Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-389
386 Az országgyűlés képviselőházának S89. ülése 19S0 május 9-én, pénteken. báltak ki. Látjuk, tudjuk, hogy ezek legnagyobbrésze olyan volt, amely a filloxérát megölte ugyan, megölte azonban magát a szőlőtökét is. Igenis, mi a tőkés termelési rendszernek és a tőke túlkapásainak filloxéráját akarjuk megölni. Nem a tőkének üzen hadat az, -aki a tőketúlkapásokat kritizálja, hanem ezeknek a túlkapásoknak és túlhajtásoknak. Es kétségtelen, — beszéljünk ezekről a kérdésekről t. Ház, bátran és őszintén — hogy a tőketúlkapásoknak és a tőketúlhajtásnak, a tőke kapzsiságának és_ önzésének, ezeknek a válságoknak előidézésében nagyrésze van. (Ügy van! Ügy van! — Barthos Andor: Az egész világháborút az okozta!) Es ha a tőke önmagát meg nem rend szabályozza, 'ha bele nem viszünk egy egészséges, ne mondjuk, altruista felfogást, — mert hiszen altruista tőke tulajdonképpen nincsen — ha bele nem viszünk önzetlenebb embereket a kapitalisztiikus termelési rendbe, félő, hogy nem fogja-e a kapitalizmus maga kitermelni azt a toxint, amely megöli. (Gaal Gaston: Bár látnám! — Derültség.) Nekünk, akik a tőkés termelési rendszer alapján állunk, kötelességünk, hogy ne engedjük ezt .az atmoszférát kifejlődni, ne engedjük ezt a tőkeellenes gyűlöletet úrrá lenni a tömegek lelke felett. Mert hiába, ma azok a tömegek is éreznek, látnak és tudják azt, hogy amikor a profit, a túlhajtott nyereség kedvéért kell áldozatot hozniok a népeknek, a nemzeteknek, az országoknak és a tömegeknek, ez sem a gazdasági igazságossággal, — amely a józan és becsületes önzésen alapszik — sem pedig az erkölcsi igazságossággal össze nem egyeztethető. T. Ház! Ezekről a kérdésekről nagyon nehéz beszélnünk.^ Mert az egyik oldalról kiteszi az ember magát annak a meggyanusításnak, hogy egy másik világnézeti csoporthoz akar csatlakozni, a másik oldalról pedig kiteszi magát annak a vádnak, hogy a most fennálló, azt a rendszert, amelyben élünk, amelyben felnőttünk, s amelyet fenn akarunk tartani, nem szolgálja eléggé önzetlenül, lelkiismeretesen és komolyan. Azonban mégis 'beszélnünk kell róla, és mégis legalább annyiban igazat kell adnunk azoknak, akik ezt a rendszert ostromolják, amennyiben tényleg igazuk van. A másik oldalon ott, ahol a nagytőkék dominálása kezdődik, fölényes mosollyal nézik ezt az erőlködést és ezeket a frázisokat, — mert ezek a beszédek frázisszámba mennek az ő nagy hatalmukkal szemben — azért, mert azt hiszik, úgy; tudják, érzik és látják, hogy nincs még az államoknak sem elég erejük és hatalmuk ahhoz, hogy megrendszabályozhassák őket abban a vonatkozásban, hogy az étvágy csak addig terjedjen, ameddig jogosult, hogy amikar elismerjük azt, hogy a nagy hal mindig 'megette a kis -halat, de ellenőrizni akarjuk azt, hogy többet ne egyék, mint amenynyi életének és létének fenntartásához szűk-, .séges. (Gaal Gaston: Ez nem meggyőzés kérdése, képviselő úr, hanem hatalmi kérdés! Meggyőzni azokat sohasem fogjuk szép szóval!) A tőkehatalom és a kormányhatalom körülbelül ma egy plattformira került, és kérdés, hogy melyik helyen melyik a nagyobb úr. Ahol a tőkehatalom kerekedik a kormányhatalom fölé, ott a visszaélések megszázszorozódnak, ott azonban, ahol a kormányhatalom bele tud nyúlni az élet forgó kerekébe és meg tudja akadályozni azt a rohanó áradatot, amelyet a tőkekoncentráció képvisel, ott igenis fordítva van, ott meg lehet rendszabályozni a tőkét. A tőkehatalomnak legpregnánsabb kifejezői a nagytőkés koncentrációk: a kartellek, trösztök, konszernek. T. Ház! Magyarországon is két nézet küzködik egymással. Az egyik azt mondja, hogy a kartellt, a konszernt nem lehet megrendszabályozni, még. .kartelltörvény sem szükséges, mert hiszen hiába hozunk ilyen töTvényt, az végrehajthatatlan. (Jánossy Gábor: Ott az uzsoratörvény!) Az nagyon kevés, t. képviselőtársam. (Jánossy Gábor: Végre kell szigorúan hajtani!) Elvégre még az árdrágító visszaélésekre vonatkozó jogszabály, törvény is kevés, mert abban az esetben, >ha a kormányhatalom nem elég erős és erélyes, ebben a tekintetben minden jogszabály sántít. En azon az állásponton vagyok, hogy a kartelltörvényre, a kartelleknek jogszabályokkal való megrendszabályozására feltét! lenül szükség van. Naivitásokat azonban nem hirdetek. Nem hirdetem azt, hogy ez megváltás lesz majd a mostani gazdasági rendre; nem hirdetem azt sem, hogy a nemzetközi tőkét feltétlenül meg lehet rendszabályozni, vagy legalább is nacionalizálni, vagyis nemzeti célok szolgálatába állítani. De igenis, olyan jogszabályt megalkotandónak tartok, amely végrehajtható és. amely a kormánynak adott esetben megadja a felhatalmazást és jogot, hogy in concreto belenyúlhasson ezekbe a kérdésekbe. Mert ezidőszerint tisztára és kizárólag a kormány erélyétŐl, akaratától és • elhatározásától függ, hogy vájjon ezekbe a kérdésekbe belenyul-e, míg ellenben ha jogszabályunk van, akkor a kormány magatartása, a kormánynak ilyen irányban való viselkedése politikai felelősség alá lesz helyezhető, és akkor természetesen a jogból kötelesség válik. Most azonban ez egyszerűen tisztára csak attól függ, hogy a kormány akar-e belenyúlni vagy nem akar. A mi mostani kereskedelemügyi miniszterünk megmutatta egy adott esetben, hogy bele lehet nyúlni ebbe a kérdésbe. Az útépítés kérdésébe bele is nyúlt és félretolt néhány kartellt s ezzel az országnak nagyon tekintélyes hasznot és nyereséget okozott, egyszersmind példát adott arra, hogy ez sem olyan noli me tangere, mint ahogy hirdetik. Ha jogszabály lesz, abban az esetben igenis, ez a kormánytevékenység még fokozódik és fokozódnia is kell. A részletes indokolás nem tartozhatik egy parlamenti felszólalás keretébe, különösen akikor, amikor a házszabályok ezt a felszólalásit időben korlátozzák. Röviden és egyszerűen körvonalazom azt az álláspontomat, hogy a kartelltörvény meghozatalának alapján állok és tisztelettel kérem a kormányt, hogy ennek a kartelitörvénynek megalkotása iránt az intézkedéseket tegye meg. (Jánossy Gábor: Készen van!) Ügy a kereskedelemügyi miniszter úr, mint az igazságügyminiszter úr már mindketten kijelentették, hogy a kartelltörvény meghozatalának alapján állanak, tehát nyitott ajtókat döngetek, de azt hiszem, nem volt felesleges ezt a kérdést a Ház előtt is felhozni. (Helyeslés báljelöl.) Ne higyjék odaát a kartellek berkeiben, hogy mi mint Don Quijote de la Mancha talán egy rozzant dárdával akarunk nekimenni a szélmalomnak. De a posszibilitások keretén belül akarunk maradni; e tekintetben már van példánk és példaadásunk is, ezeknek a példáknak nyomán el lehet indulni. Azt, ami végrehajtható, amit meg lehet fogni, meg kell csinálni, ami azonban a levegőben lóg, azt ne csináljuk meg és ne iktassuk törvénybe. Annak idején, ha ez a kérdés majd a Ház elé kerül, talán részletesebben is tudok a kérdéssel foglalkozni. Ezzel kapcsolatban felvetődhetik az a kérdés is, hogy mennyiben jogosult az állami beavatkozás a gazdasági életbe, mert hiszen tulajdonképpen a kartelltörvény meghozatala