Jánossy Gábor: Inkább azon gondolkozik, amit mondtál! — Malasits Géza: Jánossy új oldaláról mutatkozott be: gondolatolvasó! — Jánossy Gábor: Néha szoktam lenni! — Malasits Géza: Isten éltesse, ha nem lesz képviselő, akkor látni fogjuk a Vigadóban! — Derültség.) Elnök: Kérem iá képviselő urakat, ne méltóztassanak kedélyeskedő közbeszólásokat tenni! (Kabók Lajos: Délután van! — Jánossy Gábor: Egyforma komolyság!) Rothenstein Mór: T. képviselőtársaim azt hiszik, hogy időnk van 6 óráig és így is el lehet tölteni ezt az időt. (Jánossy Gábor: Ezt nem hissszük, de azért halljuk!) Arról beszélek, hogy olyan szakmában, ahol laz ipari béke megvan, megvan azon az alapon, hogy kollektív szerződés révén dolgoznak, elenyészően kis^ százalék arányszámban vannak olyian egyének, akik ezt nem tartják tiszteletben és az a rész, amely ezt nem tartja tiszteletben, csak azon az alapon tudja ezt megcsinálni, hogy túlteszi magát a törvényen. Szankciómegtorlás nincsen. Van olyan nyomda, olyan műhely, ahol szintén úgy, mint a Máv. nyomdában, csak ilyen betanított munkások dolgoznak. Vannak ott soffőrölk, postatisztek, akiket betanítottak és tanoncokkal együtt — tanoncokat Magyarországon minden szakmában lehet korlátlanul tartani — dolgoznak ott, bár a törvény expressis verbis kimonidja azt, hogy a tanulási idő ebben az iparban négy óv. A Máv-nyomda és a postatakarékpénztári nyomda túlteszik ezeken magukat mint állami intézet és betanított munkásokkal dolgoznak éppúgy, mint az a pár kis nyomda, aíhol a kollektiv szerződést nem rsepektáJlják. Igaz, hogy azon a szaktanácskozáson, amelyet most a közelmúltban tartottak szakszervezeti vezetők, egyes resszortminiszterek és a miniszterelnök jelenlétében és vezetésével, a miniszterelnök úr maga azt mondotta, hogy a kollektiv szerződés kérdése részletkérdés és talán nem tartozik ahhoz, hogy munkát és munkaalkalmakat lehessen teremteni. Ebben a miniszterelnök úr nagyon is téved, mert a kollektív szerződés kérdése nem részletkérdés. Ha Magyarországon a műhelyekben és gyárakban mindenütt, ahol munkások dolgoznak, kollektív szerződések mellett dolgoznának, akkor helyzetük már egészen más volna, mint ezidőszerint, még abban az esetben is, ha több munka nem volna, mint ezidőszerint tényleg van. (Kabók Lajos: Volna yásárlóképesség!) Mert ahol kollektiv szerződés van, ott rend is van, ott nem lehet dolgoztatni kora reggeltől késő estig és éjjel is, hanem Ott ügyelnek arra, (Kabók Lajos: Éhbérért sem lehet dolgoztatni!) hogy csak akkor lehessen túlórázni, ha munkanélküliek a piacon nincsenek. Ahol azonban kollektiv szerződés nincsen, ahol a munkáltatók diktálják és oktrojálják a munkabéreket és a munkaidőt, ott annak ellenére, hogy. a munkanélküli piac 54'