Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-389

384 Az országgyűlés képviselőházának 889. ülése 19.S0 május 9-én, pénteken. lyos János: A miniszter urak horgásztak a lillafüredi tóban és azért nem lehetett! — Malasits Géza: Vadásztak az urak és háromszáz: őr vigyázott az urakra! — Egy hang a középen:\ Tilalmi idő volt húsvétkor!) Elnök: A képviselő urak állandóan panaszkodnak, hogy nem elég az idő a hozzászólásra és éppen az a párt zavarja saját szónokát, amely a házszabályokat állandóan kifogásolja. (tlgn van! a jobboldalon.) Méltóztassék beszédét folytatni. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A Balaton fellendítésével is sokat foglalkozunk és sokat beszélünk arról, hogy miként lehetne és kellene a balatoni forgalmat fellendíteni. Megállapítom, hogy egész Európában alig van olyan hely, amely természeti szépségekben annyira bővelkednék, mint a Balaton. (Jánossy Gábor: Ügy van! Az egész világon nincs!) Jómagam is nagyon hosszú idő óta tagja vagyok a Balatoni Szövetségnek és a magiam szerény anyagi hozzájárulásával támogatom ennek törekvéseit, megállapítom azonban azt, hogy mindazok, akik a Balaton fellendítésének módjait keresik, eddig hamis vágányokon haladtak. A hiba ott van, hogy Magyarországon még mindig az a felfogás, hogy nyaralni, üdülni csak gazdag embernek lehet, hogy a nyaralás és üdülés luxus. A nagy, széles néprétegek számára elérhetetlen valami a nyaralás és a nyári üdülés. Az a helyzet, hogy az amúgy is lerogyolódott középosztály, amely eddig a Balaton számára a közönséget szolgáltatta, ma nem képes erre a luxuskiadásra és igy ennek következtében is megcsappant azoknak a száma, akik a Balatont látogathatnák. Már pedig a helyes politika az volna és az volna az egyetlen gyógyszer is, ha minél több em'bernek tennék lehetővé azt, hogy a Balaton partjain kipihenhesse magát. A helyzet azonban áz, hogy a nagy munkás.tömegek ennek a lehetőségétől teljesen el vannak ütve. Ha a munkásviszonyok Magyarországon mások volnának és ha annak a sok ezer és ezer ipari munkásnak is, akinek megvan a kellő intelligenciája ahhoz, hogy fel tudja fogni, mit jelent szabad idejében künn a természet szabad ölén lenni és akinek megvan ehhez a kultúrigénye is, lehetővé volna téve az, hogy a Balatonra elmenjen, akkor mi sem természetesebb annál, hogy az élet a nyár folyamán ott egészen más volna, mint így. En sokat hallok 'beszélni arról, hogy nincs kultúra és nincs ez, nincs az a Balatonon. Legyünk őszinték: az emberek túlnyomó része az országban még a nagyvárosok bizonyos körzeteiben is nélkülözi azokat a dolgokat, amelyek a ;kultúrélet fenntartásához szükségesek. Nem az a hiba, <hogy talán hellyel-közzel a Balatonnál nincs r villanyvilágítás, vagy nincsenek egyéb közművek. Nem ez a hiba, mert ezeknek a hiányát talán legkevésbbé nyáron érzi meg az ember, hanem az a hiba, hogy nincs közönség, amely ellephetné a Balatont. Egészen más közgazdasági politikát kellene folytatni és más felfogásnak kellene életre kelni ebben az országban, olyannak, amely ezt nem tekinti luxusnak. Ha véletlenül odavetődik néhány ember nyáron a Balatonra, mindenkit, aki odakerül, milliomosnak tekintenek, s azt mondják, hogy aki olyan nagy úr, hogy a Balatonra mehet nyaralni, ezt megfelelően fizesse is meg. En tapasztaltam és láttam azt, különösen az Északi- és Keleti-tenger partjain, hogy ezer- és ezerszámra vannak kisebb-nagyobb sátrak és a munkások nagy tömegei vonulnak ki vasárnap a tenger partjára. - Ez megtörtéhetnék itt is, ha a munkásoknak és nemcsak a munkásoknak, hanem a társadalom egyéb rétegeinek is nem azzal kellene törődniök, hogy holnap lesz-e betevő falatjuk, vagy sem. A Balaton fellendítése elsősorban közgazdasági kérdés. Ha meglesznek azok az előfeltételek, amelyek ehhez szükségesek, akkor a Balatont fel lehet majd lendítenL T. Képviselőház! A napokban egy román államférfiú: Manoilescu, — ha jól tudom kiejteni ezt a szót, mert románul nem tudok — a kereskedelmi és iparkamara termében egy előadást tartott, amelyben Magyarországot és Romániát valami közös nlattformra való helyezkedésre hívta fel. Nagy Örömmel olvastam az erről szóló híradást mert ha mi mondtuk volna, hogy kell bizonyos gazdasági közeledést keresni a környező államokkal, akkor bennünket hazaárulóknak neveztek volna el, ellenben mert nem mi tettük ezt, azért tehát ezzel a váddal a kereskedelmi és iparkamarát nem. illetik. Nekem az a felfogásom BS ïiZi aZ álláspontom, hogy lehetnek politikai tekintetben, — s ez most ebben a pillanatban nem tartozik ide — egyes államok között áthidalhatatlan ellentétek, az azonban kétségtelen, hogy az egymást határoló államok gazdaságilag egymásra vannak utalva és éppen ennél az oknál fogva mindent el kell követni arra nézve, hogy a szomszédos államokkal felvegvük a kereskedelmi kapcsolatot, mert ezek nélkül az ország gazdasági élete teljesen tönkremegy. Lehetetlen az, hogy Összes belső termékeinket mi magunk fogyasszuk el, mert hiszen vannak bizonyos termékek, amelyeknek elfogyasztására mi kevesen vagyunk, szükségünk van tehát az exportra s ennek következtében kell, hogy azok a gazdasági kapcsolatok kiépíttessenek, amelyek nélkül gazdasági élet el sem képzelhető. En tehát nagy örömmel vettem, hogy akadt végre egy olyan intézmény is, mint a kereskedelmi és iparkamara, amely nem félt attól, hogy másnap tüntetést rendeznek majd a háza előtt azért, mert egy idegen államférfiú, sőt egy volt ellenséges állam politikusa tartott előadást ezekről a kérdésekTŐl; de bizonyos az, hogy ez azt mutatja, hogy a kereskedelmi élet exponensei sokkal hamarább ismerték fel annak szükségességét, h^gy a gazdasági kapcsolatokat a szomszédos államokkal fel kell venni, mint ahogyan felismerte ezt a kormány, amelynek elsősorban lett volna kötelessége, hogy ezt felismerje. Erre a kérdésre különben majd a külügyi tárca tárgyalásánál vissza fogunk térni. Minthogy az idő nagyon előrehaladt, csak egyet akarok még megemlíteni. Nevezetesen gr. Hunyady Ferenc t. képviselőtársam felszólalásában azt mondotta, hogy úgy tanultuk az iskolában, hogy Magyarország a háború előtt tej jel-mézzel folyó Kánaánvolt. (Malasits Géza: Néhány ezer ember számára!) Hát, én megállapítom azt, hogy nem minden ember számára volt a háború előtt az ország tejjel-mézzel folyó Kánaán. A háború előtt is az volt a helyzet, hogy volt ebben az országban egy kicsiny társadalmi réteg, amelynek megadatott az életben minden, ami szép és jó, a nagy tömegek, a nagy néprétegek, a dolgozó tömegek azonban akkor is nyomorúságban voltak, akkor is éhezni voltak kénytelenek. En, t. Képviselőház, minthogy úgy látom, hogy a kormány a mai állapotokon változtatni nem szándékozik, a mai állapotokat megváltoztatni gyökerükben nem akarja, ennél az oknál fogva tehát a kormánnyal szemben bizalmat-