Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-382
34 Az országgyűlés képviselőházának hol van Innsbruck?) meg fog szűnni az a bizonytalanság, amely a háború befejezése óta 12 esztendőn keresztül olyan nagymértékben reánehezedett Magyarország közgazdasági életére és reméljük, hogy a magyar nemzet becsületes, őszinte szándékáról — amelynek a megpróbáltatások hosszú esztendei alatt annyiszor tanújelét adta ez a nemzet — meg tudtuk győzni Európa többi államait és a mostani megállapodás kiinduló pontja lesz egy békés gazdasági közeledésnek, amelyre nem kizárólag csak nekünk van szükségünk, hanem amelyre ugyanolyan mértékben szüksége van a többi európai államnak is. De most már remélhetjük, hogy a közeljövőben pénzügyi téren, különösen a hitelélet terén is, kedvező változás fog létrejönni és lehetővé fog válni a közeljövőben olyan feltételek mellett hosszúlejáratú kölcsönöket szerezni, melyekkel a mi speciális agrárjellegű gazdasági helyzetünk javulását tartósan biztosítani képesek leszünk. Ennek mielőbbi bekövetkezése annál is inkább kívánatos lenne, mert miként a Pénzintézeti Központ adatai is mutatják, a belső tőkeképződés igen lassan halad előre, sőt, azt mondhatnám, a szanálás első éveihez mérten, tekintélyes visszaesést látunk. Ugyanis, amíg* a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó budapesti és vidéki pénzintézeteknél az 1927. év végéig gyümölcsÖzőleg elhelyezett 1637 millió pengő az 1928. év végéig 341 millió pengő többlettel 1978 millió pengő összegre emelkedett, — tehát 1928-ban az emelkedés 20-8% volt — addig az 1929. év végéig már csak 132 millió pengő többlettel 2110 millió pengőre emelkedett, vagyis az előző évi 208%-os emelkedés helyett a múlt esztendőben mláír csak 6-7%-os emelkedést látunk. Nagyrtészben ez volt annak is az oka, hog*y a Nemzeti Bauk kamatlába a múlt évben több mint félesztendőn keresztül 8% volt és csak a múlt év novemberétől csokiként fokozatosan 6%-ra. Már pedig köztudomású, hogy az egész pénzpiacot irányító Nemzeti Bank kamatlábához igazodnak a többi pénzintézetek kamatlábjai és így természetes, hogy különösen a vidéken a termelő munka mar csak szinte elviselhetetlen kamatfeltételek mellett tudta fedezni tőkeszükségletét, ami azután munkareduíkcióhoz, sok esetben pedig a munka teljes beszüntetéséhez vezetett. (Ügy van! Ügy vaml a jobboldalon.) Bármilyen nagynak látjuk is azonban azt a megrázkódtatást, amely az utóbbi időkben közgazdasági helyzetünket érte, mégis, a világgazdasági helyzetet tekintve, nem olyan sötét aa, hogy a jövőbe vetett bizalmunkat teljesen megrendíthetné. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az örvendetes képet sem, amelyet külkereskedelmi mérlegünk az utóbbi időkben mutat. És itt nem szabad azt az álláspontot teljes mértékben elfogadnunk, hogy kereskedelmi mérlegünk javulása csak látszólagos, mert az kizárólag csak a vásárlóképesség megfogyatkozásából következnék. Ebben is vau egy bizonyos mértékű igazság, de igazság az is, hogy az élniakarás ösztöne tartott vissza bennünlket àz előző években a külföldi luxuscikkek minden képzeletet felülmúló, pazarlásszerű behozatalától. Látjuk azt, hogy 1924-ben 149 millió pengővel, 1928. évben már 365 millió pengővel volt több a behozatalunk, mint a kivitelünk, és ezzel szemben, 1929-ben^ ez a kétségbeejtő behozatali többlet már 23 millió pengőre reduíkiálóidott, sőt, mint a legutóbbi statisztikai adatokból látjuk, nemcsak, hogy. behozatali többletünik-, nincsen már, hanem a kereskedelmi mérlegünk is teljes mértékben alktív, sőt az utóbbi hónapokban már 382. ülése 1930 április 29-én, kedden. igen nagy kiviteli többleteket értünk el. BeI hozatalunk az 1928. évi 1189 millió pengőről 1065 millió pengőre csökkenit, tehát 124 millió [ pengővel lett kevesebb. Kivitelünk ezzel szemben az 1928. évi 819 millió pengőről 1043 millió pengőre növekedett, tehát 224 millió pengővel nagyobb emelkedést látunk az elmúlt évben. Enr.ek az örvendetes jelenségnek nagymértékben előségítője volt a kormány azon céltudatos, előrelátó, gazdaságpolitikai elgondolása, mellyel két export intézetünket állami segélylyel életrehívta és ezzel kereskedelempolitikailag kivitelünket egységes rendszerbe foglalta. Hogy ez az elgondolás mennyire helyes volt és hogy ennek a szervezetnek további kiépítése mennyire fontos, annak legfényesebb bizonyítéka kivitelünk előbb említett emelkedése, amelyre annál nagyobb szükségünk van, mert hiszen az egyik legfontosabb államérdek az, hogy kiviteli többletünkkel ellensúlyozzuk fizetési mérlegünk nagymérvű passzivitását. Ha most azt látjuk, hogy produktumaink külföldi értékesítésének ilyen helyesen elgondolt kereskedelempolitikai rendszerrel úgyszólván számba sem jöhető költséggel már az első esztendőben is hatalmas előrehaladását érhettük el, akkor kétségtelen, hogy egy átfogó gazdaságpolitikai Programm megteremtésével a megváltozott igényekhez és viszonyokhoz mérten úgy a mezőgazdasági termelés, mint az ipar és kereskede-, lem irányát átformálhatjuk, mert csak az egész nemzet termelésének céltudatos irányításával és az egész nemzet gazdasági erejének összefogásával biztosíthatjuk gazdasági prosperitásunkat. T. Ház! Az előttünk fekvő költségvetésből a kormánynak ilyen átfogó gazdaságpolitikai elgondolása tükröződik vissza; visszatükröződik ez már abban is, hogy igyekezett a közterheket bizonyos mértékben, a lehetőséghez képest csök^ kentenL Látjuk azt, hogy a kormány az államháztartás kiadásait az előző évvel szemben 30*5 millióval, bevételei pedig 31*1 millióval csökkentette. Az állami közigazgatás összes kiadásai 895*7 millió pengő, összes bevételei pedig 896 "7 millió pengő, tehát az állami közigazgatás egyensúlya biztosítva van, sőt az állami közigazgatás feleslege egymillió pengő. Az állami üzemek összes kiadásai 502*4 millió pengő, öszszes bevételei pedig 504*4 millió pengő, itt tehát a felesleg 2 millió pengő. Együttvéve tehát költségvetésünk végső számadatait: összes kiadásaink 1398*1 millió pengő, összes bevételeink pedig 1401*1 millió pengő, tehát az egész állami költségvetés végösszegszerű feleslege 3 millió pengő; Az állami közigazgatás kiadásai között azonban 24 ' 8 millió pengő, az állami üzemek kiadásai között pedig 22-6 millió pengő beruházásokra van előirányozva és így összesen 47*4 mii- ' liót látunk e célra előirányozva. Ha ezeket a beruházásokat hozzávesszük az előbb említett bevételi feleslegekhez, akkor a tulajdonképpeni bevételi felesleg 50-4 millió pengő, amelyből az állami közigazgatásra 25*8, az állami üzemekre pedig 24*6 millió pengő esik. T. Ház! Nézetem szerint a beruházásokra előirányzott összegeket méltán számíthatjuk^ bevételi feleslegekhez, mert hiszen ezek az állami vagyon gyarapodására szolgálnak és így ezáltal tulajdonképpen tőkekonzerválást idézünk elő a jövőre nézve. Mindenesetre örvendetes, hogy a költségvetés redukciós iránya mellett is sikerült ilyen tekintélyes^ összegeket beruházásokra előirányozni, ami által munkaalkalmakat teremtünk, s csönkkentjük a munkanélküliséget. . 1 Kétségtelen azonban, hogy nem elég meg ;
