Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-381
Az" országgyűlés képviselőházának 38 képződésnek egészséges áramlása nem juthat el a gazdasági vénákba. Az elpusztult exisztenciák, az enervált emberek, akiknek az egészsége is áldozatul esett a nélkülözésnek, nem juthatnak semmihez, ha valamelyes tőke nem jut a kezükbe. De nem úgy, mint ahogy itt próbálkoznak, hogy adnak kétmillió pengőt s azt mondják, hogy ezt a 'kisipar céljaira adják. Mert mi ezl Ez semmi! Mennyivel többet teszünk azzal, ha a hadikölcsönt; mint értékpapírt, visszahelyezzük újra a jogaiba, nem az értékébe és érvényébe, — komoly ember, okos ember ilyet nem akar, — de a jogaiba, hogy ne legyen száműzött és ne képezze belföldi emigráció várát a hadikölcsönösök tömege. Hadid jussanak levegőhöz, hadd legyen újra reménység, amelynek van eleven ereje és amelynek van önmagában való képessége arra, hogy teremtsen. Azok a módok, amelyeket megjelöltem, egyszerűek és könnyűek; ne méltóztassék azt hinni, hogy ezek érintenek egyéb teljesítő képességet is. Bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy 1924-ben a szanálási törvény keletkezése idején meg voltak szabva azok a határok és korlátok, amelyek mellett államháztartásunkat be kellett rendezni. Megengedem, lehetett olyan szükséglet, amelynek következtében nem maradhattunk ezek között a keretek között, de az átlépés terjedelme nem mutatja azt, hogy a keretek megóvása a kormány szeme előtt lebegett volna. 600 milliós és 1400 milliós budgetáris összeg között igen nagy az út és én nem tudok arról, hogy Magyarország dolgozó népének keresőképessége ennyire fokozódott volna. Az összegek feltornáztatásával, a budget megdagadásával együtt kellett volna járnia annak, hogy a magángazdaság is ezzel r lépést tart, mert az olyan államgazdasági háztartás, amely a maga gazdagodása mellett a nép elszegényedését eredményezi, beteg, nem egészséges, ott valami nincs rendjén, ott kiadnak pénzeket olyan célokra, amelyekre nem kellene kiadni. Legelsősorban arra adjunk pénzt, hogy ezek a nélkülöző emberek, ezek a sorsüldözte emberek valamelyes értékhez jussanak. Nem azért hozom most emlékezetükbe azt, amit Tisza István az első hadikölcsön kibocsátásakor mondott, hogy ezzel hangulatot teremtsek, hanem azért, mert ezt nem szabad elfelejteni. Tisza István emlékezete talán ér annyit, hogy meg kellene szívlelni azt, amit történelmi erővel, történelmi meglátással és történelmi felelősségérzettel a kormány nevében mondott, ez talán mégsem szólam, mégsem szójáték. Talán nem emlékeznek rá. Itt mondotta ebben a Házban, azon a helyen, a karzatok zsúfolva voltak. Az örökéletű magyar államra való hivatkozással, amelyben hiszünk, — úgy mint ő hitt benne, mi is hiszünk benne j kell idézni Tisza István szavait, ö ezt mondotta (olvassa): «Aki állítani meri azt, hogy akadhat olyan kormány a jövőben, amely akár egy fillér kamattal is meg merné rövidíteni a hadikölcsönjegyzőket, az közönséges hazaáruló. (Pakots József : Mennyi hazaáruló kormányunk volt már eddig!) A hadikölcsön ügye a nemzeti becsület ügye és ami soha meg nem történhetik, — amint hitte — hogy elveszítsük a háborút, ha mégis megtörténik, az állam az utolsó lat földjéig garantálja még akkor is a hadikölcsönöket és mi magunk levetjük utolsó ruhadarabunkat, hogy azokat, akik bizalommal adták a magyar államnak garasaikat, károsodás ne érje.» Levetjük utolsó kabátunkat, — mondotta Tisza — mi azonban csak öltözködéseket látunk, nem pedig levetkőülése 1930 április 11-én, pénteken. 21 zésekei Itt a szemnek sok dísz, sok külsőség jutott osztályrészül, fényes termeket látunk; itt csak azt látjuk/ hogy ünnepségeket rendeznek olyankor, amikor a hadikölcsöntulajdonosok házaiban gyász és szomorúság van. Jusson eszébe az üres t. Háznak, és hallja meg egyszer a teli t. Ház is, — mert amikor valami botrányról van szó, akkor megtelnek padjaink, és kíváncsian várjuk, kit vetkőztetnek pőrére — hogy itt az üres Ház előtt a pőrére vetkőzött magyarok esdekelnek és követelnek Tisza István megholt emlékezete, Tisza István magyar szava és mindnyájunk lelki háborgása közepette. Nem lehet tréfálni a kérdéssel. A hadikölcsön olyan Ígérvény, amely lehet, hogy puha papírosfoszlány, de ha mindenki összerakja, akkor megszűnik az a puhaság, megszűnik az a lágyság és kemény erővé lesz ez az összetett hadikolcsönerő, kemény alkotmányos erő és kell lenni módnak és lehetőségnek arra, hogy ez az erő érvényesülhessen is. Az Ígéretekben, higyje el t. Ház, nem bíznak az emberek, tetteket várnak, mert az a kormányzati politika az első jegyzéstől kezdve 15 évig nem jutott még el odáig, hogy valamit adjon a hadikölcsön jegyzőknek; nem alamizsnát, mert azt megpróbálták, — nézzék meg, milyen eredménnyel — nem alamizsnát, mert, akik adták, nem alamizsnát adtak az államnak, hanem ellenszolgáltatásért a hazafiság minden attribútumával felruházott szolgáltatást. Sokan a sír szélén, sokan az élet kezdetén várják és követelik, hogy áldozataikért az állam részesítse őket megérdemelt elbánásban. Van törvényünk, van költségvetésünk, t van rendezett államháztartásunk, az államnál kell tehát lennie egy zúgnak, ahová beereszthetik a hadikölcsöntulajdonosokat; kell lenni egy lehetőségnek, mert egy államrendnek, melynek vannak privilégiumai, vannak monopóliumai, amelyekből jövedelmet húz, amelyek kisajátítási erővel bírnak, kell lennie olyan hatalmának, jóságának, szívének és eszének, hogv segítse a 800.000-et meghaladó polgárt, akik mindegyikének tartozik, akik egytől-egyig hitelezői az államnak. Ha nincs, csak egy következmény lehet: bevallja a kormány, hogy ezt nem tudja megtenni s akkor lesz olyan kormány, amely becsületesen odaáll és azt mondja: én pedig vállalom. A kérdés ütkpzőpontja az, hop p " ez olyan kérdés, amely érinti az állam összes lakosságának egynyolcadát, de hiszen akkor joga van magát olyanképpen gerálni, hogy a róla való gondoskodás, amely nem kegy, hanem kötelesség, bizalom kérdését képezze a kormánynyal szemben. Ezt a bizalmi kérdést fel kell vetni, mert kormány, amelynek pénzügyi hitele befelé fokozottabb, erősebb és nagyobb, az minden tekintetben hatalmasabb, erősebb és nagyobb lesz. A pénzügyi tehetetlenség politikai tehetetlenséggel is jár. Aki^ pénzügyileg nem tudja^ azt a politikát szolgáltatni, amely mellett széles rétegek munkaképessé és tőkeképessé lesznek, az megérett arra, hogy azt mondja: mi nem tudjuk, próbálják mások. Ez a stabilitás, amelyet a kormánvban látunk, sehol a világon nincsen. Bár az értékekben volna olyan stabilitás, mint amilyent tanúsítanák önök, a kormány mélyen tisztelt tagjai a, miniszteri padokon; bár volna egy parlamenti váltógazdaság lehetősége ebben az országban: hol tartanánk már? (Krisztán Imre, Már három demokrata kormány után volnánk!) A demokrata-kormány el fog következni, akár akarják, akár nem akarják. (Krisztián István: Baj volna!) mert há idebenn nincs is demokrácia..., (Zaj a jobboldalon.) ;•
