Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-381

22 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gál Jenő: ... de ott künn a tömegek között, azok között, akik fenntartják adóval és mun­kával ezt az államot, azok többsége között de­mokrácia van, (Krisztián Imre: Akik (hadiköl­csönt jegyeztek, azok nem ismerik önöket!) és mivel egész Európa a demokrácia felé halad és mindenütt a demokratikus államberendez­kedés az, amely kivezethet ebből a hinárból, s mivel egy demokrata politikának egyik része, egyik elengedhetetlen feltétele a hadiikölcsön valorizációja, elfogadásra ajánlom ezt az indít­ványt és kérem, méltóztassék ezt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés a balolda­lon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt szó­lani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Azt hiszem, nem méltóztatnak várni, hogy én az igen t. képviselő úr fejtegetéseinek, főleg a költségvetéssel összefüggő fejtegetéseinek, cá­folatába belebocsátkozzam, bármennyire is bő alkalmat nyújtott erre azokkal az állításokkal, amelyeket itt felhozott. Az 1928. évi XII. t. c. 8. §-a így szól (olvassa): «Az 1914. évi július hó 28. napja után az 1912:LXIII. te. 17. §-a alap­ján kibocsátott államadóssági címletek közül azok átértékelésének kérdésében, amelyek a háborús magyar államadósságok nosztriükálá­sakor mint a tulajdonos eredeti jegyzésű cim­letei láttattak el magyar nosztrifikálási meg­jelöléssel és azóta is állandóan az eredeti jegy­zők, vagy örököseik tulajdonában vannak, a törvényhozás az 1921 : XXXIII. törvénycikkel becikkelyezett békeszerződésen alapuló kötele­zettségek megszűnése után fog határozni.» A kormány változatlanul ezen az állásponton van, amelyet itt becikkelyezett, (Gál Jenő: Ez a baj!) ennekfolytán nem tartom időszerűnek, hogy az igen t. képviselő úr indítványa, illetve törvényjavaslata most tárgyalásra kitüzessék. (Pakots József: Szóval várjunk 1943-ig! — Gál Jenő szólásra jelentkezik.) Elnök: A t. képviselő úr milyen címen kér szót? Gál Jenő: Félreértett szavaim helyreigazí­tása címén. Elnök: A képviselő úrnak megadom a szó­lásjogot, azonban csak a napirend letárgyalása a tán. A házszabályok 131. §-a értelmében a t. Ház érdemleges tárgyalás nélkül határoz a fölött, hogy az előterjesztett indítványt tárgyalás alá veszi-e, vagy sem. Kérdem ennélfogva a^ t. Há­zat, méltóztatik-e a most ismertetett indítványt érdemleges tárgyalás alá venni, igen, vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik érdem­leges tárgyalás alá óhajtják venni, szívesked­jelenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház ennélfogva az indítvány érdemleges tár­gyalását mellőzi. (Pakots József: Nem baj, majd a választásoknál tessék beszélni a hadi­kölcsönről!) Pakots képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Szabó István közbeszól.) Szabó István képviselő urat is ké­rem, maradjon csendben. (Szabó István közbe­szól.) Ismételten figvelmeztetem a képviselő urat Napirend szerint következik az országgyű­lés könyvtárának 1928. évi gyarapodásáról szóló könyvtári és múzeumi bizottsági jelentés. (írom. 882.) r \_ Jánossy Gábor képviselő urat, mint elő­adót illeti a szó. Jánossy Gábor előadó: T. Képviselőház! (Várnai Dániel: Mi a jelige?) Méltóztassék türelemmel bevárni és méltóztassék meghallani, hogy mi a jelige. A jelige: a haza minden előtt. il. ülése 1Ű30 április 11-én, pénteken. T. Képviselőház! Amikor a Képviselőház könyvtári és múzeumi bizottságának a Ház könyvtára 1928. évi ügyforgalmáról, gyarapo­dásáról és számadásairól szóló jelentését van szerencsém ismertetni, méltóztassék megen­gedni, hogy ezt a száraznak látszó — mert hi­szen számadatokból álló — jelentést egy-két, talán előttem vagy a t. Ház előtt vonzónak látszó megjegyzéssel kísérjem. (Halljuk! Hall­juk! a jobboldalon.) A könyvről is el lehet mon­dani azt, amit a költő a virágról mond, tudni­illik: «Szeresd a jó könyvet és ne féltsd szíve­det, mert ki azt szereti» — tudniillik a könyvet — «az rossz ember nem lehet.» (Felkiáltások a jobboldalon: Csak a jó könyvet!) Nem kell ne­kem, igen t. Ház, ebben a tiszteletreméltó gyü­lekezetben a könyvnek, a jó könyvnek jelentő­ségét, az emberiség művelődésében való fontos­ságát külön hangsúlyoznom, (Ügy van! a jobb­oldalon.) Mégis meg kell említenem azt, hogy a magyar Képviselőház könyvtára elrablott ér­tékeink mellett nagy értéket jelent. Meg kell említenem azt, hogy a kisded mag, amelyet 1866-ban az akkori Képviselőház elvetett, me­rész sudárb a szökkent; tudniillik 1866-ban meg­dicsőült Ghiczy Kálmán, akkori képviselőházi elnök elnöklete alatt a Képviselőház bizottságot küldött ki... (Várnai Dániel: Hatvanhatban?) 1866-ban, a kiegyezés előtt egy évvel. (Várnai Dániel: A provizórium alatt?) Amint bölcsen méltóztatik tudós közbeszóló képviselőtársam­nak tudni, akkor már a kiegyezés előkészületei megvoltak. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Szabó István: Nem tudja a történelmet!) De­hogy nem. Azt mondottam, hogy «tudós kép­viselőtársamnak méltóztatik tudni», tehát ő tudja a történelmet, csak ingerkedés okából ^méltóztatik közbeszólni. Ezt jó szándékkal, sze­retettel mondom. (Várnai Dániel: Elhiszem!) 1866-ban bizottságot küldött ki a Képviselőház azzal a feladattal, hogy a házszabályok módo­sítása mellett tegyen javaslatot a Háznak egy képviselőházi könyvtár létesítésére, amelynek célja — szószerint idézem az ennek a bizottság­nak szóló képviselőházi utasítást — egy könyv­tár létesítése, amely könyvtárban azon köny­vek, nyomtatványok és egyéb kiadványok sze­reztetnek meg, amelyek a törvényhozói munká­hoz szükséges adatokat tartalmazzák. 1868-ban azután megindult a munka. A kezdet nagyon szerény volt. 253 kötetnek vagy műnek beszerzésére adott felhatalmazást az akkori Kénviselőház. Ezt a 253 műből álló képviselőházi könyvtárt nagyban gyarapította Ghiczy Kálmán, az 1867-iki házelnök és később nagynevű pénzügyminiszter Boldogemlékezetű testvérének, Ghiczy Ignácnak. illetőleg örökö­seinek adománya, amely 1872-ben érte a Képvi­selőházat, amidőn boldogemlékezetű Ghiczy Ig­nácnak örökösei édesatviuknak hatalmas, kö­rülbelül húszezer kötetből álló könyvtárát a Képviselőnáznak adományozta. Azóta két emberöltő telt el és a Képviselő­ház folyton-folyvást állandóan szeretettel, áldo­zatkészséggel gyara.nította a maga könyvtárát, úsryhogy az eredetileg 253 műből álló könyvtár jelenleg 42.106 művet tartalmaz 110.296 kötetben. Képviselőtársaim, azt hiszem, sűrűn látogatják a Képviselőház könyvtárát és ott a törvp.ny­hozói munkához szükséges ismereteket méltóz­tatnak tökéletesen elsajátítani, ami a törvény­hozói munka eredményére és a nemzeti küzszel­lemre csiak üdvös dolog. A könyvtár írnsí már olyan állapotban van, hogy az a külföld hason­nemű intézményeivel kiállja a versenyt. Nem lesz talán érdektelen megállapítani, illetőleg felsorolni, hogy ezek a parlamenti

Next

/
Thumbnails
Contents