Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-381

12 Az országgyűlés képviselőházának , Ion.) mert én nem beszéltem csak a saját tárcám keretébe tartozó... (Gál Jenő: Tárcái keretébe! Kettő van!) Megint tévedés, mert az egyik tárca nélküli miniszterség. (Derültség.) Ugyanezek az elgondolások vannak az agrárpolitikában is. Be is fejezem felszólalásomat. Örülök annak és köszönöm, hogy olyan mélyrehatóan foglalkozott a Ház ezzel az idekerült törvényjavaslattal. Akárhogyan minősítik ^ is, ez mégis csak azt mutatja, hogy a kormány és a háta mögött álló pártok a legerősebben át vannak hatva a szociálpolitika követeléseitől, összhangba hozva azt mindig a gazdasági élettel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Most pedig Malasits igen t. képviselőtársamhoz fogok fordulni, akivel hosszú éveken át együtt dolgoztam a munkások érdekében, ő tehet róla bizonyságot, hogy mit csináltam. Ugyanez a szellem és ugyanez az elgondolás vezet most is, mert végeredményben a munkás sorsa az ország sorsa. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a törvényjavaslat címét felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (Olvassa a törvényjavaslat címét, az 1., 2. és 3. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 4. §-t — Malasits Géza szólásra jelentkezik.). Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó! Malasits Géza: T. Képviselőház! Röviden csak annyit kívánok kijelenteni, hogy engem nagy ellentét választ el a miniszter úrtól, mert hiszen a kormány általános politikájában nem bízom, tehát nem bízom a miniszter úr politikájában sem. Annyit azonban hajlandó vagyok elismerni és koncedálni... (Zaj a jobboldalon) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Malasits Géza: ...hogy hosszú évek óta a miniszter úr az első kereskedelemügyi miniszter, aki nem engedi a minisztériumát szétlopni. Ez az egyik. A másik pedig, amit konstatálni kívánok, azzal kapcsolatos, amit a miniszter úr mondott az ipar felügy elet reformjára nézve. Erre nézve is elismerem, hogy a miniszter úr már megtette az első lépést, megcsinálta a munkásügyi osztályt, de szimbolizálva a munkásügyek kezelését Magyarországon ezzel az osztállyal is, minisztériumának legszélsőbb zugában, a földszínen helyezte azt el. Ez az osztály egy sötét zugolyban van elhelyezve, reméljük azonban, miniszter úr, hogy fel fog onnan támadni a munkásügyi osztály, a zugból felkerül még olyan helyre, ahol a világosságon látni fogjuk a tevékenységét. En tehát teljesítettem azt, amit a miniszter úr kért, hogy necsak mindig negatívumokat, hanem pozitívumokat is mondjunk. •* Ami pedig azt a bizonyos munkát illet, azzal már a gyárigazgató a bizalmiférfiak előtt eldi1. ülése 1930 április 11-én, pénteken. csekedett és elmondta, hogy ő hozta a pénzt Amerikából s neki legyenek hálásak azért, hogy 1932-ig nem dobálnak ki egyet sem közülök, de új munkások felvételéről szó sincs. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: De 1500 munkás elbocsátásáról volt szó!) Ezt kívántam elmondani. Elnök: Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t Képviselőházat, méltóztatik-o a 4 %-t eredeti szövegében elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a 4. §-t elfogadta. Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta s annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik a Londonban 1929. évi június <hó 28-án kelt «Egyetemes Postaszerződés» becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 890, 906.) Az előadó Fejér Ottó képviselő úr, őt illeti a szó! Fejér Ottó előadó: T. Képviselőház! A nemzetközi postaegyesület, a De l'Union Postale Universelle, amely ezelôHt 56 esztendővel, 1874ben alakult, a múlt évben tartotta IX. postakongresszusát Londonban. Ez a postakongresszus örömmel és r büszkeséggel állapíthatta meg, hogy ma már a világ összes államai és országai, számszerint 87-en, köztük és pedig ezúttal elsőízben a Vatikánváros-állam is, tagjai az egyetemes postaegyesületnek. így megvalósult az egyesület alapítóinak az az alapvető eszméje, hogy a levélpostára nézve az egész világ immár egységes postaterületet alkot. Ezt a nagy és eddig semmiféle nemzetközi szervezet által el nem ért eredményt főleg annak a körülménynek lehet tulajdonítani, hogy az egyetemes postegyesület keretében a politikai kérdésektől mindig gondosan tartózkodtak és kizárólag csak arra törekedtek, hogy a rohamosan fejlődő világpostaforgalommal lépést tartva megfelelő egységes és a résztvevő országokra nézve egyformán kötelező szabályokat alkossanak. Magyarországon az egyetemes postaegyesületnek kezdettől fogva önálló tagja volt, amit közjogi és jogtörténeti szempontból igen fontosnak tekinthetünk. Ez kifejezésre jut a magyar Corpus Jurisban is, amennyiben a magyar törvényhozás immár nyolc esetben iktatta törvénybe az egyes postaszerződéseket mint államszerződéseket, így nevezetesen a világháború utáni időkben a madridit az 1927:IV. tcben és legutóbb a stockholmit az 1925 : XXXVI. tc.-ben. A most tárgyalt törvényjavaslat a Londonban 1929 június 28-án kelt egyetemes postaszerződés törvénybeiktatásáról szól. Ez a szerződés, amely folyó évi július hó 1-én lép életbe, a legutóbb 1924-ben Stockholmban tartott kongreszszus ota^a postaszolgálat terén felmerült újabb eszmék és gyakorlati tapasztalatok fölötti tanácskozásoknak eredménye. A londoni kongresszus főleg arra törekedett, hogy a belső postai szolgálatot egyszerűsítse s annak gyorsabb és tökéletesebb lebonyolítását biztosítsa. A nagyközönséget is érdeklő újításokból és egyéb módosításokból mint fontosabbakat a következőket bátorkodom felsorolni: A kereskedelmet a legközvetlenebbül érinti és érdekli az úgynevezett levélpostai kiscsomag, a petit paquet. Méltóztatnak tudni, hogy áruküldeményeket eddig csak tényleg értéknélküli úgynevezett árumintaként lehetett 500 gramm súlyig levélpostával küldeni. Az ezen felüli súlyban feladott áruküldeményeket mint eso-